A kegyelem olyan lehetősége állott az egyik lator előtt halálos órájában, mint előtte senkinek. Olyan ember volt az oldalán, amilyen még senkinek nem volt halálos óráján. De az Isteni kegyelemnek a lehetőségével szemben szívét is megkeményítette. Arról beszél az egyik lator keresztje, hogy a késői megtérés valószínűtlen. Ha valaki azt hiszi, hogy meg tud térni, a halál előtt el tudja fogadni a kegyelmet, gondoljon erre a latorra. Ez a lator már nem tudott megváltozni. Úgy halt meg, ahogy élt. Hát még ha arra gondolunk, hogy a halál előtt mennyi lélek eltompul, érzéketlen lesz, és nem fog tudni megváltozni. Ez a haldokló gonosztevő képtelen volt új életet kezdeni. Csak arra gondolt, hogy a földön éljen mindenáron. Ha ezt a világot elvesztette, számára minden más feleslegessé válik. Az egyik gonosztevő keresztje tehát arra tanít, hogy a késői megtérés valószínűtlen. A legtöbb ember úgy hal meg ahogy élt. Példája arra tanít, hogy el ne bizakodjunk. De a késői megtérés mégsem lehetetlen. Erre tanít a másik lator halálos órája. Ennek az embernek egyetlen lehetősége volt arra, hogy a kegyelmet elfogadja és ezt az alkalmat sietve megragadja. Látjuk győzedelmes hitén Jézus áldozatának teljességét. Eddig semmit nem tett, hogy az üdvösségre magát méltóvá tegye, de most tette a legnagyobbat életében. Elfogadta a kegyelmet, amit társa visszautasított.