Jézus a szeretet parancsát akkor adja tanítványainak, amikor már úton van a legnagyobb szeretet megmutatásához. Az idő rövid volt. Ha valamikor hallgatniuk kellett reá, akkor most kellett. Úgy kell szeretniük egymást, mint ahogy Ő szerette őket. Mert Ő a Megváltó, a szeretetnek nemcsak adója, hanem mintaképe. Hogyan szeretett? Önzetlenül. Még a legnemesebb világi szeretetbe is keveredik valami az önzésből. Az Ő szeretetébe nem keveredett. Szeretetében soha nem gondolt magára. Egyetlen vágya volt, hogy odaadja mindenét azoknak, akiket szeretett. Áldozatosan szeretett. Szeretetének nem volt korlátja. Még akkor sem, ha az a keresztet jelentette. Akkor is szeretni kell, ha szenvedés jár vele. Megbocsátó szeretet volt az Ő szeretete. Tanítványait gyengeségükkel, vétkeikkel együtt szerette. Ő úgy szeretett minket, ahogy vagyunk. Ezért tetéződött Krisztus szeretete megbocsátásban. Az ilyen szeretetről ismerik meg, hogy az Ő tanítványai vagyunk. Szeretetünk nem azért szenved-e hajótörést, mert a magunk elgondolásai szerint szeretünk? Nem azért, mert szeretetünknek mi vagyunk a mértéke? Milyen másképpen szeretnék, ha mintaképül az Ő szeretetét venném!