MI A HIT?

Amikor Jézus a felülről való születés szükségességéről beszélt Nikodémusnak, ő ezt kérdezte: hogyan lehetséges ez? Tegnap láttuk, hogy Jézus egy kicsit bővebben is kifejtette neki, Nikodémus újra kérdezte: de hogyan lehetséges ez? Mit is jelent víztől és Lélektől születni?

Ilyenkor szokott elfogyni a türelmünk, és ilyenkor csapják oda apukák, anyukák a tollat a gyerek íróasztalára és mondják azt, hogy ha ilyen értetlen vagy, csináld magad, ahogy tudod, nekem drága az időm. Milyen jó, hogy Jézus nem ezt mondta Nikodémusnak, és Ő másnak sem ezt mondja, hanem hallatlan szeretettel és türelemmel így szólt hozzá: Ide figyelj, NikodémusÍ Te Izráel tanítója vagy, tehát betéve tudod a Mózes könyveit. Lehet, hogy könyv nélkül el tudnád mondani a mérges kígyókról szóló történetet. Talán Nikodémus magában mondta: Mózes 4. könyve, 21. részre ... Tényleg betéve tudták az írástudók a Mózes könyveit. Mi is történt ott? Izráel népe a pusztában volt, úton voltak Egyiptomból atyáik földje felé. Isten vezette, táplálta és védte őket; ők mégis elégedetlenkedtek, sőt gyalázták Istent. Isten ezért jónak látta - miután hosszú ideig várt - ítélettel figyelmeztetni az Ő népét. Az történt, hogy az egyik helyen a puszta homokja itt is, ott is megmozdult s kiderült, hogy a homokkal szinte azonos színű mérges kígyók lapulnak ott, befúrva magukat a homokba, és amikor odaértek az emberek, a fejüket felemelték és már martak is; és a kígyómarás következtében egymás után hullottak el az emberek. Óriási riadalom támadt: mi lesz velünk? Itt pusztulunk el mindnyájan! Menekülni sem lehet... Gondoljuk el, hogy többszázezer ember, öregek, kisgyerekek, mindenki viszi a hátán, vállán, amije van. Nem könnyű így futni, és hova fussanak? Minden irányból észlelték és jelezték a kígyókat. Mózeshez mentek a vezetők, akit nem sokkal előbb még Istennel együtt gyaláztak és szidtak, és könyörögtek neki: Vétkeztünk az Úr ellen. Imádkozzál az Úrhoz, hogy vegye el rólunk ezt a csapást, mert másként itt veszünk mindnyájan a pusztában! Mózes leborult Isten előtt és Isten a következő parancsot adta neki:

"Készíts rézből egy kígyóformát. Azt erősítsd fel egy póznára, jó magasra, hogy messziről is lehessen látni és mondd meg a népnek, hogy aki föltekint erre a rézkígyóra, életben marad, akkor is, ha már megmarta a kígyó." Hát ez furcsa parancs volt! Mózes azonban soha nem okoskodott, mindig csinálta, amit Isten mondott; elkészítette ezt is, megmondta a népnek, de voltak sokan, akik nem értették. Miért nem azt parancsolta Isten a kígyónak, hogy menjenek el onnan? - ezt is megtehette volna. Vagy maradjanak ott, de nem bántsák az embereket... Erre is olvasunk példát a Bibliában: Dániel az oroszlánok között, hozzá se nyúlnak. Miért ilyen parancsot adott Isten? Miért így akarja megmenteni az Ő népét? Igen ám, csak amíg valaki ezen elmélkedett, vagy vitázott, addig hatott a kígyóméreg és meghalt. Ha meg nem spekulált, hanem azonnal odanézett a rézkígyóra, tényleg életben maradt. Ha már jártányi ereje sem volt, akkor is. Ha csak a földről fektében fordította a fejét arrafelé, életben maradt. Fantasztikus! Tényleg úgy van, ahogy Mózes mondta - illetve, ahogy az Úr mondta, - ezt sokszor összetévesztették. Ennyire igaz ...

