Jézus a hívő embert bizonyságtételre hívja fel. Hogyan viselje magát a tanítvány mindenkori környezetében? Két dolgot kell tennie: legyen okos és legyen tiszta. AZ okosság itt nem valami elméletet jelent, melyet meg kell tanulni. Az okosság bölcsesség. Bölcs az, aki tudja, hogy mikor, hol, mit kell cselekedni. A tanítvány szolgálatában azonban nem elég a bölcsesség, hanem az is szükséges, hogy élete tiszta legyen. Élete ne adjon okot a támadásra és ne tegye a világban Krisztus ügyét hitele vesztetté. Nemcsak a bölcsességem mutatja meg, hogy az Ur követségében járok, hanem az életem is. A bölcsesség csak eszköze a hívő élet formálásának. A tanítvány tehát az életével ne adjon támadási felületet az ellenség számára. Látszani kell rajtam, hogy kinek a követségében járok. Vizsgáljam meg magamat: Krisztus ügyének a képviseletében mennyiszer követtem el hibákat, mert hiányzott életemben a Tőle kapott bölcsességem. Hátha még arra gondolok, hogy életemmel hányszor hoztam szégyent az Ő nevére! Ezért mondja Pál: Életnek beszédét tartván elébük.