Ezt a példázatot a nagy vacsora példázata részének tekintették sokan, pedig külön példázat. Ha egy példázatnak vesszük a vacsora példázatával, felmerül a kérdés: Hogyan vethet meg a király valakit amiatt, hogy nincs menyegzői ruhája, hiszen az utca szegletéről kényszerítette be őt? Ideje sem volt a felöltözésre. Jézus egy olyan emberről mondja el példázatát, aki a király menyegzőjére hétköznapi ruhában ment el. Ez a példázat a nagy vacsora példázatával együtt két bűnt tesz nyilvánvalóvá. Az első a tompa közönyösséget, a másik az olcsónak vett kegyelmet. Az első a hitetlenséget ábrázolta, mely nem akart jönni, a második a könnyelműséget, mely a kegyelem hatására nem akar megváltozni. Ünnepi ruha nélkül ül a vacsorához, aki bűne bocsánatát elfogadja úgy, hogy bűneit megtartja. Ezáltal a drága kegyelmet olcsó kegyelemmé teszi. Mert lehet a kegyelem olcsó, ha elfogadását nem követi a szolgáló élet háládatossága. Mert a kegyelemnek nincsen feltétele. Erről beszél a nagy vacsora példázata. A vendégnek a megterített asztalhoz csak le kell ülni. De vannak következményei. Erre tanít a gazda, aki a vendégén a menyegzői ruhát keresi. Ezért kérdi Pál apostol: Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen!