Bocsásd meg Urunk, hogy annyira megszoktuk a lelki erőtlenségünket, hogy azt gondoljuk, ez így normális. Kérünk, hogy tedd mindannyiunk számára világossá, mely pontokon vagyunk mi betegek, és hol akarsz meggyógyítani.
Köszönjük, hogy ma ilyen értelemben is kérdezel minket, hogy akarsz-e meggyógyulni? Akarunk Urunk! Nemcsak szeretnénk, akarunk, és kérünk Téged, hogy könyörülj rajtunk, és ne engedd, hogy ilyen setesután, erőtlenül menjünk tovább. Sokszor olyan szánalmasan csetlünk-botlunk az életben, nem tudunk helyesen dönteni, nincs erőnk másokon segíteni. Már a készség sincs meg bennünk sokszor, csak követelőzünk, hogy nekünk segítsenek, minket szeressenek. Csak kritizálunk, elégedetlenkedünk, válogatunk sokszor a Te Igédben is, nem tetszik, amit mondasz, ahelyett hogy megrendülve örvendeznénk annak, hogy egyáltalán van szabad hozzánk. Könyörülj rajtunk Urunk, és gyógyíts meg minket lelkiképpen.
De köszönjük, hogy Eléd hozhatjuk testi gyengeségeinket, fogyatkozásunkat, nyavalyáinkat. Hisszük, hogy Te bármikor tudsz adni gyógyulást, vagy bármelyiknek az elviseléséhez tudsz adni erőt és békességet.
Dicsőítsd meg Magadat az életünkben, mindegyikünkében úgy, ahogyan akarod. Kérünk, szenteld meg a mai napunkat. Készek vagyunk mi is ezt Neked szentelni. Mutasd meg, hogy hova induljunk, mit mondjunk, kiért imádkozzunk! Hozz ki minket a tespedésből, segíts el teljes, egész használható életre, hogy tudjunk dicsőségedre élni.
Könyörgünk Urunk azokért a gyerekekért és felnőttekért, akik múlt vasárnap tettek itt fogadalmat. A Te Szentlelked segítse őket fogadásuk megtartásában.
Könyörgünk, segíts mindnyájunkat, hogy olyan hűséggel ragaszkodjunk Hozzád, amilyen hűséges Te vagy hozzánk még hűtlenségeink esetén is. Így hozzuk Eléd családi gondjainkat, személyes terheinket. Könyörgünk Hozzád egyházunk és népünk vezetőiért, a világért, az emberiségért. Légy irgalmas nekünk, és valóban ne bűneink szerint cselekedj velünk, hanem a Te nagy irgalmasságod szerint.
Ámen.
Mindenható Istenünk, szerető mennyei Édesatyánk, köszönjük az új reggelt, ennek a napnak a lehetőségeit, amelyeket egyelőre csak Te ismersz, de mi bizalommal várjuk Tőled.
Köszönjük, ha nyugodtan pihenhettünk, és végigalhattuk az éjszakát, és köszönjük, ha álmatlanul is Hozzád kiálthattunk, és Veled beszélgethettünk. Köszönjük gondviselő kegyelmedet, áldunk azért, hogy a múlt héten is megadtad a mindennapi kenyerünket, és elkészítetted a mindennapi Igét akkor is, ha nem jelentkeztünk érte.
Köszönjük Neked az imádság nagy lehetőségét, minden meghallgatott imádságunkat, és azt, hogy amit a Te akaratod szerint kértünk, azok a kéréseink megvannak Előtted, s Te tudod, hogy mikor, és hogyan válaszolsz azokra.
Köszönjük Urunk, hogy ebben a világban, amelyikben egyre hangosabb lesz a hazugság, hangozhat a Te igaz, és tiszta beszéded is. Adj a szívünkbe szomjúságot a Te igaz beszéded után addig, amíg ezt a szomjúságot ki lehet elégítenünk. Könyörülj rajtunk, hogy ne csak hallgassuk vagy ismerjük a Te akaratodat, hanem egyre természetesebbé váljék, hogy követjük, és cselekesszük is azt. Ebben segíts és újíts meg bennünket most is.
