Krisztus az énekem

Háladalt mondj az Istennek, megváltott nép, szent nemzet!
Dícsérje Őt zengő ének, Őt áldja szíved, lelked!
Választott népe elhívott, kegyelmét bőven bírhatod
Krisztusban, szent Fiában!

Megújul rajtunk irgalma minden nap, minden órán.
Nem szűnik védő oltalma, míg járunk az élet útján.
Ha véget ér a földi lét, vár Nála ránk az üdvösség;
Mondjunk hát halleluját!

Míg csak az Úr megtartja életem,
Tettem és szóm Őt áldja szüntelen,
Őnéki zeng most ujjongó dalom.

Nem győz a bűn megváltott lelkemen:
Mert Jézus véd, Ő oltalom nekem;
Meglátom Őt a mennyben egykoron.

Jézus az Élet, Üdvözítő;
Általa élek Üdvözítőm nékem Ő.

Szent teste már pihent a sírnak mélyéen.
Jó reggel az asszonyok nagy sietve mind elmentek megsiratni, könnyekkel mosni Őt;
balzsammal és mirhával kenni szent testét.

De ím, a sír felett egy angyal megjelent, s a csüggedt szívekhez bíztatón így szólt:
„Kit kerestek? Él a Krisztus, mert feltámadott! A síron győzedelmet vett az élet!
Életünk van Jézus által, Ő a győztes Úr! Halála bűnbocsánat és örök élet.“

Köszönöm, hogy földre jöttél, értem gúnyt és szitkot tűrtél.
Köszönöm, hogy megváltottál, a keresztfán értem haltál,
Hű Megváltóm, drága Jézus.

Köszönöm a fényvilágot, hogy igédnél tisztán látok.
Köszönöm az intő szódat, megmutatod a jó utat,
Nagy Tanítóm, drága Jézus.

Köszönöm a gondosságot, hogy az éltem mindig áldod.
Köszönöm, hogy már nem félek, életemet folyton véded,
Jó Pásztorom, drága Jézus.

Énekszóval áldom Jézust, értem földre szállt le Ő.
Minden vétkem átkát hordta, szenvedett a Megmentő.
Itt a szívem, drága Jézus, hódolattal átadom.
Terád nézek, míg csak élek, s hűen járok utadon.

Boldog hittel vallom Jézust: Ő az út és igazság.
Míg csak szóra nyílhat ajkam, Néki mondok nagy hálát.
Tőled engem, drága Jézus, el nem téphet senki már.
Légy a szívem biztos vára, mindörökké Úr, Király!

Felséges Úr, Tenéked énekel,
És zengve Téged áld föld és ég.
Dicső Király, Előtted térdet hajt,
És hódol a világmindenség.

Trónusod áll az égbe' fenn,
Ámde kegyelmed végtelen,
Megkönyörültél népeden vesztében.
Szent Fiad értünk földre jött,
Emberi testbe öltözött,
Szenvedett ég és föld között,
és győzött.
Áldunk Téged szüntelen,
Szentháromság egy Isten!

Ó szent, igaz Úr, csak Téged áldunk,
És hálát adunk Néked, hű Urunk!
Ó, élő Isten, Te szólj, s én hallgatom!
Hisz élő igéd biztos támaszom.

Szólj hozzám, szólj, ma Istenem!
Igédet engedd értenem!
Nyisd meg szívem, hogy lássalak, áldjalak!
Igédet engedd hallanom,
Jézust Istennek vallanom,
Meglátni Őt, ki onta vért bűnömért!
Hálát adok Istenem! Ámen.

Szólt az Úr és egy szavára előállt a mindenség.
Nem pusztul el, mert szavával hatalma fenntartja még.

Szólt az Úr az ó törvényben, próféták beszédével.
Még ha fedd is szent igéje, gyógyulást ad, fölemel.

Szólt az Úr, e végső korban testté lett az egy Ige:
Sötétségben fény világa, lelkünknek új élete.

Szólj, Uram, és adj tanácsot, megtartom Te szent szavad.
Összedűlhet föld is, ég is, beszéded áll, megmarad.

Dicsérd Istent, zengedezz! Áldjátok Őt, áldjátok minden nemzetek!
Szent, és Övé a hatalom, fensége áldás, irgalom.
Urunk! Tőled jön az élet, teljes szívünk hódol Néked!
Dícsérd Istent, zengedezz! Áldjátok Őt, áldjátok minden nemzetek!