Három évvel ezelőtt már szólott ugyanezen a textuson keresztül Isten tanítása hozzánk. Most többek kérésére ugyanerről az Igéről szeretnék Isten Szentlelke segítségével szólani.
Mindnyájan nagyon jól tudjuk saját tapasztalatunkból, mit jelent aggodalmaskodni a holnap felől. Emberi fogalmaink szerint a holnap annyi, mint: bizonytalanság. Mindig rejteget valamit. De soha sem tudjuk, hogy mit! Hozhat jót is, de rosszat is! És az már emberi gyarlóság bennünk, hogy általában a rossznak nagyobb eshetőséget tulajdonítunk, mint a jónak. Ebből ered a félelem, a szorongó aggodalmaskodás, és jön utána az elképzelt problémák számtalan valószínű eshetősége. Van egy görög monda, amely szerint az isten-atya, a föld-istennő és a gond istennője egyszer azon vitatkoztak, melyiküké legyen az ember? Végül is úgy döntötték el a vitát, hogy az ember halála után a lelke legyen az isten-atyáé, teste a föld-istennőé, mind a halála pillanatáig azonban legyen az ember a gond istennőjének a gyermeke. Így beszéli ezt el egy régi pogány monda. Az a nagy igazság jut benne kifejezésre, hogy az aggodalmaskodás pogány dolog, az aggodalmaskodó ember pogány ember.
A hívő embernek világosan megmondatott, hogy “Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől!” Mt6.34. Csak egyetlen kérdést tegyünk föl nem kíváncsiságból, nem hitetlenségből, hanem azért, mert néha emberileg szólva minden oka meg lehet valakinek a holnap felől való aggodalmaskodásra azt az egy kérdést, hogy MIÉRT? Tehát miért ne aggodalmaskodjunk a holnap felől? Erre a kérdésre keressünk most feleletet az Igéből!
1.) Mindenekelőtt azért, mert Jézus mondja. Ő maga biztatja minden tépelődő, gondok súlya alatt görnyedő gyermekét, hogy “Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől!” (34. v.) A mi Urunk véghetetlen nagyságát és szeretetét mutatja, hogy az emberi élet legapróbb és leghétköznapibb részletkérdéseivel is törődik. Az a Jézus, Aki az elvesztett mennyország visszaszerzésére áldozta az életét: gondol arra, hogy az övéi mit egyenek, mit igyanak és mivel ruházkodjanak itt a földön. Annak a Jézusnak, Aki azért ontotta a vérét, hogy megtisztítsa vele a lelket minden bűntől: nem kerülte el a gondoskodó figyelmét a mindennapi kenyér gondja. Aki lelkeket ment meg a haláltól, szívügyének tekinti a legnagyobb problémát.
Az a tény, hogy amikor Jézus az imádkozásról beszélt és azt mondta: “Menj be a te belsőszobádba és ajtódat bezárva imádkozzál!” Mt 6,6 ez is azt mutatja, mennyire szeme előtt tartotta Urunk az élet anyagi dolgait. Mert az a belsőszoba az éléskamrát jelentette. Az akkori lakóházaknak ugyanis nem volt más bezárható helyiségük, csak az éléskamra. Tehát azt mondja Jézus, menj be oda imádkozni, ahol a leganyagibb élet szaga tölti meg a levegőt! Oda, ahol az üres polcok a legjobban emlékeztetik a szegényt a maga szegénységére, vagy ahol a teli zsákok a gazdag embert a másik szegénységére figyelmeztetik, oda küldi Jézus az imádkozót. Isten nem nézi le az élet materiális oldalát, sőt, annyira megszentelte azt, hogy Ő maga is materiális formát öltött magára, amikor az Ige testté lett és lakozott miközöttünk. Ahol a világ a legvilágibb, ahol a föld a legföldibb, ahol az anyagiság minden baja a legérzékenyebb: az emberi testben, ott tetszett Istennek belépni az időbe és a világba. Krisztus emberré létele azt is jelenti, hogy a gyomor-kérdés és a vele összefüggő mindenféle más anyagi természetű kérdés Isten különös gondoskodásának a tárgyát képezi. Isten komolyan veszi