Jézus nagyvonalúan bánt képeivel. Őt nem zavarta, hogy egy csalót állított az Isten országa igazságának felmutatására. Mit tett ez a sáfár? Mihelyt meghallotta a gazda döntését, azonnal tisztában van a helyzetével és munkához lát. Egy pillanatot sem késik, sem nem becsüli le a veszélyt, mely életét fenyegeti. Semmi időt nem veszthet el. Átgondolja a lehetőségeket és magát a jövőre nézve tökéletesen biztosítja. Jézus megdicsérte a hamis sáfárt, mert az bölcsen cselekedett. Nem akarta megszépíteni a történteket, összeállította gazdája valamennyi adósának a tartozását. Az időt sem húzta: hátha közben történik valami. És a hitelezőknek csökkenti az adósságát, hogyha munka nélkül lesz, ne kelljen kapálnia, vagy koldulnia, mert a hitelezők gondoskodnak majd róla. Miben példa a hamis sáfár? Nem a csalásban, hanem a bölcsességében: A rendelkezésre álló idő alatt a rendelkezésre álló eszközökkel a saját érdekében a legbölcsebben cselekszik. És most Jézus feltesz egy kérdést: a világosság fiai, [5ten gyermekei, bevetnek-e ennyi erőt, leleményességet, bölcsességet Isten ügyébe, mint a világ fiai? Hogyan állna a világban Isten ügye, ha Isten fiai az Ő Uruknak ügyében csak felényi bölcsességet, felényi erőt vetnének be! Mert a bölcsesség nemcsak a világ fiainak előjoga, hanem az Isten gyermekeinek is.