Különös kérdést tesz fel Júdás Jézusnak, amely Keresztelő Jánostól elkezdve annyi életet foglalkoztatott. Mi nem azt szeretnénk, ha Jézus kijelentése olyan erővel és dicsőséggel sugározna, hogy a hitetlen világ lássa és engedelmeskedjék Neki? Annyiszor fáj, hogy az Ő ügye közöttünk olyan gyenge és jelentéktelen. Jézus nem a mi elképzelésünk szerint végzi munkáját. A kérdésre úgy adja meg a feleletet, hogy nem Ő, hanem tanítványai jelentik ki Őt a világnak azáltal, hogy szeretik Őt. Krisztus a kijelentésének ezt a módját választotta, nem a mi általunk óhajtott isteni hatalom nyilvánvalóvá tételét. A szerető ember kijelentéssé lehet ebben a világban. Mennyivel jobb a Krisztus módszere annál, mint amit mi szeretnénk! Ne legyünk elégedetlenek Urunk ígéreteivel. AZ Ő országa csendben épül és nő, mint a vetés. Országa munkálóivá a kicsiny nyájat teszi. Csendben, a világ számára láthatatlanul épül az Isten országa. Nem lehet mondani, hogy itt van, vagy ott van. A kísértő rá akarta venni Jézust, hogy országa építésében világi módszereket használjon, de Jézus legyőzte ezt a kísértést. Ne akarjak bölcsebb lenni, mint Ő, hanem maradjak meg engedelmes tanítványának. Isten népe legyen elégedett Ura „menetrend"-jével. Ő nem siet és nem késik. Mindent a maga idejében végez.