Alapige
Alapige
Mt 27,55

Közelebb a kereszthez!
Időpont: 1937. március 26. Nagypéntek
Alapige: Mt 27,55 „Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván néki.” A magyar ember, ha még nem vetkőzött ki vele született faji tulajdonságaiból, nagy tisztelettel áll meg mindig a halál előtt. Megállítja szekerét, és félreáll az útról, mikor temetési menettel találkozik. Leszáll kerékpárjáról, nem robog el mellette, leveszi kalapját, és állva marad, míg elhalad mellette a koporsó. Csendben tiszteleg a halál előtt. Természetes, hogy amikor nagypénteken megállunk a golgotai kereszt előtt, amelyen a mi Urunk Jézus Krisztus kiszenvedett, akkor különösen érezzük, hogy csendben kell lennünk. Áhítattal, hódolattal, imádattal kell megállanunk a kereszt tövében.
És én mégis, bármennyire elismerem ennek igazságát és jogosságát, e nagypéntek reggelén nem akarok csendben állni a kereszt tövében. Vannak ugyanis halálok, melyeknél nem tud az ember csendben maradni, mert felháborodásában elveszíti ráerőltetett nyugalmát, és ajkát áttöri, mint gátját elönt ő megáradt víz, a lelke mélyén felgyülemlett indulat.
Ne csodálkozzatok hát, ha ma nagypéntek reggel nem a buzgó áhitat, csendes imádság és mélységes tisztelet szavát halljátok erről a szószékről a kereszt tövében. Ez az ige maga épp azzal háborít fel, hogy olyan végtelenül csendes. S épp ezért érzek olyan felszólítást felém csendülni belőle, melyet tovább kell adnom számotokra. * * * Az első felszólítása ennek az igének: „Férfiak! Közelebb a kereszthez!”
Úgy szól az ige: „Sok asszony vala pedig ott…” Hát a férfiak hol voltak? A férfiak is ott voltak. Férfiak voltak a hóhérok, kik az ítéletet végrehajtották. Férfiak voltak azok a vitézeknek csúfolt katonák, akik kockajátékot tudtak játszani a kereszt tövében. Férfiak voltak a farizeusok és főpapok, akik gúnyolták azt, aki haláltusában ott vergődött a kereszten. És bizonnyal voltak számosan férfiak a csúfolódó tömeg között is. És mégsem voltak ott férfiak.
Mert ezek méltatlanok arra, hogy férfiaknak nevezze és tartsa őket bárki is, aki tudja, hogy férfinak lenni nemcsak nembeli hovatartozást, hanem jellemet és erkölcsi elkötelezést is jelent.
Lehetett ott sok, magát férfinak képzel ő ember, de férfi, talpig férfi csak három volt ott. Az a pogány százados, akinek volt bátorsága egy kezébe adott, kivégzésre rendelt ember holtteste mellett megállni, és azt mondani: „Bizony, Istennek Fia vala ez!” És férfi volt az a lator a kereszten, kinek volt bátorsága egy ellenséges indulatú néptömegnek kiszolgáltatva bizonyságot tenni, hogy Istennek Fia méltatlanul szenved. És férfi volt az a tejfeles szájú ifjú, János, ki az asszonyok csoportja közt elvegyülve leste Jézus utolsó szavait, és szeretettel támogatta fájdalmas anyját a Megváltónak.
Pedig nem lehet letagadni, hogy Jézus kimondhatatlanul vágyódott a férfiak után.
