Jézus földi életének történetéhez hozzátartozik a feltámadás után a mennybemeneteléig eltöltött negyven nap. Mi lett nyilvánvaló ebben az időben? Az, hogy feltámadása után ugyanaz a Jézus maradt. Kimondhatatlan jelentősége van annak, hogy Jézus ebben a húsvéti időben közöttünk volt, de nem úgy, mint karácsonyól nagypéntekig, hanem lelki testben. Ebben az időben nemcsak megjelent emberek előtt, hanem beszélt, tanítványaival együtt úton járt, velük együtt evett. Jelen volt ebben az időben a maga isteni módján az emberek között. Ezért érthető, hogy erről a történetről többször egymásnak ellentmondóan, dadogva beszélnek az evangéliumok. Ez a negyven nap megmutatta, hogy feltámadása után hogyan lesz velünk Jézus a világ végezetéig. Ha nyomban a mennybe megy, nem mutatja meg, hogy feltámadása után nemcsak isteni módon, de, emberi módon" is velünk van. Hogyan találkozott az övéivel? Vigasztalta, aki sírt, mint feltámadás előtt. Betegágyánál, koporsónál úgy van velünk, mint az emberek között volt ebben az időben. A Tibériás tengernél megkérdi tanítványait: Van ennivalótok? Megkérdezte, noha tudta, hogy ennivalójuk elfogyott. Mennyire hétköznapi a mi Urunk húsvét után is, mintha ezt mondta volna a tanítványoknak: Ugyanaz maradtam számotokra, mint aki eddig voltam.