Szólíts meg minket egészen személyesen. Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő! Olyan sokféle lelki nyomorúságban, nyavalyában, betegségben szenvedünk mi, amiket egyedül Te tudsz gyógyítani áldott Orvos, Jézus Krisztus. Nyúlj hozzánk most úgy a Te szavaddal és érints meg úgy a Te Lelkeddel, hogy a Te újjáteremtő munkád történjék az életünkben.
Adj nekünk figyelmes szívet, hogy fáradtságunk, szétszórtságunk, közönyünk, vagy önigazultságunk ellenére is bizalommal tudjuk most kitárni magunkat Előtted, és csak Rád figyeljünk.
Szólj Urunk, mert hallják a Te szolgáid! Mondd nekünk is, hogy eredj el békességgel, és gyógyíts minket abból a sok bajból, amiben szenvedünk.
Ámen.
Két héttel ezelőtt a betegség, gyógyulás, gyógyítás volt a témánk. Láttuk, hogy mit mond a Szentírás a betegség eredetéről, megállapítottuk örömmel, hogy Istennek ma is van hatalma gyógyítani mindenféle testi, és lelki nyavalyát, és a 38 éve beteg történetét követve láttuk, hogy hogyan gyógyít Jézus.
Legyen ma szó az egészségről, erről kevesebbet szoktunk beszélni talán azért is, mert több gondunk van a bajainkkal, mint amennyire hálásak lennénk a még megmaradt egészségünkért.
Mit mond a Biblia az egészséges életről?
Mi az egészség? A klasszikus meghatározás szerint az életműködés zavartalansága, a szervek, a szervezet betegség nélküli állapota.
Két kérdésre keressünk ma választ: mi jellemzi a lelkileg is egészséges embert, és mi szükséges ahhoz, hogy valaki lelkileg egészséges maradjon? De mielőtt a lelki egészségre térünk, állapítsuk meg, hogy a Biblia sokat ír a testi egészségről is. Jézusnak nagyon fontos volt, hogy akikkel találkozott, azoknak a testi szükségeit is kielégítse, és testi bajaikon is segítsen. Ő valóban arra törekedett, és azt végezte el mindenkinek az életében, hogy egészségessé váljék. Nagyon ügyes a magyar nyelvben ez a szó: egészség. Ezt jelenti: egész, ép, hiánytalan, azt is jelenti gyakran, hogy romlatlan. Az az egészséges, akinek mindene a helyén van, megvan és jól működik; és mindene összeműködik, megvan az összhang is a szervezetben. Amikor a helyén van minden, és rendeltetésének megfelelően működik, és ebből semmi nem hiányzik, akkor egész, egészséges, ép az ember.
Testi egészségünk érdekében nagyon sokat tehetnénk akkor, ha megtanulnánk mértékleteseknek lenni. Még sohase hallottam arról prédikálni, hogy a Lélek gyümölcse a mértékletesség is. (Emlékezetem szerint itt, ebben a templomban is egyszer hangzott erről igehirdetés.) Sokat beszélünk a szeretetről, örömről, békességről, légy türelmes, mert a Lélek gyümölcse ez; de mondjuk már végre végig a listát! Igaz ugyan, hogy a kilencedik helyre teszi a felsorolás, de nem gondolom, hogy ez értékkülönbséget jelent. A mértékletesség is a Lélek gyümölcse.
Azt szokták mondani: igen, az önuralom... Nem az önuralom, hanem a Szentlélek uralma rajtam, és a Szentlélek uralma bennem. Önuralomra sokan törekszenek, és addig-ameddig, úgy ahogyan sikerül némelyeknek, de itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy valaki mindenestől Isten Lelkének az uralma alá rendelte az életét, az egész életét: ösztöneit, a gondolatvilágát, Isten rendelkezésére bocsátotta az egyébként is Tőle kapott adottságait, képességeit: egész élete az Övé és rendelkezhet vele. Az ilyen emberben teremni kezd a mértékletesség, mint a Lélek gyümölcse.
