A kísértés Időpont: Böjt 1. vasárnapja, 1956. február 19.
Alapige: Máté 4,1-11.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
Újra itt a böjt, a Jézus Krisztus szenvedésére való emlékezés ideje. Első vasárnapján Jézus megkísértésének történetét állítja elénk az ősegyházi evangélium. A kísértés is szenvedés. Aki már volt valamikor a Sátán rostáján, gyötörtetett a gonosz Lélektől, az tudja, hogy a kísértés nagyobb szenvedés, mint a testi kín, sőt a testi gyötrelemben is annak kísértés-jellege a legfájóbb. Jézus megkísértetése is beletartozik tehát a szenvedéstörténetbe, a váltság munkájába.
Nem lehet Jézus megkísértetésének szenvedésjellegét eljelentékteleníteni azzal, hogy Ő eredendő bűn nélkül született e világra, tehát nem volt elbuktatható. Az első emberpár is eredendő bűn nélkül jött e világra, nem hozta magával a bűnre való hajlandóság átkos örökségét, a kísértésben mégis elbukott. Jézus abban is magára vette embervoltunkat, hogy nemcsak megkísérthető, hanem elbuktatható is volt. Ha ez a lehetőség eleve kizárt lett volna, akkor a Sátán meg sem kísérelte volna a megkísértését. Megkísértetése tehát igazi emberi gyötrelem volt. Sőt, nagyobb volt, mint a miénk, mert a Sátán mindenkit olyan erővel támad, mint amilyen erejű ellenállásra számít. Jézust teljes erővel támadta, mert teljes ellenállásra kellett felkészülnie.
Szabad tehát és lehet Jézus megkísértetésének történetéből a saját kísértéseink számára is tanulságokat levonni. 1. Jézus megkísértetése bepillantást ad nekünk abba, hogy ki a kísértés szerzője.
Így kezdődik a történet: „Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől.” /1. v./ A kísértésnek tehát két szerzője van: a Szentlélek és a gonosz Lélek, az Isten és az ördög. Isten engedi, az ördög végrehajtja. Isten átengedi, hatalmába adja, kiszolgáltatja a kísértésbe jutottat a Sátánnak. Épp úgy, mint az Ó Testamentumban Jóbot, az Új Testamentumban Jézust, majd később Pétert, akit a Sátán szintén kikért Istentől. /Luk. 22,31./ Hogy mennyire ki volt szolgáltatva Jézus a Sátánnak, azt különösen a második és harmadik kísértés mutatja. A másodikban vivé őt az ördög a szent városba és odahelyezé a templom tetejére, a harmadikban szintén vivé őt egy igen magas hegyre és megmutatá a világ dicsőségét. /5, 8. v./ Kétféleképpen szokták magyarázni ezt a két eseményt. Az egyik szerint Jézus valóban ott volt a jeruzsálemi templom párkányán s valamelyik szép kilátású hegyen, a másik szerint mind a két esemény csak Jézus képzeletében játszódott le. Nem lényeges. Mind a kettő a Sátán hatalmát mutatja. Akár valóságban viszi Őt oda és helyezi Őt oda, ahová akarja, akár a képzelete fölött lesz úrrá, odamegy, ahová a Sátán viszi és azt kénytelen látni, amit a Sátán mutogat Neki.
Jób és Péter története szerint Isten nemcsak mint engedélyező tényező van benne a kísértésben, hanem úgy is, mint határt szabó, korlátozó hatalom. A Kísértő nem mehet messzebb, mint ameddig az engedélye szól. Jóbtól elveheti vagyonát, egészségét, családját, barátait, de az életét nem veheti el. /Jób 2,6./ Pétert rettentő szégyenbe sodorhatja bele, de a hitét nem veheti el. /Luk. 22,32./ Jézusnál nem látjuk, hol van megszabva a határ. Bizonnyal itt is van határ, mert Isten senkit sem hagy feljebb kísértetni, mint elszenvedheti. /I. Kor. 10,13./ Minket sem. Csak addig mehet, amennyiről Isten feltételezi, hogy kibírjuk s amennyiről el is várja, hogy kibírjuk. 2. Jézus megkísértetése bepillantást ad nekünk abba is, hogy mi a kísértés célja.
Minden kísértés próba. Így is mondhatnánk kísérlet. A kísértés két szerzője azonban kétféle céllal végzi a kísérletet. Isten azért próbál, mert a harcban meg akar edzeni, bátorságunkat növelni szeretné s az a vágya, hogy a küzdelemből diadalmasan, megerősödve kerüljünk ki. A Sátán azért próbál, mert a harcban meg akarja mutatni az ő erejét s az ember erőtlenségét, el szeretné gyávítani az embert s az a vágya, hogy a küzdelemből leverve, elerőtlenedve kerüljünk ki. Isten is, a Sátán is bízik a saját győzelmében. Jób története egyenesen úgy tünteti fel, mintha Isten és a Sátán vitatkoznék egymással Jób istenfélelme fölött s a kísértés van hivatva eldönteni, hogy kinek van igaza: Istennek-e, aki Jób istenfélelmének és kegyességének önzetlenségében bízik, vagy a Sátánnak, aki Jób egész kegyességét önző számításnak bélyegezi? /Jób 1,6-12./ Lélegzetvisszafojtva lesik az égiek a kísérlet eredményét. Elrejtőznek ugyan, a megkísértett mindebből semmit sem lát s alig valamit érez, de mikor a harcnak vége van s győzött Isten, előjönnek az addig láthatatlan angyalok /11. v./ s ujjongva ünneplik a diadalt.
