Ha lehet a Bibliában egyáltalán különbséget tenni fontosság tekintetében egyik meg másik Ige között, akkor hadd mondjam meg, számomra Jézusnak ez a mondása az egyik legfontosabb. Egyike azoknak az Igéknek, amikre a legtöbbet gondolok, amelyek a legmélyebben vannak bevésődve a szívembe, de azt hiszem, nemcsak az enyémbe. Hitünk legalapvetőbb kérdéseiről, az élet és halál problémájáról, az üdvösség és kárhozat ügyéről a legalapvetőbben és a legegyszerűbben beszél itt Jézus. És nekünk is jó néha - egyéb aktuális napi problémák közben - hitünknek ezekről a legalapvetőbb kérdéseiről tárgyalni. Ezért szeretnék ma erről az Igéről beszélni.
Megdöbbentő Jézusnak ez a mondása. Realizáljuk csak, miről van itt szó! Olyan valakiről, akinek örök élete van! Nem lesz, majd ha egyszer meghal és feltámad az örökkévalóságban, hanem máris van! Itt, most, örök élete van! Akinek már ebben a földi életben elkezdődött az örök élet. Továbbá, olyan valakiről van itt szó, aki nem megy kárhozatra - helyesebben ítéletre -, tehát aki már mintegy túl van az ítéleten, akinek már nem okoz nyugtalanságot az, hogy mi lesz majd ott az utolsó nagy ítéleten, ahol minden kiderül, amikor mindenről be kell számolni, mert már túl van rajta. És továbbá olyan valakiről, aki már általment a halálból az életre. És ez nem sajtóhiba, ez a “t” betű! Jézus szándékosan mondta múlt időben: "általment a halálból az életre" - nem úgy van hát, hogy majd át fog menni a halálból az életre, tehát nem ígéretet ad, ami a jövőre, a megfoghatatlan, ködös bizonytalanságra vonatkozik, hanem mint már megtörtént eseményt, valóságot, tényt állapítja meg Jézus: van olyan ember, aki már általment a halálból az életre. Tehát még egyszer: ezeket a dolgokat Jézus nem egy kegyes élet után meghalt emberről mondja, hanem olyan valakiről, aki itt és most él. Tehát itt, most, közöttünk is lehetnek olyanok, akiknek örök életük van, akik nem mennek az ítéletre, akik már átmentek a halálból az életre! - Mit jelent ez?
Először is azt, hogy a Bibliának egészen más fogalma van az élet és halál kérdéseiről, mint nekünk. Isten másképpen látja és érti az élet és halál fogalmát, mint mi. Egy példával hadd illusztráljam. Ugye mindnyájan ismerjük azokat a modern fénycsöveket, amelyeknek a megvilágításában úgy néz ki a testünk, mintha halott lenne. Az ember nézi a saját kezét, vagy egy kedves embernek az arcát, és szinte megdöbben, mert hulla színű ebben a fényben minden. És most képzeljétek el, mi lenne, ha Isten világítana ránk a maga fényével, és önmagunkat meg egymást úgy kellene látnunk, ahogyan Isten lát bennünket! Akkor talán jobban megértenénk, mit jelent a Jelenések könyvében ez a furcsa kifejezés: “Az a neved, hogy élsz és halott vagy!” Igen, ha Isten világosságának a fényében látnánk, akkor értenénk meg, hogy “halottnak lenni” nem olyan valami, ami még előttünk van, ami még vár ránk a jövőben, hanem hogy mi emberek itt élvén is lehetünk halottak. Tehát amikor Isten életről és halálról beszél, akkor nem arról van szó, hogy a pulzus lüktet-e még valakiben, vagy megállt - az a nagy határ az élet és halál között egészen másutt van, nem ott, ahol az emberi tudomány, vagy megfigyelés megállapítja, hanem ahol Isten megvonja ezt a határt.
