Különösen hangzik számunkra ez a kijelentés, hogy a ki nem elégítettség boldogságot jelent. Hát nem azoknak ígér boldogságot az Isten, akik javaival megelégíttetnek? Az éhségnek a szomorúság és nem a boldogság a jellemvonása. Ahol az éhség és a szomorúság kíséri az életet, ott hiányzik a nyugalom és a békesség. A lelki éhség jellemző vonása a keresztyén életnek. Miért? Azért, mert az éhség jele az egészségnek. Egy betegségből való gyógyulást annyiszor nehézzé teszi az, hogy a betegnek nincs étvágya. AZ étvágytalanság annyi esetben betegséget jelent. Az egészséges ember tud éhes lenni. Ha megelégedünk a hitünkkel, a szeretetünkkel, az engedelmességünkkel, az Istennel való közösségünk nyomban megszűnik. Sokan nem azért halnak meg, mert nincs ennivalójuk, hanem azért, mert nincsen étvágyuk. Hány keresztyén ember van, aki sorvadozik a lelki javak bősége közepette, mert nem éhes. Nincs semmi, amiért jobban kellene imádkozni, mint a lelki éhség. Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak, mert Isten megelégítettetést ígér a számukra. Miért? Azért, mert az igazság után éheznek és szomjúhoznak. Itt az igazság kettőt jelent: először jelenti a világban az igazság diadalát, de jelenti az igazságban járó életet is. Isten a kegyes jóllakottságnak nem ígér megelégíttetést? Jaj azoknak, akik beteltek, mert éhezni fogtok."