A cselekedeteink többféle szintről indulhatnak el. Vannak ösztönemberek. Akármilyen bántó is, azt kell mondani, hogy nem sokban különböznek ebben a tekintetben az állattól. Az állat cselekedetei az ösztön szintjén dőlnek el, és onnan indulnak. Éhes, és akkor enni akar. Eljön az ideje, és párzik. Megtámadják, és fél, vagy támad ... Nagyon sok ember ösztönösen cselekszik. Ennél valamivel több az, amikor az érzelmek szintjéről indulnak el a cselekedetek. Amikor a személyes rokonszenv vagy ellenszenv határozza meg például, hogy ki mit csinál. Azt hiszem, anélkül hogy különösebben részleteznénk most, érzékeljük, hogy ez sem az igazi, ez sem az emberhez méltó ... Annál is több, amikor az értelem szintjén dől el, amikor az ösztön már indulna, de az értelem visszatartja. Azt mondja: nézzük meg, mik lehetnek ennek a következményei, és ezek a gondolatok visszatartják, fékezik az embert. Még nem cselekszik, mert gondol a következményekre is.
De az igazi, amire Isten el akar minket segíteni, a hitbeli szint, amikor valaki függővé válik Istentől, és azt mondja: kedves-e ez Istennek? Akarja-e ezt Isten? És akkor félreteszem az ösztöneimből eredő indításokat, félreteszem az érzelmeimet is, még a gondolataimat is a Szentlélek ellenőrzése, kontrollja alá helyezem. Nem az a fontos, hogy én mit látok jónak, hanem az, hogy Ő mit akar velem. És ezt önként, őszintén, mindenestől vállalva teszi alaki. Az ilyen ember képes arra, hogy minden tekintetben mértékletes legyen.
Most csak felsorolok néhány területet, ahol ha engednénk, hogy Isten Szentlelke uralkodjék, egy sor fizikai betegségtől is megmenekültünk volna, és megmenekülnénk:
Mértékletesség a munkában. Van, akit serkenteni kell, hogy dolgozzék már egy kicsit, de nagyon sokakat mértékletességre kellene tanítani.
Mértékletesség a pihenésben. Kell a pihenés, de a mértéktelen pihenést lustaságnak nevezik, és ez felelőtlenség és káros.
Vagy ilyen apróságnak tűnő dolgok: mértékletesség az olvasásban. Van, akinek meg kellene tanulnia olvasni, és évente legalább néhány könyvet elolvasni. De van, amikor ebbe belemenekül valaki, és emiatt mulasztja el a feladatait, amiket viszont el kellene végeznie. Külön téma: mértékletesség a televíziózásban. Mértékletesség az evésben. Sok területet lehetne még mondani: mértékéletesség a beszédben, a gyógyszerezésben.
A mértékletesség a Biblia tanítása szerint a Lélek gyümölcse, és a testi egészségünk egyik alapfeltétele - nem mondom, hogy tanuljunk meg mértékletesnek lenni, mert ez nem megtanulás kérdése, - hogy valóban Isten Szentlelkének az uralma érvényesüljön a mi testi, fizikai életünk minden területén is.
Azért választottam ezt a szép reggeli éneket, mert emlékeztem arra, hogy ebben van egy ilyen kérés: "ételem, italom, mérsékelt legyen; dobzódás, részegség ne nehezítsen. Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen." (Erre még visszatérünk). Egy keresztyén ember nem restell imádkozni azért, hogy segíts engem Uram nemcsak értelmesen élni - erről volt szó a múltkor -, hanem a Te Szentlelked uralma alatt élni, még az étkezés és ivás tekintetében is - mérsékelt legyen.
Megfigyelhető, hogy aki nem ismeri a mértékletességet, annak az életében általában pótcselekvések sorozata van. Az belemenekül a sok munkába, a sok evésbe, az örökös csipegetésbe, vagy az ivásba. Annál ez menekülés: a sok beszéd mögé el akarja rejtőzni, hogy valami ki ne derüljön, inkább beszél örökké egyfolytában másról... Kóros állapot ez mindenképpen. Ahol nincs mértékletesség, ott megjelenik a betegség. És nekünk nem abba kellene belefáradnunk, hogy valahogy próbáljuk helyrehozni azt a sok hibát, amit a mértéktelenségünkkel okoztunk magunknak, (amit úgyis csak részben lehet helyrehozni), hanem ne tegyük tönkre magunkat. Nem kell tönkretenni a tüdőnket, nem kell tönkretenni a vesét, a májat alkohollal, nem kell tönkretenni az idegeinket, és legfőképpen nem kell tönkretennünk egymást, ha a Szentlélek uralma alatt élnénk. Ha megtanulnánk azt, hogy amire Ő azt mondja: nem, arra én is belső meggyőződéssel azt mondom: nem! Noha az ösztöneim már ugranak, az érzelmeim már bizseregnek, még a gondolataim is tiltakoznak, hogy miért rossz az ... Azért, mert Isten azt mondja, hogy rossz. Aki Lélek szerint jár, annak ez elég! És aztán menetközben meggyőzi őt Isten.