a mi testi életünket is, komolyabban már nem is lehet venni, mint úgy, hogy Isten maga is magára veszi ezt a testet és lealacsonyodik közénk egészen addig a pontig, ahol az éhezés, a fázás, a szomjúság problémáival küzd a test. Nagyon jól tudja Ő, mit jelent embernek lenni, mit jelent az, amikor a lélek kész, de a test erőtelen, hogy milyen roppant nagy ügy a kenyérgond, az élelem, az öltözet, a munka, a lakás, általában mindaz, amiért Ő maga így imádkoztat minket: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!” Mt 6,11
És az a Jézus mondja, hogy “Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől!” Mt 6,34. Aki mintha azt mondaná, hogy az az Isten, aki a mennyei üdvösségedről gondoskodott: magadra hagyna földi bajaid közepette? Csak nem gondolod, hogy a legnagyobb szeretet közömbösen nézné az anyagi gondok között való vergődésedet? Sokkal életbevágóbb kérdésben is, az örök életbe vágó kérdésben bebizonyította már a szeretetét irántad, hogy ne törődnék hát azokkal az életkörülményekkel, amelyeken át visz az utad hazafelé! Ha ez ideiglenes, földi életedet nem mered rábízni, hogyan bízhatnád rá akkor a nagyobbat, a földöntúlit, az örökkévalót? Nem én mondom tehát, én csak továbbadom, amit Jézus üzen, hogy: “Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől!” Aki hiszi, hogy ezt Jézus mondja, annak semmi oka nincs többé szorongva nézni a holnap elé. Aki hiszi, hogy ezt Jézus mondja, annak minden aggodalma átváltozhat ebben a pillanatban nagy, nyugodt gyermeki bizalommá.
2.) A hívő embernek már ennyi is elég volna és nem szorulna további indokolásra, hogy miért ne aggodalmaskodjon. Azonban maga Jézus indokolja meg szavait, amikor azt mondja: “Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, ... Elég minden napnak a maga baja.”(34. v.) Ebből a kijelentésből is látszik, hogy mennyire jól ismeri Jézus saját tapasztalatából az emberi élet terheit és teherbíró képességét. Nemcsak kishitűség és bizalmatlanság Istennel szemben aggodalmaskodni a holnap felől, hanem egész egyszerűen ostobaság is. A legtöbb ember azért roskadozik az élet terhei alatt, mert a ma gondjaihoz hozzáveszi még a holnap gondjait is. Azokat a terheket, amiket az Úr Isten napokra és évekre bölcsen beosztva részletekben akar rárakni: egyszerre veszi magára és a túlterhelés következtében természetes, hogy összeroppan. A holnap esetleges bajait importálni a ma dolgaiba nagyon nem ésszerű gazdálkodás a testi és lelki erővel. Ha a holnap tényleg hoz valami bajt, majd hoz erőt is hozzá. Ma azonban minden meglévő erőre szükség van a ma konkrét feladatainak, problémáinak a megoldására és terheinek az elviselésére, nincs tehát szükség arra, hogy a jövőből kérjünk kölcsön gondokat. Nagyon jól tudja Jézus, hogy minden újabb nap gondoskodik a számunkra újabb teherről és az a teher éppen elég annak az erőnek, amivel egy ember fölkeléstől a lefekvésig rendelkezik. Nem szükséges tehát ezt az egy napi erőt még a következő nap terheivel is kimeríteni. “Elég minden napnak a maga baja.” Mt 6,34c Ne vedd hát magadra aggódó félelemmel azt a terhet, ami a holnapra tartozik, úgysem lesz az ez által könnyebb majd, amikor aktuálissá válik. Ne akarjad egyszerre magadra venni azt, amit Isten gondviselő kegyelme részletekben akar elhordoztatni veled! Ha ennek az Igének a figyelmeztetésére, hogy “Elég minden napnak a maga baja”, komolyan tudnád venni a ma feladatait: nem maradna többé időd és erőd arra, hogy már ma foglalkozz a holnap esetleges bajaival.
