Amikor Jézus a bűnösökkel, a társadalom kivetettjeivel egy asztalhoz ült és velük együtt evett, botránkoztak a vallásos emberek, de örültek az angyalok. Jézus mindkettőre hallgatott: a zúgolódókra és az örvendezőkre. Szeretettel válaszolt a zúgolódóknak és segíteni akart nekik. De füle nyitva marad és hallja a mennyei örvendezést. Ti botránkoztok — mondja nekik —, de a mennyben örülnek. Miért örültek a mennyeiek Vele? Azért, mert a vámszedő az ellenkezőjét teszi annak, amit eddig tett. Most nem fut el az Atyától, hanem az Atyához megy. És a bűnbánatot észreveszik a mennyben és örvendeznek miatta. Mert a mennyben az életnek örülnek, nem a halálnak, Isten akarata teljesítésének és nem megszegésének. A mennyben egy megtérőnek is örülnek. Sok minden nem érdekes a menny számára, ami a Földön történik, de egy bűnös ember megtérését nyomban észreveszik. Akkoriban sok, igaz" volt Izraelben, de az igazak nem törődtek vele, ha valaki bűneiben tönkremegy. Ha valaki közülük megtér, az sem nagy nyereség. De Jézus és vele a mennyeiek nem így gondolkodnak. Jézus mindenkit keres, akik bűneikben halottak. Az igazi szeretet nem ismer fáradtságot. De az, igazakat" sem taszítja el magától, segít nekik az által, hogy a jó pásztor a figyelmüket a mennyei örömre irányítja.