A mindennapi kenyeret Jézus Isten országának ügyével hozta összefüggésbe. A kenyérrel kapcsolatban beszélhetünk a keresztyénség bűnbeeséséről. Miben áll ez? Abban, hogy a keresztyénség annyiszor Istent és a kenyeret elválasztotta egymástól. Annak ellenére, hogy a Miatyánkban a kettő össze van kötve. Aki komolyan veszi Istent, az komolyan veszi a mindennapi kenyeret. Ha éhség és nyomorúság van a világon, az nem az Isten akarata. A kérés azt jelenti, hogy függünk a kenyértől. Ennünk kell, hogy éljünk. A hívő ember azt is tudja, hogy Istentől kapja a mindennapi kenyeret és így végsősoron a kenyeret adó Istentől függ az élete. Azt imádkozzuk, hogy Isten a mindennapi kenyeret adja meg. A kenyeret egy napra kérem. A holnap az Ő kezében van. Urunk arra tanít a kéréssel, hogy higgyünk és ne számítgassunk. A mi kenyerünket mindenki számára kérjük. Mert Isten mindenkinek kenyeret akar adni. És a kenyeret azok számára is kérjük, akik nem kérik. Urunk a világ éhezőinek ügyét a maga ügyévé tette. Minden nyomorúság ezen a világon az Ő nyomorúsága és minden éhség az Ő éhsége. Aki az éhezőknek nem ad, az Neki nem ad. [gy kérjem Tőle a kenyeret mindennap, magam és mindenki számára.