Minden ember előtt Időpont: 1952. január 27.
Helyszín: Budapest – Fasori templom, (a rádiónál nem került adásba).
Alapige: Róm 12,17-21 Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Keresztyén gyülekezet! Testvéreim az Úrban!
Ne utasítsd el magadtól ezt az igét azzal, hogy ez erkölcstan, az istentiszteletnek pedig nem az a feladata, hogy az emberi erkölcsről beszéljen, hanem az, hogy Isten titkait és a hit kérdéseit tárja a gyülekezet elé. Ne felejtsd el, hogy ezt az igét Pál apostol írta, aki a szent írók között leginkább volt teológus, s ez az ige a Pál iratai közül abból a levélből való, mely leginkább tele van teológiával. Azt se felejtsd el, hogy a Római levél 12. fejezete, amelyből a mai szentlecke való, az egyház szemében olyan fontos, hogy a vízkereszt utáni három egymás után következ ő vasárnapon a válogatott szentleckék között folyamatosan ebből van kijelölve az egész fejezetet felölel ő módon a vasárnapi levélbeli szentlecke. Ezek a tények önmagukban is eléggé igazolják, hogy hit és erkölcs elválaszthatatlanul összetartoznak, mint a gyümölcsfa gyökere és termése. Haszontalan, kivágni való fa az, amelynek nincs gyümölcse, s ráaggatott fonnyadó gyümölcs az, amelynek nincs szerves összeköttetése a gyökérrel. A szívben elrejtett hit az ember erkölcsében lesz nyilvánvalóvá. Ahol ez nem következik be, ott halott, tehát oszlásra ítélt a leghangosabb hit is.
A felolvasott igében újra meg újra előkerül ez: „minden ember előtt”. A 17. versben: „a tisztességre gondotok legyen minden ember előtt”. A 18. versben: „minden emberrel békességben éljetek.” Amikor a szentlecke végén az ellenség szeretetéről beszél az apostol, abban, ha nem is szó szerint, de tartalmilag benne van ez a követelés: minden embert szeressetek!
A hit gyümölcseiként jelentkez ő keresztyén magatartás tehát minden ember elé való. Nem melegházi növény, melyben a tulajdonos gyönyörködik, vagy amely csak kiváltságosoknak lehet osztályrésze. Nem csupán az egyházon belül élő emberek felé követeli tőlünk Isten, hanem az egész világ felé. A minden emberben ugyanis benne van az egész világ. A hit tehát erre a világra való. Odaát nincs szükség hitre. Ott a hit megszűnik. Látássá válik. A hitre itt van szükség ebben a világban és e világ számára érzékelhet ő módon. „Minden ember előtt” - ez azt is jelenti, hogy az igazi hit nem képmutató. Nincs más orcája a szentek közösségében és megint más a kívülálló világban. Nincs kettéosztott élete, melyből az egyiket a templomban, csendes óráiban, bibliaórákon és konferenciákon éli, a másikat pedig a hétköznapok szürkeségében. Magatartását nem teszi környezetének függvényévé, hanem engedelmeskedik Isten parancsának, függetlenül attól, hogy magatartását megérdemli-e a környez ő világ, vagy pedig nem.
Ebben az elvi keretben a keresztyén hit három gyümölcsét tárja konkrétan elénk az apostol.
Ez a három: a tisztesség, a békesség és a szeretet. „A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt!”
A tisztesség általában az emberek rólunk alkotott jó véleménye. A keresztyén ember általában független az emberek véleményétől, ennek azonban csak az üdv kérdésében szabad jelentkeznie. Minden más kérdésben, mely e világra vonatkozik, dönt ő módon kell, hogy befolyásoljon bennünket az, hogy magatartásunk mit vált ki a másik emberből. Sajnos, általában inkább az ellenkez ő eset a gyakoribb. Az üdvösség kérdésében óvatosan vigyázunk magatartásunk akusztikájára, e világ kérdéseiben azonban önös érdekeink sokszor tolják gátlás nélkül félre a mások érzékenységét.
A keresztyén tisztesség azonban ennél több: erkölcsi normák által megkötött magatartás.
Ebből következik, hogy az igazi tisztesség mindig hűség, a hűség pedig mindig megbízhatóság.
Az ige szerint gondunk kell, hogy legyen arra, hogy minden ember ilyennek ismerjen meg bennünket. A más tisztességtelen volta tehát nem mentség a mi számunkra. Kérdezd meg magadtól, hogy mások hűtlensége nem hűti-e le a te lelkesedésedet is. Más embernek a munkához való helytelen viszonyulása nem lazítja-e a te munkafegyelmedet is. „A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.”
A másik, amit lelkünkre köt az ige: a békesség. „Minden emberrel békességben éljetek.”
Lehetséges ez? – kérdezi az ember. Hiszen a békesség nem olyan, mint a tisztesség.
Tisztességes egymagában is lehet az ember, a békességhez azonban kett ő kell. Ezért mondja Pál is: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll…” Félremagyarázza azonban az írást az, aki ebből a közzétételből a békétlenségre való feljogosítást akarja kiolvasni. Pál nem azért írta ezt, hogy azt vésse olvasóinak szívébe, hogy a békének vannak olyan korlátai, amelyeknek eltávolítása nincs hatalmunkban, hanem éppen azért, hogy a békéért kitartóbb harcra buzdítsa olvasóit. Mindenki, aki igaz lelkiismerettel méri le ezt az igét, rájön arra, hogy a békéért sose lehet eleget tenni. Pál szerint vannak ugyan a békére törekvésnek korlátai, és ez az ige látása szerint az Isten dicsősége és a felebarát üdvössége, de bizonyos, hogy ha mindenki minden lehet őt elkövetne, ami rajta áll, akkor meg lehetne őrizni az emberek között a békességet.
Szeressetek minden embert! Ez az ige harmadik parancsa. A minden emberben nemcsak általánosságban van benne az emberiség, hanem személy szerint is benne vannak azok, akik nem szeretnek engem, akik gyűlölnek, akiket nehéz szeretnem.
Egy magyar költ ő írta nemrégiben: Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog, mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek? de Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
Akinek Isten Krisztusban megbocsátotta vétkét, annak mindez nem lehetetlen. Lehet, hogy ez a világ azt mondja ránk: élhetetlen, gyáva, gyámoltalan, naiv, szentimentális, - az Úr azt mondja: jól vagyon, hű szolgám. És nekünk ez a fontos.
Ámen.
Imádkozzunk!
Hálát adunk néked, szeret ő mennyi Atyánk, a békesség evangéliumáért. Köszönjük, hogy ez minden embernek megjelent, mint a te üdvözít ő kegyelmed. Bocsáss meg nékünk, hogy olyan kevéssé látszik ez meg tieidben, mirajtunk is. Kérünk téged, tégy minket tisztességesebbekké, békességesebbekké és szeretettel teljesebbekké ebben a világban.
Könyörgünk néked anyaszentegyházunkért. Szentlelked formálja benne ilyenné a te népedet.
Könyörgünk hazánkért, népünk elöljáróiért. Támogasd őket bölcsességeddel, s váltsd valóra rajtuk keresztül is országépít ő akaratodat.
Könyörgünk néked a világ békességéért. Magasztalunk téged azért, hogy ami rajtad állt, azért mindent megtettél szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus kereszthalála által.
Ámen.