Az Ószövetség tanítása szerint Isten gyönyörködik az irgalmasságban. Irgalmassága olyan nagy, hogy felhat az egekig? Égig ér a te kegyelmességed." Irgalmassága alapja szabadításának. És mivel Isten irgalmasságot gyakorol az emberekkel szemben, azt kívánja, hogy az ember irgalmasságot gyakoroljon a másik emberrel szemben. Ezért óvja Isten az embert, hogy még az áldozat sem foglalhatja el az irgalmasság helyét? Irgalmasságot kívánok és nem áldozatot." Krisztus vádolta a farizeusokat, mert elfelejtették az irgalmasságot. Irgalmasnak lenni annyit jelent, mint gyakorolni azt a szeretetet az ember iránt, mellyel az Isten szereti az embert. Krisztus elítélte az én -központú, önző életet. AZ irgalmas ember részt vesz mások terhének a hordozásában úgy, hogy hordja a másik ember bűnének, nyomorúságának, szegénységének a terhét. Ebben követi Mesterét. Az irgalmas embernek a másik szüksége sokszor jobban fáj, mint a magáé. Az irgalmasság legyőzi az ember önszeretetét. Az irgalmast nem tudja annyira lekötni a saját nyomorúsága, hogy részvétlen tudjon lenni a másik ember nyomorúsága iránt. És Isten annak ígér irgalmasságot, aki irgalmasságot gyakorol., Az irgalmasság dicsekszik az ítélet ellen" — mondja Jakab apostol. Az irgalmasság gyakorlata egyesít Istennel, az irgalmatlanság elválaszt Tőle.