Sokszor hallottam már, hogy az ilyen emberek, akik így előlegezték a bizalmat Istennek, utólag hálát adtak, hogy köszönöm Uram, hogy volt bátorságom engedelmeskedni Neked akkor is, amikor minden tiltakozott bennem az ellen, amit Te mondtál. És így már könnyebb lesz legközelebb előre is engedelmeskedni azzal a meggyőződéssel, hogy jobban tudja Ő, mi jó nekünk. Egyedül Ő tudja azt! Csak ehhez már bizalom kell. Ehhez az kell, hogy folyamatos kapcsolatban legyen egy ember Istennel. Ebben az embertelen hajszában is, amiben élünk, állandóan tartsa a kapcsolatot Vele, hogy vezethető legyen, és kész legyen engedni Neki. Egy sor betegséget megelőzne ez, ha Istennel ilyen szoros kapcsolatban lennénk, hogy a legtestibb dolgainkba is beleszólhasson, és Ő irányíthassa azokat.
A Biblia azonban hangsúlyozottan szól a lelki egészségről is. Erre a két kérdésre keressünk most választ: mi jellemzi a lelkileg egészséges embert, és mi szükséges ahhoz, hogy valaki lelkileg is egészséges maradjon. Mert ez lehetséges! Nem kell belebetegedni abba, hogy a környezetünk mindent megtesz azért, hogy tönkremenjünk. Lehet lelkileg egészségesen élni.
(1) Mi jellemzi az egészséges embert? Mind a két kérdésre három választ mondok most:
(a) Először is az jellemzi, hogy a lelkileg egészséges ember az egész valóságot komolyan veszi. Az egész valóságot ismeri, számol vele, és komolyan veszi annak nemcsak egy részét. Tehát nemcsak azt a viszonylag kis tartományt, amit öt érzékszervünkkel, és gondolkodásukkal úgy, ahogy megismerhetünk, hanem azt a másik nagy tartományt is, amiről a Biblia beszél, és amit láthatatlanoknak nevez, amit csak a hitünkkel ismerhetünk meg, és vehetünk komolyan.
Lelkileg tehát az egész, az egészséges ember, akinek már hite is van. Aki pl. Istent kihagyja a gondolkodásából, a terveiből, az nem egészséges gondolkodású ember, mert a leglényegesebb összetevőjét hagyja ki a valóságnak, sőt a valóság Urát és Alkotóját negligálja, és nem számol Vele. S ha a teljes valóságnak csak egy kicsi részét veszi komolyan, nem is juthat el érvényes, igaz következtetésekre. Csak hamis következtetésekre juthat el, mert nem számol egy csomó tényezővel, ami mind-mind befolyásolja az eseményeket. Amik meghatározzák az eseményeket.
