Ahhoz, hogy az ember bűnbocsánatért imádkozzék, szükséges, hogy magát bűnösnek érezze. Éreznie kell azt, hogy a bűn megrontja Istenhez és az emberekhez való viszonyát. Mindabban, amit Istentől kapunk, a testvér is bele van foglalva. Ez különösen érvényes a bűnbocsánatra. Vigyáznunk kell azonban a bűnbocsánat sorrendjére. A Miatyánkat Jézus kereszthalála és feltámadása előtt tanította, de mi már halála és feltámadása után imádkozzuk. Isten bocsánata és a mi bűnbocsánatunk szorosan összefügg egymással, de nem úgy, hogy mi kezdjük a bűnbocsánatot. Bűneinket Ő bocsátja meg először. Nem azért, mert mi már megbocsátottunk. A bűnbocsánatot Ő kezdi és az Ő bocsánatát kell követni a mi bocsánatunknak. Ha nem követi, akkor elveszítjük a bűnbocsánatot. Ezt az igazságot fejezi ki az adós szolga példázata. Benne elengedi a király a szolgának nagy tartozását. Nem azért, mert ő a szolgatársának megbocsátott, hanem azért, hogy neki megbocsátson. A bűnbocsánatot kapott ember a másik ember felé elkötelezett ember. Ezért ez a kérdés azt jelenti, hogy mielőtt Istentől a bocsánatot kérnénk, rendezni kell viszonyunkat a testvérünkkel. Ha nem rendezem, akkor az imádságban a kérést magam ellen mondom. Aki meg nem bocsátott, nem imádkozhatja a Miatyánkat.