A példázat mondanivalója világos. Az első fiú azt mondta, hogy nem akar elmenni a szőlőbe és mégis elment. A fiú a vámszedőket és a bűnösöket példázza. Külsőleg úgy látszott az életük, mint egy nagy vonakodás és ellenszegülés. De amikor Jézus eljött, ők voltak azok, akik köszöntötték, hallgattak rá és igehirdetésére megtértek. A második fiú alatt a farizeusokat és az írástudókat értjük. Egész életük egy hitvallás volt, hogy szolgálni akarnak Istennek és engedelmeskedni akarnak parancsolatainak. És amikor Jézus eljött, vonakodtak bármit is elfogadni Tőle Van a példázatnak egy mindenkori üzenete. Kifejezi azt az igazságot, hogy a szavak soha nem foglalhatják el a tettek helyét. Végsősoron a tettek azok, melyeken lemérhetjük, hogy szeretünk -e valakit. A keresztyénség története folyamán ez a példázat szomorúan megismétlődött akkor, amikor a keresztyénségből tan lett, melyet meg kell tanulni, el kell hinni. De ezt a tanulást soha nem követte a tevékeny keresztyén élet. Mennyit beszélünk, mennyit fogadkozunk, és ígéreteinkből, szavainkból soha nem lesznek tettek! Mert beszélni könnyebb, mint élni. Az ember van annyira kényelmes, hogy mindig a könnyebb utat választja. Ezért mondta Jézus? Nem mindenki, aki ezt mondja. Uram! Uram! — megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."