Jézus emberként élt közöttünk. De mivel Isten is volt, egészen más volt, mint az ember. Akik Őt látták, annyiszor nem értették az Ő személyében Istennek és az embernek a kapcsolatát. Ezért botránkoztak benne. Nem értették, amikor a tiszta elment a tisztátalanok közé és legnagyobb hittel felkereste a hitetleneket. Mivel élete teljesen Istenhez kötött, azért Istenben teljesen szabad. Azért engedi meg, hogy Mária drága kenettel megkenje, mert Neki semmire nincs szüksége. Azért olyan tökéletesen Isten, mert olyan tökéletesen ember. Azért az embernek Fia, mert az Istennek Fia. Pilátus ezt mondta Róla: Imé, az ember. Ő valóban az ember volt. Nem egy ember. Egyesítette magában a férfi és a nő tulajdonságait. A férfiét a bátorságban, a félelemnek a teljes legyőzésében, a minden emberi korláttól való szabadságában. És a női tulajdonságokat: a gyengédségben, a jóságban, az odaadásban, a gyengék mellé való odaállásban. Igy kapcsolódik Benne a férfi és a nő, Ádám és Éva, Illés és Mária. Ő a férfi és a nő számára az ember. Az egyház életében a Krisztusról való tanítást illetően egy „kisiklás"-nak lehetünk tanúi. Ez a, kisiklás" abban áll, hogy Krisztus istenségét emberségével szemben annyira túlhangsúlyozta, hogy Jézus embersége szinte jelentéktelenné vált.: