A farizeusok az igazságot azonosították bizonyos látható cselekedetek elvégzésével. Bizonyos ételektől való tartózkodással, a mosakodási szabályok megtartásával, a vallásos rendelések teljesítésével. Jézus azt tanította, hogy az ember jósága nem a külső szabályok megtartásában lesz nyilvánvaló, nem a kezek tisztaságában van, hanem a szív állapotában. A farizeusok olyan emberekhez hasonlítottak, akik a tálnak csak a külsejét tisztítják meg, a belsejét tisztátalanul hagyják. Krisztus meszelt sírhoz hasonlítja őket, melyek kívül fel vannak öltöztetve, de belül szétoszló holttestet takarnak. Jézus a hangsúlyt a szívnek az állapotára helyezte. A szív állapota szennyezi be a gondolatokat és teszi gonosszá az akaratot. Az életnek nagy kérdése: Hogyan tudom megtisztítani magamat? Ezt a tisztaságot semmiféle külső szabályok megtartásával nem tudom véghez vinni. A tisztálkodási szabályok megtartása becsapja az embert. Az ember abban a tévedésben él, hogy megtisztult, miközben tisztátalan marad. Jézus a szívet akarja megtisztítani. Ha megtisztul a szív, megtisztul az élet. A jó szívből származnak a jó tettek. Ezért mondta: Boldogok a tiszta szívűek.