Nem azon kell tehát gondolkozni, hogy miért ezt parancsolta, - annak kell örülnünk, hogy van lehetőség a megmenekülésre. És ha Jézus még magyarázhatta volna Nikodémusnak, akkor így fejezhette volna be: látod, ezt jelenti hinni. Amikor valaki komolyan veszi azt, amit Isten mondott, akármilyen furcsán hangzik is az az ő agyának, komolyan veszi és megcsinálja: Isten megmenti a haláltól, akármilyen reménytelen helyzetből is. Ezt jelenti hinni: komolyan veszem, amit Isten mondott, és ahhoz tartom magamat, aztán az egészet Őreá bízom, függetlenül attól, hogy én mit tudok elképzelni, meg mit nem. Isten nem arra képes, amit én el tudok képzelni; arra képes, amit megígért, s azt mondta, hogy aki rátekint a rézkígyóra, életben marad. Nyilván nem a rézkígyónak volt valami mágikus ereje. A Bibliából minden ilyen babonás, okkult gondolat távol áll. Istennek volt szabadító hatalma, és van ma is, és Ő hatástalanította a szervezetbe bekerült mérget az Ő isteni szeretetével és hatalmával; de valami miatt ezt most ehhez kötötte: aki odanéz a rézkígyóra, életben marad. Ki fog odanézni, és ki az, aki legyint az egészre, nevetségesnek tartja, bosszantónak tartja, ő szeretne valamit tenni a maga érdekében - vagyis: ki az, aki mer hinni, és ki az, aki hitetlen marad? Sajnos voltak olyanok, akik hitetlenek maradtak.

Így kellett megtanulnia Izráel népének abban a helyzetben, hogy ennyire tehetetlen az ember a halállal szemben; hogy ennyire rá van utalva Isten segítő kegyelmére, de Isten ennyire szereti még az Ellene föllázadt, Őt gyalázó embert is, ha Hozzá fordul segítségért, és Neki van hatalma ilyen valóságosan megbocsátani az ő bűnüket, hogy annak a jele az, hogy halálos méreggel a testében is élve marad, ha megteszi azt, amit Isten neki mondott. Azt kell komolyan venni. Ezt hívja a Biblia így: hit. - Sok mást is neveznek hitnek, de tegnap este azt mondottam, hogy ma azt vizsgáljuk meg, hogy a Szentírás mit nevez hitnek: Jézus mit nevez hitnek, mert csak ez a hit közvetíti nekünk mindazt, amit Jézus Krisztus az Ő keresztjén visszaszerzett nekünk; és enélkül a hit nélkül nem segít rajtunk semmi! Isten meg tudja menteni az Övéit, csak engedjék magukat megmenteni. Aki engedi magát, aki enged annak, amit Isten neki mondott, az életben marad.

De az ember mindig firtatja, hogy de mégis miért így? Miért nem valahogy másképp? Egészen bizonyos, hogy azért így, hogy mindenkinek lehetővé tegye Isten azt, hogy megmeneküljön. Gondoljátok el, ha ilyen feltételeket szabott volna: aki gyorsan tud futni, gyorsabban, mint a kígyó, az megmenekül. Egy csomó ember elpusztul. - Vagy: aki ügyesen átugrál a kígyófejeken.... Egyrészt lehetetlen, mert olyan sok volt, másrészt meg ki képes erre? Talán néhányan a sokaságból. Vagy aki elég jó ember volt ..., és akkor senki sem tudhatja magáról, hogy ő most elég jó volt-e? Hol a határ? Teljesen bizonytalan mérce.

Isten egy objektív mércét állít fel: ott van egy póznán egy kígyó, mindenhonnan lehet látni, ahol ember van. Ennyit mindenki meg tud tenni, hogy odanéz; egy pillantás, és az elég. Próbálják ki! Így tanította Isten ott az Ő népét hinni. És így tanította őket arra, hogy nem az ő teljesítményükért kapnak szabadulást, életet, bocsánatot, - ez ajándék! Semmit nem tettek és nem is tehetnek érte, csak azt, hogy elfogadják. Mert ez, hogy odanézett, komolyan éve Isten szavát, ez azt jelentette, hogy elfogadta.

