Bocsásd meg, Urunk, hogy sokszor mi is a magunk gondolataival vagyunk tele, és igazán nem is érdekelnek minket a Te nagyságos gondolataid. Bocsásd meg, hogy olyan sok mindent hallottunk és olvastunk már Tőled és Rólad, de olyan kevés válik naponta cselekedetté. Bocsásd meg, hogy a beidegződéseinket nem az Igéd irányítja és szabja meg.
Köszönjük, hogy most újra mutatod nekünk a megmenekülés útját, amelyiken bátor léptekkel haladhatnánk előbbre, és vezethetnénk másokat. Bocsásd meg Urunk, ha a mi életünkre is ez jellemző: evés, ivás, szaporodás. Bocsásd meg, ha nincs igazán gazdag lelki, szellemi tartalom életünkben olyan gazdagon, hogy ez kiáradna és mindenkinek az életét meggazdagítaná, akivel érintkezünk. Könyörülj meg rajtunk és segíts el ide minket. Hadd legyen életünk hasonló a Tiedhez, Urunk Jézus Krisztus, Akinek a puszta jelenléte, egyetlen mozdulata vagy szava is, tisztított, gyógyított, és az Isten országába vezető utat mutatta. Köszönjük, hogy most nekünk is ezt mutatod.
Könyörülj rajtunk, ha elindultunk valamikor, de megálltunk ezen. Hozd mozgásba életünket, és segíts el oda, hogy mindent a szerint cselekszünk, amint Te parancsoltad nekünk.
Ámen.
Mindenható Istenünk, tele van a szívünk hálával, amikor így együtt oda borulhatunk a Te színed elé és elcsendesedhetünk Előtted. El sem tudjuk sorolni azt a sok jót, amit érdemünk nélkül a Te szeretetedből adsz nekünk.
Köszönjük, hogy megérhettük ezt a reggelt is, köszönjük, hogy még tart a kegyelmi idő, még mindig ajándékokat és feladatokat tartasz számunkra. Köszönjük a Te végtelen türelmedet, köszönjük gondviselő szeretetednek soksok jelét, amivel az elmúlt héten is elhalmoztál. Bocsásd meg, hogy ezeket olyan ritkán vesszük észre és tesszük szóvá imádságban, inkább csak a panasz, a követelőzés, a kívánságlistánk hangzik, még ha szoktunk is imádkozni. Szeretnénk most annál hálásabban megköszönni, hogy Te ennek ellenére szeretsz minket.
Bocsásd meg Urunk, hogy szereteted mindig "annak ellenére" kell, hogy áradjon reánk. Annak ellenére, hogy ennyire értetlenek, nehézkesek vagyunk, hogy annyi mindennel ellenkezünk, amit Te a javunkra mondasz, hogy olyan sok ajándékodat elherdáljuk, hogy amit másoknak szántál, csak minket akartál felhasználni a kézbesítésre, azt is magunknak tartjuk meg, és sok minden így megy tönkre a kezünk alatt. Bocsásd meg, hogy olyan hűtlen sáfárok vagyunk, olyan sok szomorúságot okozunk naponta egymásnak, még azoknak is, akiket pedig szeretni akarunk. Olyan sok mindentől megfosztjuk egymást, és olyan sok mindentől megfosztjuk magunkat, amikor nem keresünk Téged, és nem engedjük, hogy örökkévaló kincsekkel ajándékozz meg minket.
Bocsásd meg, ha ez a hét is úgy telt el, hogy legfeljebb perceket szántunk Rád, Bocsásd meg, ha őrlődünk a gondjaink között és roskadozunk a terheink alatt, és egyáltalán nem hisszük azt, hogy ha minden gondunkat Tereád vetnénk, akkor megtapasztalhatnánk, hogy Neked gondod van reánk.
Köszönjük most újra, hogy várhatjuk a Te szavadat. Olyan érthetetlen csoda ez is, hogy Te a mindenség alkotója és kormányzója, velünk külön-külön személy szerint foglalkozol, és mi megérthetjük kijelentésedet.
