Életünk nagy kísértése, hogy az Igének csak hallgatói vagyunk, és nem megtartói is. A kísértés az, hogy egy nagy tévedésben élünk: Azt hisszük, hogy az a keresztyén ember, aki elhisz mindent, amit Jézus mondott, ami a Szentírásban meg van írva. Meglep bennünket, hogy erről már Jézus is tudott. Az ember ismeretét nem követte cselekvő élete. Pedig boldog nem az az ember lesz, aki elhitte az igazságot, hanem csak az, aki cselekszi az igazságot. Félreértenénk Jézust, ha azt gondolnánk, hogy csupán új tanítást hozott számunkra. Az általa hozott igazság az életet szolgáló igazság. Ő nemcsak tanította, hanem megélte az igazságot. Mi történt az egyházzal a történelem folyamán? Az igazságból tantételt csinált, melyet elegendő elhinni. A hitből elmélet lett. Az igazság elszakadt az élettől. Csupán önmagát szolgálta. És az istentiszteleten résztvevőknek egyetlen feladata lett: elfogadni, elhinni, amit Jézus nevében tanítottak nekik. Jézus nem elméletekkel dolgozott, hanem tényekkel. És az egyház mit tett? A megértett igazságot elválasztotta a megélt, megtett igazságtól. Pedig boldoggá a megélt, a megtett igazság tesz. Jézus azokat nevezi boldogoknak, akik cselekszik azt, amit Ő tanított. Nem ezért hiányoznak a templomból az örvendező, boldog emberek? Jézus szerint azok boldogok, akik az Igét hallgatják és megtartják.