Ezzel a történettel Jézus a népnek a megkeményedésére akar rámutatni. Ő azt, ami szükséges és igaz, kérlelhetetlen őszinteséggel mondja el. A tragédiát a siloámi torony összedőléséről és Pilátus vérfürdőjéről Jeruzsálem lakosai a bűn büntetéseként értelmezték. Azért haltak meg, akik életüket elvesztették, mert — úgymond — bűnösebbek voltak, mint mások. Azoknak, akik magukat önigazságukban ringatják, Jézus elmondja, hogy nem azért maradtak meg ők, mert különbek voltak, hanem azért, mert Isten megkegyelmezett nekik és bűneiket megbocsátotta. Az ember ne a mások bűnéről gondolkodjék, hanem a saját magáéról. Az egész nép úton van a végső katasztrófa felé, mely eléri, ha meg nem tér. Jézus a fügefáról szóló példázatban magyarázza a két tragikus történetet. A kérdést a tragédia szemlélői rosszul tették fel. A helyzetükben a kérdés nem ez: Miért haltak meg azok, akik meghaltak? A helyes kérdés így hangzik: Miért maradtunk meg mi? Erre a kérdésre csak ezt a feleletet adhatjuk: Azért, mert Isten megkegyelmezett. A fügefa példázatában olvasunk a vincellérről, aki közbenjár, hogy a gazda a fát ki ne vágja. Ebben a vincellérben Jézus saját magát ábrázolta. A bűnös életek az Ő közbenjárásáért élnek és maradnak meg. Nem azért, mert megérdemlik. Életem eseményeinek ne az okát, hanem inkább a célját keressem.