Itt van az Ószövetség elején már az, amit klasszikus tömörséggel Pál apostol fogalmazott meg az Efézusi levélben: "Kegyelemből van a ti üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem a cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8). Objektív mérce van. Isten kínálja, Ő megszerezte, nekem csak a kezemet kell kinyújtanom és elfogadni. Ez a hit. De emögött a hit mögött megint ott kell lenni annak a rászorultságnak, amiről minden nap volt szó, amivel az ember meg van győződve arról, hogy tényleg szükséges nekem újonnan születnem, szükséges a kígyóra néznem, szükséges Jézus Krisztustól elfogadnom és várnom a kegyelmet, mert nincs más megoldás erre. Nem létezik más megoldás!

Úgy szeretném ma este a szívetekbe és az elmétekbe vésni drága testvérek ezt a szép mondatot az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből: "Nincsen senkiben másban üdvösség, és nem adatott az ég alatt az emberek között más név, amely által megtartatunk, csak a Jézus Krisztusé." (ApCsel 4,12) Nincsen senkiben másban üdvösség! Mint ahogy ott a pusztában nem volt semmi más mód a megmenekülésre, csak az a furcsa, sok ember nagy esze számára nehezen feldolgozható, talán nevetséges, groteszk, nem tudom én milyen jelzőket lehet mondani, - de ez volt az egyetlen. Ez viszont megoldás volt, Aki élt vele, életben maradt; aki kinevette az Isten parancsát, meghalt. Ez ott nagyon élesen előjött és tulajdonképpen ugyanilyen élesen történik ez ma is, a mai napig is, az üdvösség és a kárhozat kérdésében. Nincsen senkiben másban üdvösség, egyedül Jézus Krisztus szerezte azt meg nekünk a kereszten, és aki ezt hiszi, és magára nézve is érvényesnek tartja, az üdvözült. Így mondja ezt maga Jézus: "Aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, Aki engem elküldött - tudniillik hiszi, hogy amit az Atya Jézusról mondott, az igaz, - annak örök élete van, és nem megy a kárhozatra, mert átment a halálból az életbe." És ezen semmi nem változtat, ebben egészen bizonyos lehet az ilyen ember.

Erről szól tehát ez a néhány mondat, amit Jézus itt Nikodémusnak a beszélgetésük végefelé mondott: Nikodémus, ne hagyd magad megtéveszteni! Olyan sok mindent beszélnek az emberek arról, hogy hit ez is, hit az is, hit amaz is. Persze, sokféle hit van, de az üdvözítő hit, amivel Isten ajándékát, az új életet, bocsánatot, az örök életet elfogadhatod, az ez a hit, hogy komolyan veszed, és megcsinálod, amit Ő mond. Mit veszel komolyan? Elhiszed Istennek azt, hogy egyedül az Ő ártatlan Fia haláláért kaphatunk bocsánatot és örök életet, de az Ő Fia haláláért mindnyájan kaphatunk, akik ezt komolyan vesszük, Neki megköszönjük, és ezzel a bizonyossággal élünk tovább.

