A keresztyén tanítás az ember bűnös természetét túl sötétnek látta. Igy látták a reformátorok is. Az ember eredendő bűnnel le van terhelve, egész természetében megromlott és magában véve képtelen a jóra. Ezt az állapotot a megváltás nem szüntette meg, mert az ember bűnös életének a végső megoldását az eljövendő világba tolta át. Az ember ebben az életben bűnös marad tehát. A kegyelem felment a büntetés alól, de nem törli el a bűnt. Az evangélium azonban erről nem tanít. Másképpen ítéli meg az embert. Jézus is tudta, hogy az ember bűnös, mégis hitt az ember megváltozásában és a legnagyobb követelményeket állította fel vele szemben. Az ember bűne ellenére Isten gyermeke marad. Isten országának a polgára, a Krisztus követője lehet. Az ember bűnének a túlhangsúlyozása megszünteti a reménységet az emberrel szemben és megbénítja a megváltozás lehetőségét. Csak a jónak hívő harcosa ismeri fel a g0nosznak lényegét és hatalmát. Az ember, aki magát a győzelemre már jó előre képtelennek tartja, feladja a harcot és csatát veszít. Csak az tudja a bűnnek a bocsánatát kérni és megtapasztalni, hogy mi a kegyelem, aki hisz a bűn feletti győzelemben, élete megváltozásában.