Olyan nehéz beszélgetni az olyan emberekkel, akik berendezkedtek arra, és megszokták azt, hogy csak a látható világot érzékelik, és kijelentik, hogy csak az van. Sokszor egyszerűen nem tudunk szót érteni. Mert ebből, pl. az következik, hogy beszélünk a halálról, vagy valaki a szerettei közül meghal, akkor - azt gondolja - mivel csak a láthatókat nézi -, hogy befejeződött, nincs tovább semmi. Vagy tovább a semmi van. Ezt se nagyon tudjuk leírni, hogy milyen az, vagy mi történik akkor, amikor a semmi van, vagy megsemmisül... Mégis hova lesz? Ezt sem tudja megmagyarázni, és felfogni az, aki ezt állítja, de mindenesetre ezt állítja. Befejeződött - nincs tovább! És az ilyen ember nem veszi komolyan azt, amit Isten Igéje mond, hogy "Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak, és utána az ítélet ..." (Zsid. 9,27) Az a fajta gondolkozás a láthatatlanokkal is számol, és azt mondja: nemcsak annyi az egész, hogy lefogták a szemét, és el kell rendezni a temetés körülményeit, utána pedig nekünk fáj még sokáig a hiánya... Ezek a láthatók. De mi van ővele? Utána az ítélet... Ki ítéli meg, minek alapján? És ha kell, akkor, hogy kell akkor azt érteni, amit Jézus mond, hogy aki Énbennem hisz, az már nem megy az ítéletre, mert az már most átment a halálból az életbe? Akkor nem ez lenne a legfontosabb, hogy menjünk át minél hamarabb a halálból az életbe, hogy utána már ne kelljen félni az ítélettől? Egy sor új gondolat vetődik fel, ha valaki a teljes valóságot komolyan veszi, és egészen másként tud gyászolni is így, és a magányosságát, vagy az elhunyt szerettének a hiányát hordozni, mert túllát a láthatókon. Pál apostol erről a kérdésről írva egyenesen azt mondja, hogy mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók. Azzal mindenki tud számolni. De a láthatatlanok örökkévalók, nekünk azokkal kell igazában számolnunk (2Kor.4,l8).
Vagy: aki csak a láthatókra néz, és nem a teljes valóságon tájékozódik, valami eredményt ér el a munkájában, olyan könnyen fejébe száll a dicsőség! Egyszeriben dicsekszik, magát különbnek tartja másoknál. Magának tulajdonítja azt. Aki a láthatatlanokat is komolyan veszi, az elkezdi magasztalni Istent: Uram, milyen kegyelmes vagy Te! Annak ellenére, hogy oly sok mulasztás terhel e tekintetben is, most így megkönyörültél rajtam, és megajándékoztál! - És dicsőíti Istent. Vagy kudarc éri: elkeseredik, letörik, nem lehet megvigasztalni - vége mindennek, ő a legügyetlenebb a világon... Nem igaz. Aki a láthatatlnokra is néz, az azt mondja: Uram, ezt Te engedted meg... Mi a Te célod ezzel, mit akarsz elérni az életemben? Köszönöm még ezt a kudarcot is, noha nagyon rosszul esett... Szeretném megérteni, mi célból adtad, én pedig levonom a következtetést, és szégyellem magam. Tulajdonképpen megérdemeltem... Még nagyobbat érdemeltem volna...
A realitást, a valóságot csak az látja, aki a teljes valóságot látja, és egészséges gondolkozása csak az ilyen embernek van.
(b) A második jellemvonása a lelkileg egészséges embernek az, hogy az egész emberre gondol. Itt megint nagyon beszűkült a mi szemléletünk és többnyire csak a testre, a testi dolgokra gondolunk. Azért olvastam fel Jézusnak ezt a mondatát, amit Ő is idéz a Mózes könyvéből - tehát ez a mondat többször is előfordul a Bibliában, - hogy "nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mi Isten szájából származik." Ami mit jelent - akármilyen sértő is - aki csak kenyérrel él, az nem ember. Az nem él teljes emberi életet, az valami alacsonyabb szinten létezik. Emberré ott válik valaki, amikor a lelkét is megismeri, a lelkét is táplálja. Amikor teljes, egész, egészséges életet él: kenyérrel is, meg Igével is. Ettől ember, hogy Istennel is kapcsolatba kerül, hogy beszélhet vele Isten, hogy szót lehet vele érteni, hogy értelmes ember, aki megérti, amit az Úr mond, és Őt képviseli. Erre teremtett minket Isten, hogy az Ő képviselői legyünk ezen a világon. De hát ez nem megy, ha nincs kapcsolatunk... Nemcsak kenyérrel él, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik.