Ajándékozz meg Szentlelkeddel, hogy valóban értsünk Téged, és segíts el mindnyájunkat oda, hogy egyetértsünk Veled, legyen a hallott Ige cselekedetté az életünkben. Ebben újíts meg és erre segíts el bennünket, és kérünk, hogy ami elhangzik, azt tedd valóban a Te hozzánk szóló isteni Igéddé.
Ámen.
Az előző vasárnapokon többször is olvastuk ezt a mondatot a Szentírásban: "az ember gonoszsága megszaporodott a földön", és Isten elérkezettnek látta az időt arra, hogy megítélje azt a temérdek gonoszságot, ami elárasztotta a földet. Az özönvíz rettenetes ítélete eltörölt a föld színéről minden élőlényt. Csak Noé és a családja menekült meg, valamint azok az állatok, amiket ő Isten parancsára bevitt magával a bárkába.
Nyilván jogos az ember kérdése: mi lehetett az oka annak, hogy Noé megmenekült? Hogyan csinálta ő, hogy túlélte az özönvizet? Jól tesszük, ha őt kérdezzük meg, mert a Biblia beszél arról, hogy egyszer ismét lesz egy hatalmas, kozmikus ítélet, amikor szintén nagyon sokan elpusztulnak majd, nem az özönvízben, hanem a kárhozatban. Isten Fia, Aki a legjobban tudja ezt, komolyan figyelmeztet minket erre. Kérdezzük meg, hát: Mi a módja annak, hogy valaki Isten ítéletétől megmenekedjék?
Ebben a tíz versben, amit felolvastam a Bibliából, háromszor fordul elő egymás után az a mondat: "Noé mindent úgy cselekedett, amint Isten megparancsolta neki." Ez volt a titka az ő megmenekülésének. Halálosan komolyan vette azt, amit Isten mondott. Számára Isten szava Szentírás volt. Isten kijelentését hallva nem kérdezősködött, nem okoskodott, és az annak való engedelmeskedést nem halogatta, hanem olyan jellemző ebben a szakaszban: szó nélkül engedelmeskedett. Ebben a részben mindig Isten beszél. Konkrét parancsokat ad, és Noé szó nélkül, mindent aszerint cselekszik, amint az Úr parancsolta neki.
A Biblia szerint - egyebek közt - ezt jelenti hinni. Valaki szüntelenül figyel Istenre, mint egy rádióteleszkóp: forog, hogy vegye a jelzéseket, és ami Istentől jövő jelzés, azt szó nélkül és azonnal teljesíti. Miért? Mert feltétel nélkül bízik Istenben. Mert régóta kapcsolatban vannak már egymással. Mert tudja, hogy ki az, Aki neki parancsol, és hogy minden szava az ő javát szolgálja.
Ez a bizalom a tartalma annak, amit az első alkalommal ennek a sorozatnak az elején hangsúlyoztunk: Noé Istennel járt. Együtt élt egy valóságos élő személlyel, a mindenható Istennel, Aki előtte abszolút tekintély volt, Akire magát és övéit feltétel nélküli bizalommal rábízta, és Aki bármit mondott neki, azt ő szó nélkül teljesítette.
Ezt jelenti-e a mi életünkben a hit? Ó mennyivel több ez, mint amikor valaki egyszerűen csak elképzelhetőnek tartja, hogy van Isten, és ezt nevezi hitnek. Ez a hit már megtartó erő, amit itt Noé életében láthatunk!
Nem könnyű ám ezt megvalósítani, testvérek! Gondoljuk csak magunk elé, anélkül, hogy a fantáziánkkal kiszíneznénk ezt a történetet: a szárazföld belsejében hosszú szárazság után egy idősödő ember elkezd építeni egy ormótlan alkotmányt, amilyet még soha életében nem csinált. Az emberek megkérdezik: miért csinálod ezt? Mert jön Isten ítélete! Mit mond erre az Istent nem ismerő világ? Csak gúnyolni tudja azt, aki ilyen bolond. Aki ilyen fantazmagóriákat követ: ítélet, Isten, bárka, özönvíz? Ugyan már?! És mit mondhat erre Noé? Egy válasza van mindig: Ezt mondta az Úr! És építi tovább.
