Ez a kérés életébe került Annak, aki nekünk imádkozni tanította. Krisztus számára annyira az Atyának az akarata, az Atya akaratának való engedelmesség volt a döntő, hogy ez elszakította övéitől is. Isten akaratán elsőrenden Isten üdvözítő akaratát értjük, melyet Krisztus megváltói munkájában elvégzett. De ez a kérés nem lenne szükséges, ha Isten akarata a Földön éppen úgy megtörténnék, mint a mennyben. Mert Isten akarata beleütközik a mi egyéni, önző akaratunkba. Ezért mi ezt a kérést saját bűnös akaratunk ellen imádkozzuk. Abban van az ember nyomorúsága, hogy Isten akarata ellen dönthet. Azért imádkozzuk ezt a kérést, hogy az Isten akarata legyen meg a Földön, mint a mennyben. Ebben a kérésben Isten a mennyet mintának állítja elénk. De hogyan tudjuk, hogy a mennyben miként teljesítik Isten akaratát? Látjuk Jézus Krisztusban. Ő Isten akaratát úgy töltötte be, mint ahogyan a mennyben betöltik. Hiszen Ő a mennyből szállott alá. Ebben a kérésben Istent arra kérjük, hogy akaratát általunk cselekedje, hogy akaratát engedjük megtörténni és hogy a mi ellenállásunkat törje meg az Ő akarata. De magában foglalja ez a kérés földi éltünk eseményeit is, melyeket alárendelünk akaratának azzal a meggyőződéssel, hogy az Ő akarata jobb, mint a miénk.