Bevallom, hogy szomorúságomban néha már nem is mondok semmit, amikor szülők sokszor büszke hangsúllyal mondják: kérem, én a gyerekemnek mindent megadok... Vagy amikor nagy baj van, és meg kell beszélnünk, hogy hogyan lehetne segíteni, mentegetik magukat, "pedig én mindent megadtam neki..." Csakugyan?! Olvasták otthon naponta Isten Igéjét? Nem, hát azt soha nem... Mindent megadtam, amiről úgy gondoltam, hogy a testének szükséges. Kész. Be van fejezve. - Ez minden?! Elnézést kérek, ezt megadja a legtöbb állat is a kicsinyének, amire a testének szüksége van. Némelyik még jobban megtanítja arra, hogy kell fennmaradnia, győznie, táplálékot beszereznie, mit sok, a gyermekét elhanyagoló szülő. Mindent... Hát mi az, hogy minden ...? Ettől lett beteg a gyermeke, hogy nem kapott meg mindent, amire szüksége van, legfeljebb mindent, amire a testnek van szüksége. Ott lehet, hogy többet is, mint amire szüksége lett volna, ez a baj! A másik baj meg az, hogy semmit nem kapott meg, amire a léleknek szüksége lett volna. Apját, anyját sohase hallotta imádkozni. Sohase hallotta azt, hogy gyermekem, nagyobb öröm adni, mint szerezni... Nem látott példákat arra, hogy a meglevő keveset is megosztották mással, rászorulóval, és a kettő közül - talán némi gondolkozás után - a szebbiket, és a nagyobbikat adták oda ajándékba; a kopottabb maradt meg nekik. És mindezt örömmel ... Sohase láttak ilyet a gyerekek, hát akkor hogyan lenne ő önzetlen, áldozatkész, szíves - akár a saját szülője iránt is?! Dehogy adtunk mi meg mindent! Az egészséges lelkületű ember az egész emberre gondol. "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik."
(c) Az egészséges lelkületű ember mindig a nagy egészhez igazodik. Az egészséges gondolkozású ember tudja, hogy én része vagyok egy nagy egésznek, amit úgy neveznek: societas = társadalom, közösség. Ennek egy tagja vagyok, és igazodnunk kell egymáshoz. Azért vagyunk, hogy egymás hasznára legyünk, hogy egymásnak megkönnyítsük az életet, és ne lehetetlenné tegyük, vagy megkeserítsük, vagy nehezítsük. Nem egészséges lelkületű ember például az, aki egy kórház kórtermében örökké beszél, a többiek terhére van, bömbölteti a rádióját, mindig van valami ötlete - és nem hagyja békén a közösséget. Beteg a lelke is, nemcsak a teste, és ebből meg kell gyógyulni.
Nem egészséges lelkületű az a diák vagy családtag, aki csak úgy tud hazamenni este későn, hogy mindenki fölébred, aki már aludna, mert másnap dolgozni szeretne. Beteg. Nem tud alkalmazkodni, igazodni, eltűnni; nem tud az egészben gondolkozni. Mintha csak ő egyedül élne a világon - a többi, ha már van, azért van, hogy őt kiszolgálja. Beteges, kóros gondolkozás ez, és ez elterjedt társadalmi méretekben, mert nem Isten Lelkének uralma alatt van a mi életünk.
Aki sokáig énekelt kórusban, az tudja, hogy milyen szép feladat az, hogy állandóan egymásra kell figyelniük, és még a hibákat is úgy lehet korrigálni vagy megelőzni, hogy nagyobb hiba keletkezzék, hogy alkalmazkodunk egymáshoz. Valamelyik szólam lecsúszott egy negyed hangot - utána csúszik a többi is. Van egy igazán jó hallású ember a kórusban, ő ragaszkodik az eredetihez... Borzasztó! Akkor neki is menni kell az egésszel, így nem lesz nagyobb hiba. Kánon éneklésnél megszalad az egyik szólam: akkor egy kicsit utána kell igyekeznie a másiknak, meg a többinek is, amíg amaz észbe nem kap, és vissza nem, fogja magát. S ez állandóan így megy. Figyelnünk kell egymásra. Nem véletlenül mondta Kodály Zoltán, hogy az a szép kóruséneklés, amikor a saját hangomat nem hallom, de az összes többire figyelek. Nem szólót kell énekelni; el kell tűnni, és egymáshoz nagyon finoman, és érzékenyen igazodni, mert az egésznek egy tagja az egyén, és itt most az egész akar korrigálni valamit.
Ez így van a családban, a gyülekezetben, a társadalomban, mindenütt.