Csak ennyi a mi dolgunk? Csak ennyi! És mégis olyan nehezünkre esik. Olyan sokan mondják azt, hogy én nem tudok hinni. Ez soha nem igaz. Akarj hinni! - azt mondja a Biblia. Eszembe jutott sok jellemző, többször halott kifogás: én nem tudok hinni, mert gyerekkoromban egyszer megpofozott a hitoktatóm. Én nem tudok hinni, mert olyan sokat csalódtam az emberekben. Nem tudok hinni, mert a papok a háborúban megáldották az ágyúkat. Vagy: nem tudok hinni, mert fiatalon elveszítettem a gyermeket és ebben az Istenben én nem tudok hinni ... Ezek nagyon súlyos kérdések, és ezekre becsületes választ kell keresni és adni, de nincs összefüggés e kérdésekre talált válaszunk, meg aközt, hogy életben maradunk, vagy elkárhozunk. Most azért utasítom vissza az Isten szeretetét, mert ilyen nehéz kérdéseket még nem dolgoztam fel, és nem találtam rá választ? Nem függ össze a kettő! Sőt, sokszor úgy függ össze, hogy aki ennek ellenére, ettől függetlenül eljut oda, hogy Uram, nekem szükségem van a bocsánatra, nem bírom már a békétlenséget és a lelkiismeret-furdalást, és hittel elfogadja azt, amit Isten neki kínál, egyszerre kezd derengeni a válasz ezekre a nehéz, súlyos kérdésekre is, vagy válasz nélkül is békességgel elfogadja valaki Istentől az életének ezeket a nehéz terheit is, és úgy hordozza, hogy az mások számára is példás.

Itt tehát egyet kért Isten az Ő népétől: tekintsenek fel a rézkígyóra, - és ezt az egyet várja tőlünk is: tekintsünk föl Jézus Krisztus keresztjére. Tudniillik Jézus közvetlenül a mérges kígyókról szóló történet után önmagáról kezd beszélni Nikodémusnak: "Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Vajon felfigyelt-e Nikodémus azonnal, hogy Jézus itt önmagáról beszélt? Megütötte-e a fülét ez a szakkifejezés, hogy Emberfia? Ez nem azt jelenti ám a Bibliában, hogy egy embernek a fia, hanem ez egy méltóságjelző, olyan, mint a király, császár, szultán, fáraó, nagybetűvel és egy szóba kell írni: Emberfia. Ki az? Akiről Dániel próféta ír , az Isten teljhatalmú képviselője, Aki az Isten akaratát megvalósítja ezen a földön. És mi az Isten akarata? Holnap este majd erről lesz szó, hogy mit akar Isten, de remélem, mindnyájan tudjuk már ma este is: azt akarja, úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki Őbenne hisz, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezt akarja Isten. Ezt munkálja Jézus Krisztus. Az Emberfia ugyanaz, Aki az Isten Fia. A következő versben már úgy beszél magáról Jézus, vagyis: itt Jézus önmagáról szól.

Észrevette-e vajon Nikodémus? Nikodémus, tudod-e már, hogy kivel beszélsz? Nem csak tanító, nem csak mester, az Isten Fiával beszélgetsz, a világ Üdvözítőjével! Akit ugyanúgy keresztre fognak szögezni, mint ahogy Mózes póznára erősítette a rézkígyót, hogy legyen az egész emberiségnek Kire tekintenie, és Őérette ugyanúgy megmeneküljünk a bűn kígyómérgétől, mint ahogy ott a pusztában Izráel népét Isten megmentette. Ezért igazán életkérdés, testvérek, hogy van-e nekünk hitünk, és ilyen hitünk van-e? Mert mindnyájan úgy születünk, hogy hozzuk magunkkal a halálnak a mérgét. A bűnnek a kígyómérge ott hat már mindannyiunk életében születésünk pillanatától és csak idő kérdése, hogy a szívünkig jusson, és megbénítson. Vagyis: idő kérdése, hogy meghaljunk, és ha előtte nem néztünk föl a keresztre, akkor az örök kárhozat következik utána.

