Farkas József református lelkipásztor 1914. október 16-án született Budapesten édesapja sapka készítő mester édesanyja műhimző volt. A Lónyay utcai Református Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Református Teológián végzett 1936-ban. Az akkori követelményeknek megfelelően Nagykőrösön is tanult egy évet, melynek eredményeképpen népiskolai tanítói oklevelet is kapott. A teológia elvégzése után Halléban, majd Genfben töltött egy-egy évet ösztöndíjasként. Segédlelkészként Szalkszentmártonban, Cegléden és Budapesten, a fasori gyülekezetben szolgált.
1941-ben a Kálvin térre került Ravasz László püspök mellé, aki a Református Zsinat missziós lelkészévé nevezte ki. Ettől kezdve utazó lelkészként hirdette az evangéliumot. A Soli Deo Glória (SDG) református diákszervezet missziói lelkészeként is tevékenykedett, részt vett a balatonszárszói konferenciák szervezésében. 1943-ben kötött házasságot Tatár Évával, a második világháború alatt és után öt lányuk született.
A misszió szervezeti lehetőségeinek beszűkülése után 1948-ban a Kálvin téri egyházközségből annak nagy méretére hivatkozva a leválaszttották a volt gettó területét. Ravasz László püspök az így létrejött Gyulai Pál utcai gyülekezet lelkészévé nevezte ki, ahol élete végéig szolgált. Az új gyülekezet először egy Klauzál téri üzlethelyiséget kapott prédikációs helynek, ahonnan a lakók miatt távozni kellett, így maradt meg a mai napig a Klauzál téri név.
Rövid kitérőként 1955-ben Bereczky Albert püspök meghívta maga mellé a Kálvin térre lelkésznek, és egyházkerületi főjegyzőnek is megválasztották. A Gyulai Pál utcai gyülekezetben ez idő alatt is végezte szolgálatát. 1956. október 31-én lemondott közegyházi tisztségéről és Kálvin téri lelkipásztori szolgálatáról is. Az egyházi közélettől visszavonulva - csak a Reformátusok Lapja glosszáit írta - a Gyulai Pál utcai gyülekezetben teljesedett ki teológiai és gyülekezetformáló tevékenysége. Legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy Jézus Krisztust közérthető, mai nyelven mutassa be mindenkinek, a kétkezi munkástól az egyetemi tanárig. Együtt-gondolkodásra hívta hallgatóit, dogmákat félretéve és tabukat ledöntve kereste az evangéliumi igazságokat. A teológiai és a pszichológiai szakirodalmat (németül, angolul és franciául is) folyamatosan tanulmányozta, és újraértelmezve tette közkinccsé. Élete vége felé megjelent könyveinek címei is a folyamatos útkeresésről és szellemi nyitottságról tanúskodnak („Szántsatok magatoknak új szántást! - Alternatív teológia”, „Menet közben”). 1987-ben vonult nyugdíjba. Átadta a stafétabotot lelkésztársának, Karsay Eszternek, de nyugdíjas lelkészként haláláig hirdette az örömhírt.
A Reformátusok lapjába 52 éven át írt heti rendszerességgel cikkekekt. 1999. december 25-én, a karácsonyi istentisztelet előtt a Gyulai Pál utcai lelkészi szobában állt meg a szíve.
További részletek: https://tobbazelet.hu/