Olyan különös látni azt, hogy akinek az életében Isten Szentlelke munkálkodik, annak az embernek ez magától értetődő lesz. Nem is kell figyelmeztetni rá. Egyszerre észreveszi, hogy jaj, kilógok a többi közül... Ez nem azt jelenti, hogy tömegemberré válik, vagy mindenki szürkévé lesz, hanem azt jelenti, hogy megtanuljuk egymást elfogadni, és együtt adni valamit, és nem megnehezíteni az életet, hanem megkönnyíteni és meggazdagítani.
Sok mindent lehetne még mondani, de érjük be most ennyivel. Ezek bibliai gondolatok akkor is, ha sok Igét most nem olvastam fel. Az egészséges lelkületű embert jellemzi az, hogy az egész valósággal számol. Jellemzi az, hogy az egész embert nézi; nemcsak kenyérrel él, hanem Igével is, az egésznek a javára akar élni.
(2) Másik kérdésünk az volt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki lelkileg egészséges legyen? Itt már egészen egyszerű, és gyakorlati dolgokat szeretnék mondani. Itt is sok mindent fel kellene sorolni, de most csak három alapvető tényezőt hadd említsek:
(a) szükséges lelkileg is az egészséges táplálkozás;
(b) az egészséges lélegzés és
(c) bizonyos egészséges mozgás.
(a) Ahhoz, hogy valaki lelkileg egészséges maradjon, szükséges, hogy egészségesen táplálkozzék. Mivel? Azzal, amiről itt Jézus beszél. Nem csak kenyérrel, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik.
Szomorú az, hogy a templomaink tele vannak lelkileg alultáplált emberekkel. Szoktunk-e mi a lelki táplálkozásra naponta annyi időt szánni, mint amennyit a testi táplálkozásra? Van-e olyan gondunk arra, hogy változatos, gazdag lelki táplálékot vegyünk magunkhoz rendszeresen, mint amilyen gondunk arra van, hogy testileg nagyon megfelelően táplálkozzunk? Ezek nagyon egyszerű, és banális kérdések és tények, de nagyon sok mindent eldöntenek. Ott állsz-e Isten előtt naponta annyit, mint amennyit az asztal mellett szoktunk ülni? (Vagy néha csak állva valamit bekapni, de akkor is bekapunk valamit, mert nem megy tovább a munka...) Azt gondolja az ember, hogy lelkileg ép, egészséges maradhat úgy, ha nem eszik. Ha volt is hite, lesoványodik, erőtlenné válik, és végelgyengülésben kimúlik táplálék nélkül.
Táplálkozni kell, erre időt kell fordítani, erre oda kell figyelni, valamit félre kell tenni, és ahelyett előnyben részesíteni. Engedni, hogy Isten tápláljon minket.
Éppen 350 évvel ezelőtt jelent meg ez a kis könyvecske, Medgyesi Pálnak a Praxis pietatis c. könyve, aki egész fejezeteket ír erről a kérdésről. Tiszta biblikus gondolatai, és gyönyörű magyar nyelve miatt hadd olvassak fel egy-két mondatot:
"Mihelyt reggel felserkensz, zárd bé azon erősen szívednek ajtaját, hogy semmi világi gondok, és gondolatok addig be ne férkezhessenek, míg Isten az Őt megillető első helyet abban el nem foglalja. Így semminemű gonosz gondolat, és akarat sem bémenni nem mer szívedbe és könnyebben kirekesztethetik, és a szív aztán az egész napon az istenes életnek, és kegyességnek jó szagával illatozik. De hogy ha szívedet, amikor álmodból elsőbbet fölserkensz Istened és az Ő Igéje felől való szent elmélkedéssel bé nem töltöd, és miként az Úr sátorában az lámpásokat minden este és reggel az Isten Igéjének szépen megtört drága olajával meg nem újítod, és meg nem füstölöd az imádkozásnak jó illatú füstjénél, a Sátán legelső gondja az lészen, hogy mentől hamarébb világi elmélkedésekkel vagy test kívánságokkal tölthesse be szívedet, hogy ekképpen teljességgel alkalmatlanná tehessen az isteni szolgálatra, és az egész napon semmivel egyébbel ne szagolkodhassék, hanem csak a megveszett és hazug beszédeknek, s a hirtelenségből esett káromkodó sok hűtölködéseknek rút büdösségével. Minekokáért mindennapi munkádnak kezdete legyen az Isten Igéje és az imádkozás."
