Honfoglalás

(Elhangzott március 15-i nemzeti ünnepünkön.) Az olvasott ige kétezer évvel a mi honfoglalásunk előtt hangzott el. Kétezer évvel azelőtt, hogy a hét vezér Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe érkezett. Milyen jó, hogy Isten a pogány magyarok útját is igazgatta már. Mert őróla ezt olvassuk Az apostolok cselekedetei 17. fejezetében: „Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait” (26. vers). Sőt milyen kegyelemmel gondoskodott arról, hogy István király idejében felvegye népünk a keresztyénséget. Milyen őrző, gondoskodó kegyelme Istennek, amit hallottunk a Himnusz elévülhetetlen soraiban. Ahogyan a történelmünk szinte lejátszódott előttünk, annyi vész között: tatár, török, Habsburg. Kölcsey még nem tudhatott az orosz veszedelemről, de mi tudjuk, mennyi veszedelemben, világháborúk ütközőhelyén mindmáig megtartotta, megőrizte nemzetünket. És mi itt, Budapest egy központi templomában a Megváltó Jézus Krisztus népe lehetünk. Ha egy kicsit elcsöndesedünk, mérhetetlen hálára indulhat a szívünk, ha ezt az ívet befogjuk, hogy ami ott, akkor történt, az itt, most, a mi életünkben beváltott ajándék, a miénk lehet. Kik vagyunk mi, hogy az eltévedt embervilágban a Világ Világossága vezethet?! Hitet kapunk, bűnbocsánatot, áldott földi életet és örök életet. A bibliai honfoglalás igéi nem csak egy láncszem az üdvösségtörténetben, hanem mai életünkre is igei üzenet. Gazdag üzenet, hiszen Isten hívő népe folyamatos honfoglalásban él ezen a világon. Az élő hitű keresztyének egyfelől örök hazát nyertek Jézus Krisztusban, övék a Menny. Másfelől honfoglaló nép, akik küldetést kaptak, hogy területeket foglaljanak el Isten országa számára itt a földön. Ez történik velünk ezekben az években itt, a Fasorban is. Isten uralma terjed ki családokra, életterületekre Budapest egy-egy pontján, sőt sok-sok pontján, hiszen sokfelől jövünk ide. Akik követtük gyülekezetünk legújabb kori történetét, átéltük 1995-től azt az újkori honfoglalást, amelyet Isten irgalma vezet közöttünk. Az első években még azért is küzdenünk kellett, hogy iskolánkban, a Julianna iskolában csendesnapokat tarthassunk. Akkor még az iskola vezetése azt mond ta: – Nincsenek olyan szabadnapjaink, amiket erre fordítsunk. – Honfoglalás, hogy lépésről lépésre előbbre jutottunk. Küzdeni kellett, hogy családok fogadják be Jézust, és éljenek az Ő uralma alatt. Örömöm volt a múltkor, ahogyan valaki megjegyezte, amikor először jött ide közénk, olyan furcsa volt neki, hogy nyíltan Jézust hirdetjük. Nem tradicionálisan őrizzük csupán az értékeinket, és Istenről beszélünk, hanem a gyülekezet különböző életterületein a gyakorlatban érzékelhető, hogy Jézust Úrnak, Megváltónak tartjuk. Tudjuk, hogy mennyi kívánnivalót hagy maga mögött gyülekezeti életünk, meg személyes életünk is, mégis valóság ez az újkori honfoglalás. Ne dicsekedjünk, hanem Istent dicsőítsük. Ezt a honfoglalást jó lenne kiterjeszteni az ország egész területére, és sok lakójára, akkor más lenne az élet ebben a hazában. Ennek a honfoglalásnak az eredménye, hogy házasságok nem felbomlanak, hanem megújulnak. Gyermekeket nem halálba küldenek foganásuk után, hanem elfogadnak családok. Más légkör van a szívekben, otthonokban, munkahelyeken, lakóközösségekben, ahol Isten gyermekei az Urat szeretve, követve jelen vannak. Figyeljük, ami ott és akkor történt, és ami itt és most történik. Isten Józsuét választotta a honfoglalás vezetésére. Elhívta erre a feladatra. Három dolgot mondott neki: 1. Légy igen bátor és erős! 2. Őrizd meg és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked, ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 3. