Ez az Ige természetességével most is megfogja a szívünket. Egy asszonyt mindennél jobban megragadta Jézus nagysága. És Jézus helyett az anyját dicsérte meg: Boldog asszony az, akinek olyan Fia van, mint Ő. Egy egyszerű asszony, aki talán olvasni sem tudott, irigyli Jézus édesanyját. És amíg az anyját mondja boldognak, Jézust dicséri meg igen nagyon. És Jézus milyen bölcsen felelt. Elhárítja a dicséretet anyjáról és magáról. Mintha így felelne: Te nagyon boldognak mondod az én anyámat, de mondok neked egy nagyobb boldogságot ennél? Boldogok, akik hallgatják az Isten Igéjét és megtartják azt." Különös számunkra, hogy Jézus az evangéliumok több helyén lelohasztja a lelkesedés tüzét. Miért teszi ezt? Hát nem kellene ezt sokra becsülni? Nem jobb, ha valaki lelkesedik, mintha unatkozik? Jézus azért tette, amit tett, mert a lelkesedésnek van egy nagy veszedelme: megáll mellette az ember és nem lép tovább. A lelkesedés csak út a cél felé, de nem a cél maga. Mennyi ember látja a keresztyénség lényegét a lelkesedésben! De ez a keresztyénség lényege? Van egy veszedelme a lelkesedésnek: élvezni akarja a Krisztus ügyét és ebben az élvezetben öntudatlanul is magát akarja megnövelni. Krisztus nem azért adta számunkra országát, hogy lelkesítsen. Ahol az Ige igazán a szívbe hull, ott nem lelkesít. Az első hatása az, hogy bűneink miatt megszomorít. Amikor Péter az első pünkösdkor beszél, a hallgatóság megkeseredett szívében.