Aztán jelentkezik a mindenkori tudomány, a maga mindenkori érveivel. Próbálja bizonygatni: teljességgel lehetetlen, hogy ilyen nagy vízáradat borítsa el a földet, és hogy arra ilyen nagy előkészületeket kelljen tenni. Tudományos érvekkel próbálja igazolni, hogy mindez lehetetlen és elképzelhetetlen. És a tudomány érveit hallva azonnal megnyugszik azoknak a lelkiismerete, akiket Noé bizonyságtétele esetleg már felébresztett és kezdték szintén komolyan venni azt, amit Isten komolyan mondott. És elterjed a környéken, hogy ennél nagyobb bolondot nem hordott a föld a hátán, mint ez a Noé. S mit lehet erre válaszolni? Noé válasza erre is az: építem tovább a bárkát, mert ezt mondta az Úr.
Akkor feltámadnak a mindenkori Noéknak a kételyei. Mert a hívő emberben is vannak kételyek, és álmatlan éjszakáin a bárkaépítéstől kifáradva eszébe jut, hogy nem vagyok-e mégis bolond? Normális vagyok én, hogy egy egész világgal, a közvéleménnyel szemben ragaszkodom valamihez, amit Isten szavaként értettem meg? És a saját kételyeivel szemben is csak ezt mondta Noé mindig: ezt mondta az Úr.
Azért bírt ki mindent a hite, és végül is azért menekült meg ő és a családja, mert ragaszkodott Isten kijelentett Igéjéhez. Mert azt mindennel szemben igaznak tartotta, és a- szerint cselekedett. Ez védte meg egy egész világgal szemben, s ez védte meg a saját kételyeivel szemben is. Neki egyetlen reménysége, egyetlen bizonyossága, egyetlen fundámentuma és mentsvára volt: Isten kijelentett Igéje. Pontosabban: az az Isten, Akitől ezt az Igét hallotta, és komolyan vette.
Nem véletlenül került be a neve a Zsidókhoz írt levél 11. részébe a hit hősei közé, ahol szintén ezt a hitét hangsúlyozza az Újszövetség: hit által menekült meg és menekült meg a családja is, mert azt, amit Isten mondott komolyan vette és meg is cselekedte.
Ebben különbözött Noé az ő egész környezetétől. Attól az egész világtól, amelyikben élt. És amikor Jézus Krisztus a Máté 24. szerint értékeli, jellemzi Noé idejét, akkor ő pontosan ebben mutatja fel a különbséget. Az a világ, amelyikben Noé élt, ilyen volt: az emberek ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, és nem vettek észre semmit. Nem vették észre Istent. Nem vették észre, és nem hallották meg az Isten parancsait. Azt sem, amit valakin keresztül, embereken keresztül hozzájuk továbbított. Csak elterjedt a híre, hogy miért lát Noé ilyen nagy munkához: nem vették komolyan. Csak a testiekre figyeltek: ettek, ittak, házasodtak. Ezek a kérdések foglalkoztatták őket, és ezek ki is töltötték az életüket. Jézus ezzel arra mutat rá, hogy az Istentől elszakadt ember elveszítette az érzékenységét Isten kijelentésére. Lelkileg süketté vált. Valami olyan halálos lelki tompultság lett úrrá az emberiségen, ami miatt nem hallja, nem látja Istent, az Ő szavát, az Ő tetteit. Ezért nem is érti, de nem is érdekli őt: Isten mit akar? Nem akarja és nem is tudja cselekedni Isten akaratát. Megszakadt az összeköttetés Isten és az ellene fellázadt ember között. Ijedtében néha odakap a telefonhoz az ilyen ember is, de nem hallja, hogy Isten mit mond neki, következésképpen ő sem mond Istennek semmit. Csak eszik, iszik és szaporodik. Ide szegényedett az élete. Léte nagyon sokszor puszta biológiai lét, lelki és szellemi tartalom nélkül. Még a legjobbaké is.