Azt hiszem, hogy mindannyiunkat nagyon megrendített a szörnyű robbanás. Hány áldozat egyáltalán nem is gondolta, hogy nem éri meg a reggelt! És vajon nekünk hányszor jut eszünkbe, amikor halogatjuk az Isten hívására való válaszadást, az Isten által felkínált ajándékok megragadását, elfogadását? Honnan tudjuk, hogy nekünk lesz még rá alkalmunk és lesz rá lehetőségünk? Egy kicsit Jézus szavaiban is ott van az a biztatás: Nikodémus, ne sokat elmélkedj ezen! Én nem tudom, hogy találkoztak-e ők még, vagy Nikodémus már csak a halott Jézus bebalzsamozására ment ki Nagypéntek este a Golgotára, de ez egy kivételes, ritka, csodálatos alkalom volt: az éjszaka csendjében, az Isten Fia a titkoktitkát tárja fel ez előtt az ember előtt, és mindjárt ajándékot is kínál neki. Elfogadja-e Nikodémus? Van-e hite, amivel elfogadja, mert ez a hitünk a kinyújtott kéz, amivel elfogadjuk Isten ajándékait. Az elfogadott kegyelem: az új élet. A visszautasított kegyelem: az ítélet. Melyik lesz a mi osztályrészünk? Ez talán ma este dől el.

Mert ha egyszer valakinek a számára mindez, amit Jézus itt olyan tömören mond, világos, talán egyet is ért vele, - akkor tulajdonképpen mi az akadálya annak, hogy nem fogadja el hittel? Meg tudjuk ezt magyarázni? Ha valaki azt mondja: én még ezt nem fogadtam el, - akkor most mi az akadálya annak? Ha valóban az életünk, és az örök életünk függ tőle, ha az a néhány év, vagy évtized, ami hátra van még ezen a földön, meg utána az egész örökkévalóság minőségileg más lesz, akkor most miért fontosabb sok egyéb, mint ez, amit Jézus kínál? Olyan jó lenne, ha szembenéznénk a romlott természetünknek a huncutságával, gonoszságával, ezzel az ördögi halogató taktikával, és olyan jó lenne, ha élnénk az alkalommal, és amikor Jézus ezt kínálja nekünk, akkor fogadnánk el Tőle hálás szívvel. Mert mihelyt az Ő isteni élete beleárad a mi mérgezett, romlott életünkbe, beléptünk az Isten országába. Erről már beszéltünk a korábbiakban.

Jézus ezzel az Izráel történetéből vett képpel rendkívül radikális itt. Három igazságot is nagyon élesen mond el ezzel Nikodémusnak. Azt mondja: Mindenki belehal a bűn kígyómérgébe, mert minden emberre elhatott a kárhozat. Másodszor azt mondja: az élet bennmaradásra csak ez az egyetlen, különös, furcsa lehetőség van: ahogy akkor az izraeliták fölnéztek a rézkígyóra és életben maradtak, ma fölnézhetünk Krisztusra és életben maradunk.

És a harmadik, amit mond: Mi magunk semmit sem tettünk és tehetünk a megmenekülésünkért. Mindent Isten készített el, mindent Jézus Krisztus közvetít, és kínál. Ez teljesen független a mi korábbi cselekedeteinktől, ezt csak a hitünkkel vehetjük komolyan, vagy a hitetlenségünkkel utasíthatjuk vissza. Nincs más lehetőség!

És a folytatásban ezt mondja Jézus: "Aki hisz Őbenne - tudniillik az Isten Fiában -, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Aki hisz, az most már az üdvösségbe lépett. Aki nem hisz, az most már kizárta magát az üdvösségből, és az Isten ítélete van rajta.

Ha egyszer ezt maga a Megváltó mondja, mi jogon vonjuk ezt kétségbe?! Általában két dolgot nem szoktak hinni az emberek ezzel kapcsolatban. Egyrészt nem hiszik, hogy csakugyan ennyire elveszett, reménytelen, romlott állapotban vagyunk, és nem tudunk magunkon segíteni, másrészt pedig azt, hogy Jézus Krisztus csakugyan ilyen tökéletes váltságot végzett el, amikor meghalt értünk, és aki ezt komolyan veszi, az már most megkapta ezt az életet. De ezt nem emberek találták ki, ezt Jézus mondja. Hinni azt jelenti, hogy akkor ezt komolyan veszem. Tiltakozik ellene az eszem, az egész olyan furcsa, szokatlan, jogilag végképp megközelíthetetlen, jogászoknak nagyon nehéz a váltságot megérteniük. Többször volt már beszélgetésem, vitatkozásom ilyen emberekkel. Más, mint amihez a gondolkozásunk hozzászokott. Ezek isteni cselekmények, és Isten más, mint mi. Hinni éppen azt jelenti, hogy az Isten más jellegű gondolatait, igazságát is komolyan veszem, igaznak tartom és elfogadom.