Mármost egészen konkrétan: Isten az élet! Úgy, ahogyan Jézus mondotta. “Én vagyok az Élet!” A Biblia szerint tehát igazi élet - éppen ezért lehet mondani: örök élet, vagyis olyan élet, amelyiket nem fenyegeti a halál - csak ott van, ahol Istennel való közösség van. És halál pedig ott van, ahol ez a közösség az Istennel, az Élettel megszakadt! Valahogy olyanformán, mint egy vágott virág: külsőleg talán nem is különbözik egyelőre a le nem vágott virágtól, attól, amelyik még kapcsolatban van a gyökérrel és kapja az életnedveket, de tulajdonképpen már halott az a virág, mert megszakadt benne az élet áramlása. Pál apostol beszél az Efézusi levélben olyanokról, akik “elidegenültek az isteni élettől”. (Ef 4,18) Nos, hát ez az a halál, amiről a Biblia így szól: az isteni élettől elidegenedett, távoltartott, elszakadt élet. Az élet forrásától, az örök élettől elválasztott élet. Vagy ahogyan az Efézus 2,12-ben olvassuk: “ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;” Nos, hát ez a halál! És ez gyakorlatilag azt jelenti, amit szintén Pál ír az Efézusi levélben: “Halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt!” Tehát ez a halál egy lelki állapot, mégpedig a bűn hatalma alatt lévő lelki állapot. Maga a bűn a halál, nem az egyes apróbb-nagyobb bűnös cselekedetek, hanem a bűn, mint fertőzöttség; a bűn mint romlottság; a bűn mint halálos méreg, mint a pokol kárhozatos mérge az ember életében, szívében, gondolataiban, testében, lelkében - ez a halál! Tehát nem a meghalásról, mint fizikai folyamatról van szó, hanem a halálról, mint állapotról! Mégpedig arról az állapotról, amelyben mindnyájan benne vagyunk - nem ezután kerülünk tehát bele, hanem bele születtünk! Mert Ádám és Éva története éppen azt jelenti, hogy az ember Istennel való közösségre van teremtve, de az ember mégis Istentől való elszakadottságában él! Mindnyájan a Paradicsomon kívül, az Élet fájától való elszakadottság állapotában születtünk - és éppen ez a halál! Ez a halál nem elvetemültség - a bűnnel való fertőzöttség nem jelent okvetlenül gazemberséget -, hanem egy Istentől elszakadt létforma, olyan élet, amelyikből hiányzik az örök élet!
Emlékeztek a gazdag ifjú alakjára? Arra hivatkozik, hogy nem lopott, nem gyilkolt, tisztelte atyját, anyját, a parancsolatokat gyermekségétől fogva megtartotta, sok szép erénye van - de mindezzel a sok szép erényével mégis a halálban van, mert nem azon múlik az örök élet, hogy sohasem lopott, hazudott, hanem azon az egy fogyatkozáson, amire Jézus rátapint, hogy tudniillik elszakadt az élete az Istentől! Lám, szíve nem az Istenhez, hanem a vagyonához van kötve, nem bír szabadulni tőle. Olyan ez a szimpatikus, erényes, vallásos gazdag ifjú, mint egy szép, de levágott virág! És éppen ez a veszélyes a halálnak ebben az állapotában: az, hogy tudniillik nem látszik halálnak! Olykor megtévesztően hasonlít az élethez! Az egyik legmegdöbbentőbb Ige a Bibliában a Péld 14,12: “Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” Tehát helyesnek látszik néha az út, nem látszik rajta semmi helytelen, hibás, kivetnivaló, gonosz, veszedelmes dolog - és a végén derül ki, hogy ez a helyesnek látszó út mégis a halál útja volt! Tehát sokszor talán nem is az helytelen, amit valaki azon az úton tesz, csinál - sőt, lehet, hogy nagyon helyes dolgokat cselekszik -, hanem az út nem helyes, mert ha akármilyen szép és jó dolgokat művel is rajta, nem az élet útja, hanem a halál útja!