Jézus megkísértetésében a nagy tét a messiási út. Két messiási út áll Jézus előtt: az egyik a dicsőség, a másik a gyalázat útja, egyik aranykoronát kínál, a másik töviskoronát, az egyik a jólét bőségszaruját önti eléje, a másik végén ott áll a kereszt. A szenvedő Messiás útja az Isten útja, az uralkodó Messiásét e világ és a Sátán ajánlgatja. A kísértésben Jézus a szenvedő Messiás útját vállalja. Győz Isten, elbukik a Sátán.
Ki éri el célját vajon az én kísértéseimben? 3. Jézus megkísértetése bepillantást enged nekünk abba is, hogy mik a kísértés eszközei.
Fő eszköze a hazugság. Meg is mondja róla Jézus: „Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” /Ján. 8,44./ Úgy jelenik meg, mint barát, akinek szívügye a mi jólétünk és boldogságunk. Az éhes Jézusnak asztalt akar teríteni. A tékozló fiúnál is úgy jelenik meg, mint szabadító, Júdásnál mint okos tanácsadó. Mikor azután karmai közt van már az áldozat, akkor leveti álarcát. A tékozló fiút veszni hagyná a disznóvályú mellett, Júdásnak kötelet nyom a kezébe.
Eszközei a kívánságok. Jakab is így ír róluk: „Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága, azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” /Jak. 1,14-15./ Ezek a kívánságok lehetnek egészen ártatlanok is. Az éhség például nem „gonosz” kívánság. Ki róná fel annak, aki negyven napja böjtöl, hogy megéhezik? Lehetnek azután gonosz kívánságok is, mint a hiúság és a hatalomvágy. A Sátán úgy jelentkezik, mint a kívánságok képviselője, jogainak harcosa. Az általa felszított kívánságok mind a test és a testi ember kívánságai. A testet akarja elsővé tenni még Jézusnál is, aki pedig negyven napon át utolsó sorba helyezte a testet minden ő kívánságaival együtt.
Vannak különleges eszközei is. Mindenkinél az, amivel kiszemelt áldozatát a legjobban megfoghatja. Így teszi Jézusnál a kísértés eszközévé magát a bibliát is. Tudja, hogy Jézusnál az dönt, hogy mi van megírva, idéz tehát ő is s érvel azzal, hogy meg van írva.
Milyen jó, hogy Jézus megkísértetése megtanít minket átlátni a Sátán álcázott szavain és eszközein! 4. Jézus megkísértetése bepillantást enged nekünk abba is, hogy mik a kísértés fegyverei.
Tartsd kordában a testedet! Ne tápláld testedet a kívánságokra! /Róm. 13,14./ Jézus negyven napra is vissza tudta parancsolni teste éhségét. Ne hidd el a Sátánnak, hogy a test megzabolázása ártalmas! Jézus sem halt bele.
Jézus böjtjének ez azonban csak az egyik oldala. Böjtje nem csupán ételtől való tartózkodás, hanem Istennel való megtöltekezés is, nem csupán a test korlátok közé szorítása, hanem a lélek korlátlan kitárulása is Isten felé. Teremts magadnak időt arra, hogy minél többet együtt lehess Isteneddel!
Jézus Istennel való együttléte nem valami élményhajszolás, hanem az igében való elmélyülés. A pusztában arról elmélkedik, hogy miképp vezette Isten Izraelt a pusztán át az ígéret földjére. Mind a három ige, mellyel a Sátán támadását visszaveri, Mózesnek abból a beszédéből való, mellyel népét Istennek a pusztában megmutatott csodálatos vezetésére emlékeztette. /V. Mózes 8,3, 6,16, 6,13./ Az igével való foglalkozás fegyvergyakorlat a Sátán elleni harcra.
Ha azután megtámad a Sátán, ne állj vele szóba! Jézus elkergeti magától.
Bibliafordításunk nagyon finoman fejezi ki magát, mikor Jézus szájába ezt az elutasító mondatot adja: Eredj el! Van fordítás, mely így fordítja: Takarodj! Ha nem volna túl közönséges, még így is mondhatnánk: Mars innen! Ha szóba állsz, nem te győzöd meg a Sátánt, hanem ő győz meg téged.
A Sátánnal ne beszélj, de beszélj a kísértésről testvéreiddel! Gondolkoztál már azon, hogy honnan tudjuk a megkísértetés történetét? Ember nem volt ott más, csak Jézus, csakő mondhatta el tehát. Nem tudjuk hol és mikor, de elmondta. Ne szégyelld te sem! Merj beszélni róla azoknak, akikről tudod, hogy imádság lesz bennök érted ebből a beszélgetésből!
Legfőképpen pedig beszélj róla Jézusnak, aki mint megkísértett, segíthet azokon akik megkísértetnek! /Zsid. 2,18, 4,15./ Akkor majd fölötted is megnyílik az ég s angyalokkal ujjonghatsz együtt. A bukás vége a megnyíló pokol. A győzelem vége a megnyíló ég. Ámen.
110_15-Bojt_01_A-kisertes.pdf (71.75 KB)