Mostanában sok egyházi ifjúsági konferenciát tartanak országunkban. Többfelé megfordulunk a szolgálat kapcsán. Tudjátok, milyen egy átlagos ifjúsági konferencia valahol Magyarországon? Miről beszélnek legtöbbet a résztvevők? A fiúk a lányokról, a lányok a fiúkról, és a legtöbben el sem tudják képzelni, hogy egymás nélkül is jól éreznék magukat. Kettes számú téma a koszt: jó vagy nem jó, elég vagy kevés. Aztán miért nem lehet több üdítőt inni, vagy miért nem ihat mindenki azt és olyat, amilyet szeretne? Amikor pedig előkerülnek az otthonról hozott könyvek, a jelenlevő rémülten állapíthatja meg: egész méregraktárt lehetne berendezni abból a sok gyilkosságokról, házasságtörésről, pénzimádatról, varázslásról, mágiáról, idegen istenek tiszteléséről szóló könyvből, ami a hátizsákokban - a Biblia mellett - lapul. Azután amikor elkezdődik az igemagyarázat, vagy hangzik a tanítás, akkor az ember csodálkozó szemeket lát, gúnyos mosolyt, értetlen vagy közönyös arcokat, és utána a megbeszélésen elhangzik sok ellenvetés és tiltakozás, és az Isten szeretetéről, a Krisztus váltságáról, a Benne megszentelt új és tiszta életről szóló evangélium masszív ellenállásba ütközik. És ők még a magyar ifjúság színe-java, akik megfordulnak templomokban, többségük konfirmált is. Nem ők tehetnek róla, hogy ilyenek.
Ilyenek maradnak egészen addig, amíg Isten Szentlelke újjá nem szüli őket. Amikor mintegy pikkely esik le a szemükről az, ami miatt eddig nem látták Isten, amikor egyszerre hallják és értik az Igét, és amikor úgy mennek haza, hogy ők is mindenben a szerint akarnak cselekedni, ahogyan az Isten megparancsolta. Csakhogy ilyenkor mi van? Ha az otthoni család vallásos, akkor kétségbe esik: micsoda túlzásba esik ez a gyerek, naponta bújja a Bibliát, vasárnap kétszer is el akar menni a gyülekezetbe. Megbolondult ez? Idejében helyre kell igazítani. És a frissen született új élet olyan szembeszéllel találja magát, hogy csak Isten csodája, hogy mégis növekszik és halad. Ha meg nem is vallásos a család, hanem teljesen hitetlen, akkor meg teljesen érthetetlen a számukra: mit akar ez? Mindenben a szerint cselekedni, amit az Isten parancsolt? Ma már nem időszerűek Isten parancsai! Hol vagyunk már attól? Más világban élünk már, és így tovább ...
Egyre nehezebb ám Istennek engedelmes, hívő életet élni. Aki valami langyos vízben lubickol, az elvegetál a hit tekintetében is, csak éppen ez a hit nem ad neki tartást, erőt, és főleg nem ad üdvösséget, örök életet. Aki azonban mindenben Isten Igéje szerint akar élni, annak ma is nehéz a helyzete, mint Noé idejében.
De nem kell nekünk távoli konferenciákra mennünk, elég arra gondolnotok, testvérek, hogy miről fogtok ma délben az ebédnél beszélgetni. Egészen természetesen hozzátartozik családi beszélgetéseinkhez az Isten nagy tetteiről való szóváltás? Magától értetődik az, ha az a központi téma: ki mit olvasott ma a Szentírásból vagy mit értett meg az igehirdetésből? Vagy mit szeretne másként csinálni? De még hazáig sem kell mennünk. Mikor innen indulunk kifelé, miről van szó? Mi tölt be minket? Vagy itt ültő helyünkben, miközben hangzik az igehirdetés - senki sem volt még úgy, hogy egyszer csak azon kapta magát: teljesen lekötötték a gondolatait olyasmik, amiket Jézus ezzel a három címszóval jelzett: evés, ivás, házasodás. Itt is ezzel vagyunk tele. Ide szegényedett a lelki, szellemi életünk Isten nélkül. Ebből akar felemelni Ő minket, hogy ne úgy éljünk, mint akik nem vesznek észre semmit, mint akik pontosan a világmindenség Urával, Akitől minden származik, és Aki minden döntést meghoz, azzal nincs kapcsolatuk, vagy Őróla nem tudnak semmit, hanem hogy nyíljon ki a szemünk, és számunkra is természetes legyen az, ami Noénak: mindent a szerint cselekedett, amint az Isten mondotta neki.