Spurgeon, a világhírű igahirdető jegyezte fel, hogy hogyan indult el ő a hit útján. Tizenéves fiú volt, amikor nagyon szorongatták már a bűnei és tulajdonképpen nem akarta úgy folytatni az életét, ahogy addig élt, de nem találta, hogy hogyan lehetne változtatni rajta, és egy hóvihar bekergette egy kis kápolnába, egy kis templomba, ahol éppen istentisztelet kezdődött volna, ha megérkezett volna a lelkész. De a hóvihar miatt ő sem tudott megérkezni. Erre valaki, egy egyszerű, iskolázatlan ember odament az Úrasztalához, és elkezdett Bibliát magyarázni. Erről szólt az igehirdetés: Nézz föl Jézusra! Egyszer csak odanéz Spurgeonra, és azt mondja: Az a fiatalember ott nagyon bánatos! Fiatalember, nézzen fel Jézusra! - és ezt háromszor elmondta - mert amíg nem néz fel Rá, nem jön ki ebből a keserves állapotából!

És Spurgeon azt írja, azon az estén ő felnézett Jézusra. Ez az ember elmondta ott a kereszt evangéliumát is, valahogyan azt, amiről itt most szó volt, és ezen az esetén megvilágosodott számára, hogy egy megoldás van arra, hogy másként folytassa az életét, mint eddig, és hogy a bűnei következményétől is megmeneküljön: ha felnéz Jézusra. Vagyis: ha hittel komolyan veszi, hogy Jézus Krisztus kereszthaláláért ő is teljes bocsánatot, és örök életet kap Istentől.

Nem akarok most senkire sem mutatni, de mindenkinek szeretném mondani: nézz fel Jézusra! És ha nem akkor meg tudod magyarázni, hogy miért nem? Félelmes Jézusnak ez a mondata: Aki hisz Őbenne, már örök életet kapott, aki nem hisz Őbenne, az Isten ítélete marad rajta.

A Heidelbergi Káté 21. kérdése és felelete olyan szépen, biblikusan fogalmazza meg, hogy mi az igaz keresztyén hit, és ezzel hadd fejezzem be az igehirdetést. "Mi az igaz hit? Az igaz hit nemcsak az a biztos ismeret, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbeli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért." Ez az igaz hit. Biztos ismeret is, hogy mindaz, amit Isten nekünk az Ő Igéjében kijelentett, igaz, így, ahogy itt le van írva, így igaz, és így az Ő Igéje; de nemcsak ismeret, mert ez csak a fejemben van még, attól még az életem nem változik meg, hanem az a szívbéli bizalom is, hogy mindaz, amit Jézus tett, - nem úgy általában az emberiségért tette csupán, hanem értem is -, és Ő nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök életet, örök igazságot ajándékoz egyedül Krisztus érdeméért.

Amikor Mózes felemelte a rézkígyót, sajnos utána is voltak még, akik meghaltak a kígyómarás miatt, mert nem néztek fel a kígyóra. Jézus Krisztus meghalt a Golgotán, és fel is támadott. Olyan szomorú, hogy azóta is vannak, akik meghalnak a kárhozatban, mert nem néznek fel Őreá. Én azért imádkoztam ma többször is, hogy akik ma itt Isten kegyelméből összejövünk, egyikünk se haljon meg addig, amíg föl nem néz Jézus keresztjére, és legyen mindannyiunk boldog bizonyságtétele: Rád tekint már hitem, Megváltó Istenem, a Golgotán.