Elfelejthetetlen, meghálálhatatlan szolgálatot tett ő a női nemnek is, de az asszonyok szolgálatát csak elfogadta, a férfiakat hívta magához tanítványnak. Az asszonyoknak érette való munkáját csak megengedte, de a férfiakat küldte, hogy menjenek, és tegyenek tanítvánnyá mindeneket. Egy sereg szentírási helyet lehetne felhozni, melyek világosan mutatják, hogy az Úr mennyire vágyódott az után, hogy az övéi között ott legyenek a férfiak, és az övéi férfiak legyenek. És az is bizonyos, hogy az Úr joggal várhatta el, hogy a férfiak meg fogják látni az ő férfiasságát, és meg fogja ragadni őket az ő férfiassága. Az Úr Jézus orcájára az elmúlt századok sok nőies vonást rajzoltak, azonban bizonyos, hogy aki a kereszt alatt úgy állt meg, mint az a pogány százados, és úgy nézi az Úr szenvedését, az jól látja, hogy az engedékenységnek, megbocsátásnak, szeretetnek nőiesnek mondott tulajdonságai sokkal több erőt, férfiasságot követelnek, mint bármilyen hadvezéri tett, vagy kardot rántó h ősies cselekedet. Bizony, az Úr férfi volt ott a kereszten. Ember, egész ember. Férfi a talpán. A többi hitvány, gyenge báb.
És nem látjátok-e, hogy az a gyülekezet, mely a kereszt körül azóta is évről évre összegyűl, újra meg újra ezt a nagypénteki tünetet tárja elénk, és ezt a nagypénteki fájdalmat szerzi Krisztusnak: „Sok asszony vala pedig ott…”?
Testvéreim! Férfiak! Közelebb a kereszthez! Testvéreim! Asszonyok! Álljatok a kereszt tövébe, de érezzétek meg, hogy tőletek is többet vár az Úr. Azt várja, hogy azokat a férfiakat, akik nem akarnak az Úr keresztjéhez jönni, fogjátok kézen, és mutassátok meg nekik, hogy a keresztyénség nemcsak az asszonyok vallása, Krisztus nemcsak a n ők Megváltója, hanem az emberé, akit Isten férfiúvá és n ővé teremtett. Ne engedjétek, hogy a kereszten körültekint ő Úr megint csak azt lássa, hogy „sok asszony vala pedig ott…”, férfiak pedig nem valának ott. És te, testvérem, aki magad férfiúnak tartod, érezd meg azt, hogy a kereszt tövében felháborítón és lázítón szól e rövid kis mondat; korbácsolni akar téged. Férfiak! Közelebb a kereszthez! * * * A másik mondat, amit a kereszt tövében hangossá tesz ez az ige: „… távolról szemlélődnek vala…” Távollátók! Jertek közelebb!
Az Úr keresztjének közelében csak az ellenségei voltak. Barátai „távolról szemlélődnek vala.” Ami akkor ott történt, az ismétlődik meg azóta kimondhatatlanul sokszor. Távol vannak a kereszttől azok, akik magukat Krisztus barátjának mondják, és közel vannak azok, akik az ő ellenségei. Távolállók! Jertek közelebb! Ne elégedjetek meg azzal, hogy odaáll elétek ilyenkor nagypénteken a kereszt, mint a múlt egy nagy történelmi eseménye, melyről az egyház leporolja kétezer esztendő porrétegét, s képzeletünk elé odaállítja, hogy újra lássuk. A kereszt lehet nagyon tanulságos a tárgyilagos tudománynak, lehet nagyon érdekes a szemlélődő művésznek, de a kereszt nem tanulság és nem érdekesség akar lenni, hanem váltság akar lenni számunkra, és nem tud mást megváltani, mint csak azt, aki egészen közel jön hozzá. Közel jönni a kereszthez nagyon nehéz, mert nagyon fájdalmas. A távolság mindent megszépít, még a keresztet is. Távolról lehet a kereszt nagyon romantikus, nagy elérzékenyít ő, de közelről olyan valóságízt, olyan borzalmas színt kap, mely örökre emlékezetessé teszi az ember számára.
