Jézus az utolsó ítéletben elválasztja egymástól az embereket. Az ítélet mértéke a felebaráti kapcsolatban gyakorolt szeretet. A példázatban a, legkisebb atyámfia" kifejezés felebarátot jelent, nemcsak Jézus tanítványait. Nagy tanítást kapunk ebben a példázatban: a kegyelem nagyobb, mint az egyház és elér oda is, ahová az egyház nem ér el. Lehet üdvösséget kapni az egyházon kívül, és lehet elkárhozni az egyházon belül. Az elvetettek a Hegyi Beszédben ezt kérdik Uruktól: Nem a te nevedben prédikáltunk-é? E szerint az elkárhozottak között lesznek vallásos emberek is. Jézus nincs az egyházhoz kötve. Ő más úton is mehet, mint az egyház keretei között. Isten ott van, ahol akaratát cselekszik. Nem engedi magát a mi kegyességünk által megkötni. Annyira össze van kötve Jézus az emberi élettel, hogy a világ minden éhsége az Ő éhsége. Az ember minden nyomorúsága az Ő nyomorúsága. Minden szegénysége az Ő szegénysége. És aki a szegényekért cselekszik, Jézusért cselekszik. Állhat ott, ahol akar, ismerheti Jézus nevét vagy nem. A példázatban üdvözültek nem tudták, hogy a jót, amit a másik emberrel tettek, Jézussal tették. A példázat szerint az elvetettek elfelejtették szeretni az embert és ezért az ember Fia által ítéltetnek el. A kegyelembe fogadottak örök életet kapnak., Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot. AZ üdvösség nemcsak adomány, hanem örökség.