Tegnap találkoztam valakivel, aki a második infarktusa után próbál most már sétálgatni az utcán is. Ismét elmondta részletesen, hogyan történt, noha ezt már egyszer megbeszéltük. Miután szeretettel végighallgattam, próbáltam efféléket mondani: Milyen nagy ajándéka Istennek, hogy meghosszabbította az életét - ő maga mondta: befejezhette volna. Próbáltam erre utalni: életünk ideje Isten kezében van, ahogy a Biblia mondja, s milyen jó lenne, ha a hátra levő időt egészen arra tudná használni, amire ajándékba kapta, mert neki is még ajándékokat készített Isten. Egyszerre ideges lett és nem volt ideje tovább a beszélgetésre. Addig volt idő mindenre. Egészen úgy, ahogyan két hete olvastunk a Cselekedetek könyvéből: Pál beszélget Festus római helytartóval mindenféléről, az szívesen hallgatja, de amikor Pál igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről kezdett szólni, Festus ideges lesz és azt mondja: most eredj el, aztán majd, ha érkezésem lesz, akkor szót váltunk egymással. Ennyire nincs érzéke az Istentől elszakadt világnak a legfontosabbakra. Ennyire eltompultunk lelkileg.
Azért nem tudunk emlékezni sem sokszor Isten parancsaira, mert annyira távol áll a mindennapi gyakorlattól és olyan sok ellenállás van bennünk az azoknak való engedelmeskedéssel szemben, hogy nemcsak nem cselekesszük, de még megfigyelni és megjegyezni sem tudjuk azokat.
Pedig ahogyan Noét az mentette meg az ítélettől, hogy Isten Igéjét komolyan vette és mindent a szerint cselekedett, ugyanúgy minket is csak az menthet meg már most, és az eljövendő ítélettől is, ha mindent Isten Igéje szerint cselekszünk. A mi időnk, testvérek, nagyon hasonlít Noé korához. A gonoszság és erőszakosság ma is sokféle értelemben megnövekedik. Ma is az jellemző tömegekre - talán az emberiség nagyobbik részére -, amit valaki így mondott egyszer: nem érdekli őket semmi, csak a gyomruk, a zsebük meg a nemi szervük. Ettek, ittak, házasodtak. Annál nagyobb bátorítás számunkra az, amit Isten Igéje most is mond nekünk: mi is megismerhetjük Isten parancsait, nekünk is lehetővé teszi, hogy mindent a szerint cselekedjünk, és így megmeneküljünk ne csak mi, hanem másokat is megmenthessünk az ítélettől, a kárhozattól.
Mivel ennyire fontos, hogy Isten Igéjét értsük, ismerjük, és mint egy iránytűhöz, ahhoz igazodjunk az élet minden kérdésében, ezért igyekszik az Ördög minden módon rontani Isten Igéjének a hitelét. Ezért kezdi ki minden elképzelhető ponton és módon a Szentírást. Ezért támadja az Istenről hangzó bizonyságtételt, igehirdetést. Nekünk ezzel tisztában kell lennünk. Fel kell ismernünk azokat az ördögi csúsztatásokat, hamisításokat, irányváltoztatásokat, amikkel el akar téríteni minket a Noé útjáról, amikor komolyan vennénk Isten Igéjét.
Néhány példát mondok. A Biblia világosan szól arról - és éppen ebben a fejezetben többször is olvastuk már -, hogy Isten minősítése szerint, a Tőle elszakadt ember mindenestől romlott. A fantáziája, a gondolatai, az érzésvilága, az akarata - sokszor nincs is akarata, nem azt csinálja, amit szeretne. Mindenestől megromlott. Nem foltozgatni és tanítgatni kell, hanem újjáteremteni. De Isten újjá tudja teremteni! Ezzel szemben azt mondja a pszichológia, sok filozófia, valláspótlék, a különféle tréningek, az idegen vallások, hogy az ember alapjában jó. Csak ezt kell benne tudatosítani, és különböző technikákkal ezt kell a felszínre hozni és megerősíteni. Minek hiszünk?! Templomos, vallásos emberek is nagyon sokszor úgy beszélnek, mint akik ezt veszik komolyan. Mint akik sértőnek tartják azt, amit Isten mond róluk. Nem az Isten minősítését fogadják el igazságnak, hanem valami egészen mást.