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. Lehetne azt mondanunk, hogy mindez Józsuénak szólt. De figyeljük úgy az igét, hogy minden hívő ember Isten elhívottja a honfoglalás harcában. 1. Isten azt mondja Józsuénak, csak légy igen bátor és erős. Ezzel jelzi, hogy messze erő feletti feladata van, amelyet ha meglát, akkor megijed. Így vagyunk mi is. Ehhez én kicsi vagyok, hogy legyek én honfoglaló? Olyan környezetben, amelyik körülvesz engem? Hogy legyek én honfoglaló, amikor még azt is szégyellem megmondani az osztályban, hogy templomba járok, és hiszek Istenben, és hiszek Jézus Krisztusban, és követni szeretném Őt? Hogy legyek én honfoglaló, amikor olyan fölényes a világ, hogy a szavam, a hitem úgy tűnik, itt a templomban erős, de amikor kimegyek, amikor a munkahelyi környezet vesz körül, lekezelik, meg se hallgatják, el sem jut embereknek a tudatáig… Hogy legyek én honfoglaló ilyen arányokat tekintve? Ki vagyok én egyedül? Vagy kis csapat, kik vagyunk mi ebben az országban? A feladat messze erő fölötti. És mégis azt mondja az Úr, légy igen bátor és erős. Ki teremtette ezt a világmindenséget? Ki mondta azt mennybemenetele előtt, hogy nekem adatott minden hatalom mennyen és földön? Régi fasori fiatalok, ifisek találkozója volt a gyülekezeti teremben. Ahogy beszámoltak elmúlt időkről, bennem még sokáig visszhangzott egyikük vallomása. Fiatal, törékeny leány volt, elváltak a szülei. Ő maga nagy belső küzdelmet élt át fiatal szívében, életében. Idehozta az édesanyja konfirmációra. Otthonra talált itt, és két gimnáziumi osztálytársát is ebbe a közösségbe hozta. Egyikük lelkipásztor lett. Ki vagyok? Isten elhívottja. Talán egy törékeny élet olyan közegben, ahol reménytelennek tűnik az eredmény. Még csak a családban is hogyan képviseljem én ezt a honfoglaló harcot? Azt mondja az Úr, légy igen bátor és erős. Eszembe jutott az is, hogy 91-ben Fóton, az ottani szolgálatunk idején, négy felekezet összefogásában megalakult az ökumenikus általános iskola. Úgy határoztunk, hogy nyolcadik osztályt nem indítunk. A továbbtanulás előtt ne zavarjuk meg a gyermekeket. Akkor az egyik evangélikus fiú, aki nyolcadikba készült, augusztus elején végigjárta a falut, és összegyűjtötte a három iskolából a nyolcadik osztályt. Azóta is ez az osztály tart össze a legbensőségesebben, találkozik évente. Ez a nyolcadik osztály úgy alakult ki, hogy egy diák elindult, mert azt mondta neki az Úr: – Légy igen bátor és erős! 2. Őrizd meg, tartsd meg a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Jerikó kőfalainál Isten megmutatta, hogy Övé a győzelem. – Járjátok körül hat nap egyszer, hetedik nap hétszer, és a hetedik kör után kürtöljetek és kiáltsatok! – és a bevehetetlen város kőfala leomlott. Ma a régészek csodálkozva nézik, hogy kifelé dőlt a fal. Isten azt is megmondta nekik, semmit meg ne tartsanak abból, amit zsákmányolnak. Ákán, az egyik harcos elásott a sátrában aranyrudat, ezüstöt, szép ruhákat. A következő városnál már vereséget szenvedett a seregük. Nagyon megdöbbentek, hogy mi