Jézust az Őt sirató asszonyok kísérték el a Golgotára. Nem tudták már védeni, nem tudtak érte semmit sem tenni, de meg tudták siratni. Jézus utolsó napját egy nagy bánat árnyékolja be. Nem olvassuk, hogy a kísérők között egyetlen férfi is lett volna. Lehettek olyanok, akik elcsüggedtek, elhagyták, vagy megbotránkoztak. De nem sírtak. Így kísérték Jézust a vesztőhelyre. És Jézus, aki egy szót sem szólt Heródesnek, alig néhány szava volt Pilátushoz, aki a korbácsütés és a csúfolás alatt hallgatott, most szól a síró asszonyokhoz: Ne engem sirassatok. Ez volt utolsó beszélgetése az emberekkel halála előtt. Őt nem kell siratni! Aki életét teljesen a megváltás szolgálatába állította, azt nem kell siratni akkor sem, ha a kereszt felé megy, akkor sem, ha a legszentebb ügyben elbukik. Akik sírnak, magukat sirassák. Jézus elfogadta ezt az együttérzést, de a bánatot nem magára irányította, hanem az asszonyokra: Magatokat sirassátok! A jót. megkönnyezni még nem elégséges. A könny hamar felszárad és a síró elfelejti azt, akit megsiratott. Van olyan részvét, amelyik nem változtatja meg az életet, nem szakad el a bűntől, nem teremt élő hitet Jézusban. Ezért a fájdalmat az asszonyok fordítsák maguk felé, legyenek az elsők, akik bűnbánatot tartanak azért, ami történt.