„Isten ajándéka” Időpont: 1959. augusztus 30. Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap. Keresztelés
Helyszín: Győrújfalu
Alapige: Zsolt 127,3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
Valami egészen különös tekintettel néz a zsoltáríró a gyermekekre. Nemcsak az embert látja benne, az újonnan született kis emberpalántát, akit szeretet várt és hozott erre a világra.
Ő Isten ajándékát látja benne. A zsoltáríró tudja, bármilyen útja, módja van annak, ahogy a kisgyermek születik a világra, mégis minden gyermek Isten külön teremtménye. Mert nem mindig születik gyermek, mikor az emberek várják, és sokszor születik, mikor nem várják, hogy gyermek szülessék. A gyermek születése Isten teremt ő aktusa.
A zsoltáríró ennél többet is lát. Mikor Isten az embert megteremti, akkor mindig ajándékot, jutalmat ad a szülőknek. A gyermek Isten drága ajándéka, ha pedig ajándék, akkor a gyermeket Isten szereti. Mert ha valakit én meg akarok ajándékozni vagy jutalmazni, nem olyan valamit adok, ami számára értéktelen, semmit nem jelent ő, hanem valami olyat, amelyben benne van a szívem szeretete. Az, hogy Isten ajándéka, jutalma a gyermek, azt jelenti, hogy a gyermek a szeretet világából, Istentől jött és természetesen úgy kell fogadni és várni, mint Isten ajándékát.
Mit jelent az, hogy a gyermeket Isten ajándékaképpen kell fogadni? Nemcsak örülni és meg kell köszönni Istennek a gyermeket, hanem nagy felelősséget is jelent számunkra, mert Isten ajándékai mindig felelősséggel adatnak az embernek. Isten számon tartja a gyermeket, hogy mi lesz belőle. Számon kéri a szülőktől, keresztszülőktől és az anyaszentegyháztól, e háromtól, mert ez a három tényez ő van most itt jelen, és tőlük fogja megkérdezni: Mi lett a gyermekből? Nekem neveltétek, az enyém maradt holta napjáig? És úgy vezettétek életének útját, hogy az visszakanyarodjon földi élete után oda, ahonnét jött, az örök szeretet országába?
De minden gyermek gond is. Azt szokták mondani, kis gyermek kis gond, nagy gyermek nagy gond. Az az édesanya, aki azt gondolja a gyermek születésének kínja kiállása után csupa öröm lesz már az osztályrésze, az csalódni fog, mert sokszor fogja megtapasztalni a gyermek mellett átvirrasztott éjszakákon, betegágya mellett kéztördel ő imádságban sokszor fogja megtanulni, hogy a gyermek gond.
Aztán elkezd nőni a gyermek és ijedten fogja észrevenni, hogy kicsúszott a kezéből, másokra jobban hallgat, mint őreá, máshol jobban érzi magát, mint a családi körben, és akkor megtudja: jaj, de nagy gond a gyermek!
De tanuljátok meg azt is, hogy a gyermek csak ránk bízott ajándék és mert Istené, kérhetem Istent, jogom van hozzá, szabad kérnem: Atyám, vigyázz rá, mint saját gyermekedre, hogy mikor minden szeretetem, tudományom cserbenhagy, és minden hűségem falra hányt borsó, hadd legyen nékem akkor is békességem abban, hogy a szeretett gyermek a tiéd.
Ezt parancsolta meg Isten a keresztségben. Mert a keresztségben az történik, hogy Isten azt mondja: a gyermek az enyém! Ó, legyen is az övé mindig, mert addig csak a mienk, amíg az övé és azután is mindörökre.
Ámen.
Ima (keresztelés után): Mindenható örök Isten, ki szigorú ítéleted szerint özönvízzel pusztítottad el az istentelenek világát, és nagy irgalmasságod szerint megőrizted nyolcadmagával a hívő Nóét, aki a megkeményedett fáraót övéivel együtt belefullasztottad a Vörös-tengerbe, s népedet, Izraelt, szárazra vezetted azon keresztül, ki ez eseményekkel szent keresztségednek ezt a fürdőjét előre példáztad a szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak megkeresztelkedése által, a Jordánt s minden más vizet áldott özönvízzé s a bűnök bőséges megtisztítójává szentelted és rendelted, kérünk téged ugyanazért a kimeríthetetlen irgalmasságodért, tekints kegyelmesen erre a kis Csabára, s igaz hittel töltsd be lelkeddel, hogy ez által az üdvösséges özönvíz által megfojtassék és elpusztuljon benne minden, ami Ádámtól származott benne, s amit ő maga tett még hozzá, és ő a hitetlenek sokaságából elválasztva a keresztyénség szent bárkájában szárazon és biztosan megtartassék, nevednek mindenkor lélekben buzgón, a reménységben örvendezve szolgáljon, hogy ígéreted szerint minden hívővel egyetemben elnyerje az örök életet, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen. Egyházkelés Régi szokás volt Izrael népénél, hogy mikor Isten gyermekkel ajándékozta meg az édesanyát, első útja a betegágyból mindig a templomba vezetett. Eleink ezt a szokást hűségesen meg is őrizték, és nem ment ki a házból az édesanya addig, míg nem jöhetett el Isten házába.