Ezzel összefügg az, amit a Biblia arról mond, hogy egyedül Jézus Krisztus érdeméért kerülhetünk újra kapcsolatba Istennel. Egyedül Ő tud minket igazán újjáteremteni, de aki a Krisztusban van, az új teremtés. A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. S mit mondunk mi, - legalább is sokan? Jézus is tud segíteni, de tulajdonképpen, ha nagyon összeszedi magát az ember, egyedül is meg tud oldani sok mindent, és vannak még más, nagy vallásos egyéniségek Jézuson kívül, akik rajtunk segíthetnek.
Jézus nagyon határozottan mondja: az Ördög emberölő volt kezdettől fogva, mindig az ember pusztítása a célja, semmi jó nincs benne, hazug ő és hazugságnak atyja. És elárasztanak bennünket olyan irodalommal és filmekkel, amik a pici gyerektől kezdve a felnőttig próbálják belénk csepegtetni, hogy az Ördög tulajdonképpen nem annyira gonosz. Ő is tud segíteni, tőle is lehet segítséget kérni, hogy ennek mi az ára, azt már nem írják meg. És van őbenne valami jó is. Észre sem veszik sokan ezt a mételyt, sokan a tulajdon gyermekeiknek és unokáiknak olvasnak ilyen történetet, vagy nézik velük az ilyen filmeket, és mérgezik meg a kicsi gyermekszívet, amelyik immunissá, sőt ellenállóvá válik az igazsággal szemben, amit nekünk Isten Igéje mond. De ez az igazság annyira nem időszerű, annyira idegen a korszellemtől! Minden korszellemtől idegen volt az Isten igazsága! Noé idejében ugyanolyan idegen volt az átlagos gondolkozástól és hiedelmektől, mint ma! Egyebek közt ez is mutatja, hogy az felülről való, és isteni, ezért kell nekünk arra még jobban odafigyelnünk és magunkat Előtte még jobban megnyitnunk!
De akárhova nyúlunk, amit a Biblia a házasságról, gyerekről, pénzről, munkáról, együttélésről mond, annak az ellenkezőjét csináljuk, vagy valami egészen mást. Emiatt fuldoklik az emberiség megoldhatatlan problémák özönében, és ebből még sem arra a következtetésre jut, hogy akkor próbáljuk csak Isten Igéjéhez igazítani a házassággal, a gyerekneveléssel stb-vel kapcsolatos kérdéseinket, hanem kutyaharapást kutyaszőrével próbál gyógyítani, bűnt bűnnel leplezni és egyre megoldhatatlanabbá válik a helyzete.
Ki veszi azt ma már komolyan - akár a mi társadalmunkban is - amit a Biblia arról mond, hogy a szexualitás helye a házasságban van? Vagy amit arról mond, hogy a homoszexualitás nem betegség és nem emberi jog, hanem bűn. Nyilván összetettebb ez a kérdés, mint ahogy most egy mondatban erre utalni lehet, de ez a Biblia kijelentése. Ki veszi azt komolyan. Amikor nem olyan régen lelkigondozóknak kellett előadást tartanom erről, a többségük udvariasan felháborodott: ilyet nem szabad állítani! De a Biblia mondja! A Biblia utolsó oldalán olvassuk: "Kinn maradnak az Isten országából az ebek, varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja a hazugságot." (János jelenések 22,15). Kinn maradnak - ha csak meg nem vallják a maguk bűnét, és egyedül az érettük meghalt Krisztus érdemében reménykedve nem kérnek bocsánatot. De hát ilyenekkel van tele a világ, nem?
