Ő mindenkin segített, de neki nem segített senki azok közül, akiket tanítványainak elhívott, akiket meggyógyított, akiket megvendégelt. A kereszt útja mutatja Urunk nagy egyedüliségét. Az utolsó vacsora után egy falatot sem evett. Az egyik hatóságtól a másikig hurcolják álmatlanul, összeverve, leköpve úgy, hogy nem tanúsít semmiféle ellenállást. A maga részére nem kér semmit. A keserű poharat kiissza fenékig. Csak jót tett mindenkivel és most mindenki elhagyta. Itt látjuk világosan a bűn lényegét, mely abból áll, hogy elszakadunk Istentől, akihez ragaszkodnunk kellene. Az ember elhagyta Jézust, aki szenved a világ bűneiért. A részvét végül is a durva katonáktól jön. Azoktól, akiktől nem is várnánk. A mezőről hazajövő Czirénei Simont kényszerítik, hogy vigye Jézus keresztjét. És vitte, ha nem is szívesen. Az utolsó emberi segítséget, amelyet Jézus kapott. nem szívesen tették, hanem kényszerből. Simon még mást is megmutat nekünk: nemcsak a kereszt terhét hordozta, hanem a kereszt szégyenét is. Ha tudta volna Czirénei Simon, hogy kinek a keresztjét vette a vállára, szíve megtelt volna örömmel. De ami nem történt meg akkor, megtörtént később. Pál egyik leveléből arra következtethetünk, hogy Czirénei Simon keresztyén lett. Fiai a római gyülekezethez tartoztak.