De nem egyedül jött, hozta a gyermekét is, az Istentől kapott drága ajándékot is. Ez természetes volt. Hiszen ha látogatója érkezett, annak is azonnal a kis új jövevényt mutatta, és mondogatta: Nézd, milyen helyes kisgyermek, milyen jó és egészséges. Hát ment, hogy Istennek is bemutassa. Régi szokás ez, Lukács evangéliumának 2. fejezetében is fel van jegyezve, mikor az Úr Jézus megszületett, akkor az édesanyjának, Máriának az első útja az volt, hogy feljött vele a templomba. Nem jött üres kézzel, áldozatot hozott annak a kornak szokása szerint, hozott gerlicét, hogy azt mutassa be a pap, hálaáldozatául.
Most már Isten nem ilyen áldozatokat kíván tőlünk. Nem ezekben gyönyörködik. Ő szívünk áldozatát kívánja, hogy ne csak a gyermeket mutassák be, de szíve háláját is mondja el Istennek. Neked is van sok mindenért hálát adni valód, testvérem. Mert nem természetes dolog az, hogy az édesanya baj nélkül hordja szíve alatt gyermekét, és nehézségek nélkül világra tudja hozni. Mert hányan vannak, akik ugyanazon fájdalmakon mennek keresztül, ugyanazon reménységeket hordják szívükben, és mikor elérkezik a nagy pillanat, szívükben mélységes keserűséggel, talán halott gyermeket szorítanak magukhoz. Milyen igen nagy dolog, hogy te ép és egészséges gyermeket hoztál erre a világra, ezért kell, hogy szíved hálaimádsággal teljék meg, és könyörgéssel, hogy Isten legyen irgalmas, és segítsen nevelni ezt a kisgyermeket úgy, ahogy előtte kedves.
Ámen. Ima: Életnek Ura, jóságos, szerető mennyei Atyánk! Áldjad én lelkem az Urat, és egész bens őm az ő nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzen soha az ő jótéteményeiről.
Ki megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet, megszabadít a halálból téged. Ezzel a lélekkel jöttem fel hozzád, én Uram és én Istenem! Köszönöm, Uram, hogy szerelmünk drága gyümölcsével ajándékoztál meg. Áldunk téged e második gyermekért, hogy velem voltál a nehéz órákban és amíg szívem alatt hordtam. Köszönöm, hogy velem voltál, mikor jöttek a szülés fájdalmai, és az elviselhetetlen gyötrelmektől megszabadítottál, és egészséges gyermekkel ajándékoztál meg, és őt szeretet fogadta földi életében. Köszönöm, Uram, hogy engem a betegágyból felsegítettél, és áldlak, hogy eljöhettem e templomba. Itt van, Uram akit nekem adtál, és kérlek, úgy add vissza, hogy mindig tudjam azt, hogy ő a tied.
Könyörgök, áldj meg bennünket, áldd meg az édesapának kenyérkeres ő kezét, meleg szerető szívét, a családi körnek puha, meleg fészkét tedd kívánatossá számára. Nehézségekben te légy támogatónk, imádságunk meghallgatója, és fogjad kezünk, hogy egykor úgy állhassunk meg előtted, hogy azt mondhatjuk: Íme, Atyánk, itt vagyunk, mi és azok, akiket ránk bíztál, nem veszett el közülök senki sem.
Dicsőség legyen neked Atya, Fiú és Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten, miképpen kezdetben dicsőséged volt, úgy legyen örökké.
Ámen. Eredj el immár, Isten szolgálóleánya, és az Úr, aki megáldotta bejöveteledet, áldja meg kimeneteledet is gyermekeddel és egész családoddal együtt az ő bennünket mindig kísérő, Krisztusban kijelentett csodálatos irgalmával.
Ámen.