történt, hiszen gyengébb sereggel álltunk szemben… Akkor Isten szólt, és azt mondta: – Vegyétek elő az eldugottat, tisztítsátok ki a gonoszt magatok közül. – Ákán és családja belepusztult ebbe, de a nép is nagyon megsínylette. – Őrizd meg, tartsd meg! – Nagyon tisztán mondták a mi eleink… Károli Gáspár, a reformátorok, Kölcseynek a költői hangján is hallottuk: „Haj, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…” Nem élhet úgy a nép, ahogy neki tetszik. Közben pedig kéri: „Isten áldd meg a magyart!” Ő azt mondja:– Tartsd meg a parancsolatot! Ezt nem fogja fel a nép, hogy ezt a feladatot kapta: őrizd meg, járj az Ő útjain! Kinek engedelmeskedsz? A mindennapok gyakorlatában kinek a rendje érvényesül az életedben? A reformátorok megmondták, hogy Isten büntetése van rajtunk. Térjünk vissza Hozzá, és újjáépíti az életünket, szabadítást ad. Honfoglalás csak ezen az alapon mehet végbe. Az Úr rendje adja a sínpárt, amelyen futhat a vonat. Ezen kívül nem megy. Csodálkozunk országunk állapotán? Amikor a legújabb statisztika szerint 1000 házasságra 641 válás jut? Az utolsó 50 évben 6 millió abortusz történt? Amikor ezt mondja az ige: – Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed. Felnőtt konfirmáló fiatal mondta kedves beszélgetésben nekem: – Ugye azért ma már a Tízparancsolat igéi sem úgy érvényesek, mint egykor? Visszakérdeztem, a hetedik parancsolatra gondol: ne paráználkodjál? – Igen – válaszolta. – Mondtam: – Ugyanúgy érvényesek, mint akkor, csak a mai ember nem veszi olyan komolyan. 3. „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” Itt a garancia: veled van az Úr, a te Istened mindenütt. És a Jordán kettévált, úgy keltek át. Azt olvastam, hogy ez az esemény háromszor megismétlődött még a történelemben. 1267-ben és kétszer jóval később, hogy a Jordán, azon a ponton, ahol ők átkeltek, a partja mentén beomlott. Magas vízállásnál bedőlt a partoldal. 1267-ben tíz órán át állt a víz. Nem kell nekünk megmagyarázni ezeket a csodákat. Istennek a hatalma megállít bármikor egy emberi szívet, vagy bármikor a víz folyását is, ha Ő úgy akarja. De milyen nagy kegyelem, hogy ha úgy időzíti, hogy meg is tudjuk magyarázni sokszor. Hogy ott mi történt? Nem tudjuk, az ige ennyit ad elénk. De átkeltek száraz lábbal. Micsoda lendületet adott nekik. Isten honfoglalási csodákat tesz a hétköznapokban is. Sokat emlegetem óvodánkat. Próbálnánk ma polgármesterünktől óvodát kérni! Próbáltuk azelőtt, és nem kaptunk. És pont akkor és úgy, amikor a Jordánnál omlani kellett a falnak, amikor egy milliárdos lépett vissza az épületszint megvételétől az ott lakók peres ügyei miatt. Számunkra érthetetlen csoda, hogy ott lehetnek a gyermekek, és honfoglalást végezhetünk. Mert jönnek szülők, hogy meg sem kereszteltek minket, mi sem kereszteltettük a gyereket, de nem vagyunk ellene, csak hadd hozzuk őket. Milyen gondosan vezette Isten a honfoglalás útját. Azt mondja egy helyen az ige: – Nem űzöm ki ezeket a népeket mind előled, mert elszaporodnak a vadak. Nem tudod kezelni a rád váró feladatokat, még nem adom a kezedbe. Sokszor nem érted, hogy még miért nem történik, amire te már olyan régen vársz? Amit úgy látsz, hogy Isten országa dolgaiban is előbbre lépés lenne. A történetünkkel kapcsolatban álljunk meg egy nagyon fontos ponton. Sokan megkérdezik, nem csak ellenségesen: Ugyanaz az