Persze még többször meg is látszanak ennek a halálnak a jelei! Tudjátok, milyen jelei vannak annak, hogy valaki a halálban él, hogy valaki Isten szemével nézve halott? Olyan, mint például a békétlenség: hogy a szíve mélyén nincs belső békessége. Vagy az elégedetlenség, amikor valaki a sorsával elégedetlen, sajnálja önmagát. Vagy a reménytelenség. Vagy például egyik nagyon tipikus jele a halálnak a harag: a megrögződő, elmúlni nem akaró haragos indulat valaki iránt. Azt mondja Jézus, aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre. Milyen félreérthetetlenül megmondja Isten az Ő Igéjében: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete...” (1Jn 3,14-15) Tehát ha valakit nem tudsz szeretni, ez is a halál jele, mert a halott lélek nem tud szeretni, a halott lélek nem tud örülni, nem tud türelmes lenni, a halott léleknek nincs békessége.
Lehet, hogy azt mondja most valaki: De hát minek erről annyit beszélni, jó nekem így is! Ha eddig megvoltam abban a bizonyos halálos állapotban, majd csak megleszek ezután is. - Nos, de tényleg jó? Valóban jó neked így is? Boldog vagy ebben az állapotban? És ha neked még esetleg jó is, de vajon azoknak is jó, akikkel együtt élsz? A feleségednek is jó vagy így, a munkatársaidnak is jó vagy így is? És igazán jó vagy te magadnak így is, ahogyan vagy? - Azért beszélek erről most ilyen hosszan, hogy közülünk senki se áltassa magát azzal, hogy neki semmi köze nincs ehhez a lelki halálhoz. Hogy mondja Jézus? - “általment a halálból az életre”. Nos, aki még nem ment át ebből a halálból az életre, az még mindig benne van ebben a halálban! És tudjátok, mikor tudatos egészen világosan ez a halál? Akkor, amikor valaki azt tudja mondani, amit egyszer hallottam egy atyánkfiától: Én tudom, hogy ha most meghalnék, elkárhoznék! - Igen, ez a veszedelme ennek a halálnak: ha valami nem történik veled a testi meghalásig, örök halállá lesz. Akit az Istentől való elszakadottság állapotában, tehát a halál állapotában ér a testi meghalás, az elveszett! Egészen! Úgy is nevezi ezt a Szentírás, hogy ez a második halál! Az első halál az, amibe beleszülettünk, de ebből még át lehet menni az örök életbe. De ha ez nem történik meg a testi meghalásig, akkor következik a második halál, amiből már nincsen több átmenet az örök életbe. Emlékeztek Lázár és a gazdag példájára? A menny (örök élet) és a pokol (örök halál) között “nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának” a mennyből a pokolba “általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét...át nem jöhetnek.” (Lk 16,26) Mostanában nagyon ritkán van szó a Bibliának ezekről az alapvető tanításairól, azért szeretném nagyon határozottan hangsúlyozni, hogy ne ringassuk magunkat valami hamis illúzióba!
Ha pedig ez így van - márpedig valóban így adta tudtunkra Isten -, akkor mindnyájunk legéletbevágóbb kérdése az, hogy miként lehetséges átmenni a halálból az életbe? Úgy is föltehetnénk a kérdést: ki az, aki már átment a halálból az életbe? Nézzétek, ezt mondja Jézus: “Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott!” Vagyis Jézus személyén, a Hozzá való viszonyuláson fordul meg a halál és az élet kérdése a számunkra. “Aki az én beszédemet hallja” - mondja Jézus. Nyilván nem annyit jelent ez, mint a hallás érzékszervével bizonyos hangrezgéseket fölfogni, hanem valami más módon való hallásról van itt szó. Talán nem is annyira a füllel, mint a szívvel való hallás ez! Valahogy úgy, hogy a Szentírásnak a szava, vagy egy prédikáció szavai egyszerre nem puszta szavak többé, mint a mi emberi szavaink, hanem az a Valaki, akiről ezek a szavak beszélnek, szinte kilép a betűkből, elénk áll, felénk nyúl, megragad és nem ereszt el többé. Én már sokszor láttam olyat, hogy Jézus szava valaki számára az élet szavává lett, Jézus szava egy halott lélekbe az örök életet vitte be, hogy Jézusnak a szava nyomán valaki átment a halálból az életbe! “Aki hisz annak, aki engem elbocsátott” - mondja Jézus. Tehát aki a Jézust megváltóul elküldő Istenben hisz. Nem általában hisz Istenben, hanem az önmagát Jézusban kijelentő Istenben hisz - annak van örök élete! Nézzétek, Zákeus itt hitt Istenben, mert hiszen ő is az Ábrahám fia volt, a kiválasztott nép tagja, de igazán élni attól fogva élt, amikor Jézussal találkozott, amikor Jézus bement hozzá. Mert Jézus szava - az élet! Aki ezt hallja, befogadja magába, újra kapcsolatba kerül az Élettel, Isten életével, az örök élettel! Ahová Jézus behatol, ott jelen van az élet, ott elkezdődik az örök élet.