Nem ugyanaz a helyzet, mint Noénál? Noé ácsolja a bárkát, és azt mondja: emberek, amíg időtők van, változtassátok meg a véleményeteket, mert jön az ítélet. És körbe nevetik Noét. Ma is körbe nevetik azt, aki az Isten Igéjét ennyire komolyan veszi, és minden részletében komolyan veszi. Különösen, ha ahhoz igazítja az életét. Hát ez nem időszerű, nem korszerű! Még egyszer mondom: sose volt az! De mindig azok menekültek meg, s menthettek meg másokat is, akik Isten Igéjét ennyire komolyan vették. Benne van a Bibliában így, ilyen határozottan: nincsen más közbenjáró Isten és emberek között, csak Jézus Krisztus! Hányan vannak magukat keresztyénnek nevező emberek, akik mégis azt mondják: van. Sok más közbenjáró is van. Itt van benne: lesz ítélet, és sajnos lesz kárhozat, de ezt is próbálják elködösíteni, és addig csűrni-csavarni, hogy a végén egészen más jön ki belőle.
Ilyen világban élünk. Noé is ilyenben élt. Noénak volt bátorsága az Isten kijelentett igéjének minden szavát halálosan komolyan venni, és ahhoz igazodni. Van-e nekünk bátorságunk ehhez?
A nyári hetekben és hónapokban különösen is özönével találkozom a gyermeknevelésben elkövetett hibákkal és az azokból fakadó tragédiákkal. Ott van a Bibliában: "ti apák, neveljétek a ti gyermekeiteket az Úr intése és rendelkezése szerint." (Ef 6,4) Ki veszi ezt komolyan? Az apák neveljék! Ez az Isten parancsa. De ma mennyit kell dolgozni, másodállás nélkül nem élünk meg stb. Ha gyermeket vállalt, felelős érte. Ti apák neveljétek ... Ki neveli? Az Úr rendelése és intése szerint - biztos normákat adott elénk. Ki ismeri azt, hogy mik az Úr rendelése és intése a gyerekünk nevelésében? Csak amikor már minden összeomlik és szétesett a család, és nem tudjuk hol bócorog a gyerek, vagy visszajött úgy, hogy egy életre sérült lelkileg, testileg, akkor esünk kétségbe.
Noé mindent úgy cselekedett, ahogy az Isten parancsolta neki.
Olyan jó lenne, ha nem bújnánk ilyen hamis jelszavak mögé a felelősség elől, mint amilyen az utóbbi években például a tolerancia vált nálunk, amin mindenki azt ért, amit akar, de ami ebben a vonatkozásban azt jelenti: ha én toleráns (türelmes) vagyok, akkor tudomásul veszem, hogy a másik elvész. Meghagyom őt úgy az Isten nélküli állapotában, mert nem avatkozhatom bele az életébe. A Biblia nem toleranciát hirdet, hanem: szeretetet. Az sokkal nehezebb! A szeretet azt jelenti: felelős vagyok mindenkiért, akiről tudok, és Isten Szentlelke arra indít, hogy mindenkit igyekezzek megmenteni a végső nagy ítélettől. Nem erőszakosan, és nem az akarata ellenére, de felelős szeretettel. Jézus minket nem párbeszédre bátorít, hanem misszióra, ami azt jelenti: hívunk Hozzá mindenkit, aki még Tőle távol van. Ez is hovatovább hiányzik már az egyházi közéletből is, nem beszélve az úgynevezett ökumenéről.
Merjük-e vállalni mindazt, amit Isten az Igéjében kijelentett? Egyáltalán ismerjük-e az Isten parancsait? Szánunk-e rá időt, erőt, hogy tudakozzuk az Írásokat? Aki komolyan veszi a Bibliát, aki úgy hallgatja az Istenről szóló igaz igehirdetést, hogy ahhoz igazítja is az életét, az megmarad a helyes úton, az célba érkezik, megmenekül és másokat is meg tud menteni. Ha valaki ezen az úton akar elindulni, vagy újra járni, vegye elő a Bibliáját, kezdje el azt tanulni, 80 évesen is legyen képes újakat megtanulni belőle, és tanulja meg hozzáigazítani az életét. Függetlenül attól, hogy teste mit diktálna, és hogy mit vár el tőlünk a körülöttünk élő megromlott világ. Akkor leszünk áldássá mások számára, akkor ment meg Isten minket és talán rajtunk keresztül másokat is.
Ha most gyermek-istentisztelet lenne, azt kérném, mondjuk el kórusban az aranymondást: Noé pedig mindent a szerint cselekedett, amint az Úr parancsolta néki. Ez a megmenekülés egyetlen útja.