Mit tettek ezek a városok, hogy Jézus jajszavai felhangzottak feléjük? Nincs feljegyezve, hogy bármi rosszat tettek volna. Két jelentéktelennek látszó bűnt követtek el, de mégis a legnagyobbat: elfelejtették, amit velük tett az Isten és elmulasztották azt, amit nekik kellett volna tenniük. Sokan panaszkodnak a rossz emlékezőtehetségük miatt. De kinek fáj a hamis emlékezés? Az az emlékezés, mely a rosszat, melyet átélt, megtartja, a jót, amit tapasztalt, elfelejti. Nem lehet Isten ellen súlyosabban vétkezni, mint azzal, hogy a jót, amit velünk tett, egyszerűen elfelejtjük. Gondoljunk a kapernaumi emberekre, milyen lelkesedéssel hallgatták Jézust, beszéltek tetteiről, csodáiról. De jöttek a szürke hétköznapok és mindent elfelejtettek. Mennyi jót tett velünk az Isten, és mi a legtöbbet észre sem vettük, vagy ha észrevettük, szégyenletesen elfeledtük. De miért olyan veszedelmes dolog a felejtés? Azért, mert elválaszthatatlanul maga után vonja a mulasztást. Semmi nem tud minket felrázni a tunyaságunkból annyira, mint ha mindig arra gondolunk, hogy mit tett velünk az Isten. A mulasztásnál az a félelmetes, hogy amit elmulasztottam, azt nem lehet megtenni többé. Egyszer meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt és akkor fogja égetni lelkünket a két szó: elfelejteni és elmulasztani. j Van ennek a két szónak ellenpárja: emlékezni és megtérni. Krisztus azért küldte el Szentlelkét, hogy emlékeztessen mindarra, amit értünk tett. Azért szerezte az úrvacsorát is, hogy megváltó szeretetére emlékeztessen.