Isten van az Ószövetségben, mint az Újszövetségben? Aki azt mondja, hogy öld meg, irtsd ki azokat a népeket? A Jézus Krisztus Atyja ez az Isten? Mi történt ott? Hogy lehet ezt a Bibliát egybekötni, együtt olvasni? Nagyon figyeljünk, mert rólunk van szó. Isten az elpusztult, kárhozatba zuhant emberiségen egyetlen módon könyörülhetett. Úgy, hogy egyszülött Fiát, Jézust beküldi Megváltónak ebbe a világba. Semmi más megoldás nem segített. Mennyi mindent megpróbált az emberiség addig is, azóta is. Hányféle messiás megjelenik?! Nincs senki másban üdvösség, nem adatott más. Isten elindít egy folyamatot, amit végig kell vezetnie, míg Jézus megérkezik. Olyan világban, amelyik mélyebbnél mélyebbre zuhant. Olyan környezetben, ahol az első gyermeket halálba vetik a pogány isten oltárán, hogy ne legyen átok alatt az egész család. Ilyen környezetben, a kánaáni népek szorításában, Isten azt mondja, hogy amputálni kell. Az okkultizmus mocsarában élő kánaáni népeket ki kellett irtaniuk. – Amputálni? – mondta nekem valaki. – Köszönöm ezt az Istent. Isten végigviszi az utat, egészen Jézusig. Amióta Jézus keresztjén elhangzott: „Elvégeztetett!” – azóta nem mondott ilyet Isten, hogy pusztítsd ki azt a népet. Azóta sokszorosan aláhúzva világít: – Ne ölj! Sőt! Szeressétek ellenségeiteket! mondja Jézus a Hegyi Beszédben tanítványainak. Nemzeti ünnepünkre is gondolva még egy kérdésnél álljunk meg. Mit mondjunk szabadságharcosainkról? Hogy is van ez ezen a világon? Sokan Istenre hivatkozva mondják, nem veszünk kezünkbe fegyvert. Legyen, ami lesz. Hogy megértsük, azt a példát hozom, amikor Jézushoz odamentek, és azt kérdezték tőle: – Uram, Mózesnél olvassuk, hogy Isten a törvényében megengedte nekünk, hogy elválólevelet adjon a férfi az asszonynak, mit mondasz te? Akkor Jézus azt mondja: – Igen, Mózes megengedte, a ti szívetek keménysége miatt. De nem így volt ez kezdetben. Férfivá és nővé teremtette Isten az embert, ezért elhagyja a férfi az ő atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, lesznek ketten egy testté. Így volt ez kezdetben. De a ti szívetek keménysége miatt szükségmegoldást kellett beiktatni, mert megölitek egymást! Olyan világban élünk – amíg be nem teljesedik majd Isten országa Jézus viszszajövetelével –, ahol Istennek szükségmegoldásokat kell alkalmaznia a bűnbe bukott emberiség kezelésére. Ebben benne van az is, hogy szükség esetén fegyvert kell fognia annak, aki védi a családját, aki védi a nemzetét. Azt nem lehet igazolni, hogy zsákmányt szerzek, és fegyvert fogok és „Gott mit uns!” („Velünk az Isten!”) Nincs Isten velünk. Nem volt akkor sem, még ha Isten megengedte is. De az, hogy a hazáját védje valaki, kötelessége. A magyar szabadságharc honvédő, nemzetvédő harc volt, olyan életküzdelem, amelyben Isten kegyelme, áldása ott volt a mi nemzetünk mellett. Még akkor is, ha elbukott a szabadságharc. Csendesedjünk el! Honfoglalás. Olyan hazában, ahol hont kell foglalni újra. Azt mondjuk, hogy reménytelen. Ne mondd, Testvérem! Hanem Isten elhívásának engedve állj be abba a harcba, amit Ő rád bízott. Azt mondja neked is, hogy légy igen bátor és erős. Azt mondja: az én rendemben, az én használati utasításom rendjében járj. Akkor veled lesz az Úr mindenben, amiben jársz. És áldást hoz kicsiben, nagyban, ha valaki az Ő harcait harcolja. Legyen áldott az Ő neve érte. Ámen.