3.) Azt is mondja még Jézus, hogy a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Ha az új nappal újabb problémák vagy nehézségek is jönnek, akkor a hívőember számára az isteni segítség és kegyelem is, mindig megújul. Egy szép énekünk szerint, ami a Jeremiás siralmaiból van véve -, így szoktuk énekelni: “meg-megújul minden reggel az Ő nagy irgalma” Azt jelenti ez, hogy Isten irgalmát és segítségét nem lehet tárolni holnapra, nem lehet összegyűjteni, elraktározni és holnap elővenni és fölhasználni azt, amit ma kaptunk. Úgy is mondhatnám ugyanezt, hogy elképzelt problémákra Isten soha sem ad megoldást, hanem mindig csak az aktuális, most és itt meglévő bajban várhatom a segítségét. Mint ahogyan a mannából sem lehetett annak idején többet szedni, csak egy napra valót, mert ami megmaradt belőle, másnapra elolvadt, mint a jég. Minden reggel újra kellett kezdeni az aznapi adag szedését. A holnap gondjára holnap ad erőt az Úr. Isten sohasem ad a holnapra vonatkozóan tanácsot vagy segítséget, vagy világosságot, mert a holnap nincs, nem létezik, hanem mindig csak a mára, a ténylegesen meglévőre, a valóságra, arra, ami van! Ezért irányítja Jézus az övéi figyelmét és tekintetét mindig a mára. Mi, akik az időben élünk és azt a múlt, a jelen és a jövendő mértékével mérjük, mindig csak a most-ban, a jelen pillanatban kerülhetünk kapcsolatba az örökkévaló Istennel. Az örökkévalóság éppen azt jelenti, hogy az egy örök most, egy örök jelen, egy örök pillanat: ezért a mi időnkből is ez a most, a jelen, az a pillanat, amit éppen megélünk: az van legközelebb az örökkévalósághoz. A ma, a jelen az a pont, ahol az idő és az örökkévalóság érintkeznek egymással.
Annak a keresztnek a viselésére kapok erőt, ami most nyomja a vállamat. Jézus kegyelmes, erőt adó jelenlétét mindig csak a jelenben várhatom és tapasztalhatom meg. Ezért akarja a Sátán mindig elterelni a figyelmet a máról és ráirányítani a holnapra. Azáltal, hogy a Sátán a holnap ígéretében, igézetében tart: éppen ezáltal tudja telerakni a mát egy csomó félelemmel, aggodalmaskodással vagy akár hiú optimizmussal, mindegy, hogy mivel. A fő törekvése az, hogy a valóságról, a meglévőről elterelje a gondolatot egy olyan valamire, ami nincs, legfeljebb csak esetleg lehet majd! Hihetetlen nagy eredményeket ér el ezáltal a Sátán. Mert aki folyton csak azon tépelődik, hogy hogyan is lesz majd holnap, vagy tavasszal, vagy az ősszel, s ha így lesz vagy amúgy lesz, akkor én mit fogok csinálni, mihez fogok kezdeni, az elveszti a mát és ezzel a kapcsolatát az örökkévalósággal, és akkor máris fölborult az egyensúly és az elképzelt problémák fölőrlik az idegeket. A meglévő bajok és nyomorúságok még sohasem szakítottak el egy igazán hívő embert az Istentől, de a még meg sem lévő, csak elképzelt bajoktól és nyomorúságoktól való félelem mindig elszakít az Úr Istentől!
Ne félj attól, ami nincs, s ha majd mégis meglesz egyszer, majd akkor kapsz hozzá erőt is! Tudja azt Jézus, miért mondja, hogy ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Mit csináljunk tehát, ha aggasztanak a bajok és keblünkből este, reggel szállnak nehéz sóhajok? Fogadjuk meg azt a tanácsot, amit Pál apostol akkor írt, amikor a legnagyobb életveszélyben volt: “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”Fil 4,6-7
Ámen
Dátum: 1952. február 24.