És most, testvérem, aki azt mondtad, hogy tudod, hogy ha most meghalnál, elkárhoznál: hallod-e szíveddel, a hiteddel Jézus beszédét, azt, hogy Ő már elkárhozott helyetted?! Amiért Isten téged elítélne, azért Ő már elítéltetett, tehát a te ítéletedet is magára vette, így hát te vagy az, akinek nem kell ítéletre mennie! Igen, ha ezt a beszédét Jézusnak most meghallottad a szíveddel, a szívedbe fogadod, és ha te most elhiszed, hogy ezért küldte Isten az Ő Szent Fiát, akkor te most átmentél a halálból az életbe!! Mert van az úgy néha, hogy egy embert hallunk beszélni és mégis egy másik világból való hang szól hozzánk! Nos, így hallod-e most az Ő hangját? Nem az enyémet. Mert igazán Ő mondja neked: hogy szabad neked is, aki tudod, hogy elkárhoznál, most rögtön ezt mondanod: tudom, hogy üdvözülnék, ha meghalnék, mert tudom, hogy átmentem a halálból az életbe! Sőt, hogy is mondja Jézus Zákeusnak: “Ma lett üdvössége e háznak.” Tehát nem azzal biztatja, hogy ne féljen, majd lesz neki is üdvössége, ha meghal - hanem MA! Aki átment a halálból az életbe, annak üdvössége VAN! És ez meg is látszik rajta. Ez gyakorlati dolog! Nézzétek, Zákeus amikor Jézust befogadta, ennek az lett a következménye, hogy egy csomó ember sorsa jobbra fordult. Zákeus szétosztja a vagyonát, négyszeresen kárpótolja akiket megkárosított, nyomán mosoly fakad a gondterhelt arcokon, fölszáradnak a könnyek, lecsillapodnak az indulatok, fölenged a gyűlölet, boldoggá válik az élet! Látjátok, ez az üdvösségnek, az örök életnek az itteni, mai vetülete. Ez a mennyei üdvösség földi előzménye. Jó dolog hát az, az egész világ számára jó, ha valaki átmegy a halálból az életre! Nemcsak a mennyben van öröm az Isten angyalai között, amikor egy ember a Krisztusban új életet nyer, hanem öröm fakad a földön is ugyanakkor egy csomó ember életében. Milyen jó lenne így élni!
“Bizony-bizony mondom néktek” - így kezdi Jézus. Amikor valamit nagyon ki akart hangsúlyozni, amikor valami alapvetően fontosat akart mondani, akkor kezdte így Jézus: bizony-bizony mondom néktek... És ha te is most hallottad az Ő szavát, és ha te most hiszel abban az Istenben, Aki Jézust érted adta, akkor bizony-bizony neked is örök életed van, nem mégy az ítéletre, hanem általmentél a halálból az életre! És akkor most az örökkévalóság erőivel mehetsz vissza, ki a földi életbe szeretni, szolgálni, örömöt szerezni a többi embernek.
Ámen!
Dátum: 1961. november 19.