Jöjj hát közelebb, még közelebb, mint most vagy itt, lássad, hogyan vonaglik, verítékezik Jézus teste, hogyan hull, hogyan ömlik sebeiből forró, piros vére. Hadd lássad leköpdösött orcáját, kicserepesedett ajkát. Állj egészen oda a kereszt tövébe, hadd hulljon rád a piros vér, mert senkin máson a kereszt segíteni nem tud, csak azon, aki egészen a tövében áll, csak akire ráhullhat az a forró, éget ően forró piros vér.
Úgy szeretném, ha e nagypéntek reggelen Isten Szentlelke véghez tudná vinni rajtatok azt, amit Pál apostol így ír le a galáciai levélben: „…mintha ti közöttetek feszíttetett volna meg…” Testvéreim! Távol valók! Akik olyan messze álltok Krisztus egyházától, kiket nagypénteken csak természet szerint visszatér ő erkölcsi kényszere hoz közelebb a kereszthez, testvéreim, jertek közelebb a kereszthez, mert a keresztet távolról nézni nem használ sem nektek, sem Krisztusnak. * * * Van harmadik felszólítása is ennek az igének, mely ebben a szóban van benne: „szemlélődnek”. Szemlélődők, cselekedjetek! Ábrándozók, ébredjetek fel! Tétlenek, lépjetek mozgásba!
Akik Krisztuséi voltak, távol állottak, és „szemlélődnek vala.” Mit csinálhattak volna mást? Kivonják kardjukat? Nekimenjenek azoknak a katonáknak? Krisztus visszaparancsolta kardját a tanítványnak. Hát mit csinálhattak volna? Hisz a következ ő percben új kereszteket fektettek volna le, s azokra őket feszítették volna fel. Vajon érdemes kockára tenni meglév ő életet elmúló életért? Hisz Krisztusnak is inkább az az érdeke, hogy életben maradjanak.
A szemlélődők gondolkozhattak így, de aki nem tud megállani a szemlélődésnél, nem tud ennyivel megelégedni. Jól van, Krisztus visszaparancsolta volna a kardot, fegyverrel nem mehettek segítségére, de azt senki meg nem tiltotta nekik, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról. Senki meg nem tiltotta, hogy a csúfolódókhoz odamenjenek, és számon kérjékőket: „Mit bántjátokőt? Íme, én vak voltam, és visszaadta szemem világát, süket voltam, és megnyitotta fülemet, sánta voltam, s most újra járok, kitaszított bélpoklos voltam, s most meg vagyok tisztulva.” Ezt senki meg nem tiltotta nekik. Senki meg nem tiltotta, hogy ott a kereszt tövében, mikor a tömeg szitkokat szór az Úrra, énekelni kezdjenek dicsénekeket Isten dicsőségére és a Bárány tisztességére. Senki meg nem tiltotta nekik, hogy leboruljanak a kereszt tövében, és ha kell, meghaljanak vele együtt.
Szemlélődés! Ez örök nagypénteki vonása sokaknak a kereszt körül. A szemlélődők, tétlenek, érzéketlenek gondolkodásmódjukból hiányzik a Krisztus iránti szeretet minden magával ragadó, átüt ő ereje. Szemlélődők! Hát nem látjátok, hogy a kereszt körül ma is hogyan tolong az ellenség? Hol a bátor kiállás, a nyílt vallástétel ajkadon, ha kell, kínok között is, a mártírok éneke? Szemlélődők! Életre, cselekedetre, bizonyságtételre fel a kereszt körül! * * * Úgy szeretném, ha ma fel tudnálak lázítani benneteket a kereszt körül, mert lehet tisztelettudó a nagy csendesség itten, de lehet felháborító és tiszteletlen a kereszten szenved ővel szemben. Férfiak, jertek hát közelebb a kereszthez! Ti távolállók, lépjetek közelebb hozzá! Ti szemlélődők, ki a színre; a bizonyságtétel szent harcára!
Ezt várja tőlünk az, aki szenvedett és meghalt érettünk ezen a napon a kereszten.
Ámen.