És így folytatja még tovább: - pedig ez 350 évvel ezelőtt volt, - "Talán azt mondod most, hogy sok foglalatosságid miatt nem érkezel mindezekre. Dolgaid haladékjával és károddal lenne, ha minden reggel egy-egy részt elolvasnál a szent Írásokból. Óh ember, ember! Emlékezzél meg, minő rövid ez a te életed, és mindazok a te fontosnak tűnő foglalatosságid csak e rövid életre tartoznak. Az idvesség pedig, és a kárhozat örökkévalók. Kelj fel azért minden reggel annyival elébb, rothadandó testedet fosszad inkább egy kicsiny álmától meg, hogynem mint mind lelkedet ily idvességes eledelétől, mind Istenedet az Ő szolgálatjától. Szolgáljad a Mindenhatót illendőképpen, amíg időd és egészséged vagyon hozzá."
Aztán ír arról, hogy ha valaki csak átfut egy bibliai részt, nehogy azt gondolja, hogy az táplálékká vált a számára. Mert olyan az - mondja - mintha az eledelt szájad elé raknád, és abból nem lesz erő a te testedben. Hanem rágjad meg jól - biztatja a Biblia olvasóját -, alkalmazzad magadra, és végyed komolyan még azon napon, amelyen olvastad, és akkor sok gyümölcsöt terem benned.
Jó lenne valóban megtanulnunk lelkileg táplálkozni. Bocsánat a kifejezésért - nemcsak belenyalogatni a lelki eledelbe, hanem azt megenni. "Élni vele" - ahogy Jézus mondja: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével - válogatás nélkül - ami Isten szájából származik.
(b) A másik feltétel az egészséges lélegzés, az egészséges imaélet, amikor az ember elmélyülten, komolyan és rendszeresen imádkozik. Olyan rendszeresen, mint amilyen rendszeresen lélegzünk, és sokszor úgy, hogy már oda sem figyelünk... Erre mondja Pál, hogy "szüntelen imádkozzatok!" Nemcsak akkor, amikor ajtómat bezárva leülhetek a magam csendjében - ilyennek is kell lenni - de bármikor képessé kell válni arra, hogy az Istennel kapcsolatban levő ember imádkozzék.
Sajnos a mi imaéletünk is, - ha van egyáltalán ilyen - hasonlít ahhoz, ahogy lélegzünk. Ijesztő elnézni a gyermekeinket, unokáinkat, hogy milyen előreesett vállakkal, görnyedten, horpadt mellkassal, ferde gerinccel járnak-kelnek. Egész nap a legtöbben görnyednek egy asztalnál, alkalmatlan széken, alkalmatlan asztalnál, rosszul beidegzett tartással, picit mozog a tüdejük, a tüdőcsúcsokban pang minden, és számos betegség jön ebből...
Ez hű képe annak, amit sok vallásos, vagy hívő ember imádkozás címén tesz, illetve nem tesz.
(c) A harmadik az egészséges mozgás. Sajnos lelkileg is úgy vagyunk mi, testvérek, mint sokan testileg, fizikailag, hogy túltápláltak, elhíznak, nem mozognak.
Hadd kérdezzem meg, hogy az elmúlt héten hány métert tettél meg azért, hogy másokat üdvösségre segíts? Mennyit gyalogoltál ennek érdekében? - Hadd kérdezzem meg, hogy küszködtél-e valakivel, hogy megértse az Isten szeretetéről szóló evangéliumot? Nem sikerült jól megfogalmazni, töröm a fejemet, hogyan lehetne világosabban, hogy azt értse, ami a Bibliában van ... Ahogy éppen a héten olvastuk a napi Ige során Pál apostoltól: én a zsidónak zsidóvá leszek, az ő nyelvükön mondom, hogy értsék! A pogányoknak egész másképp kell elmondani ugyanazt, hogy ugyanazt értsék... Mindenkinek mindenné leszek, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket ... (lKor 9,22). És ennek érdekében megsanyargatom a testemet, és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valamiképpen méltatlanná ne legyek. Mert tudom, hogy így hiába futok... Tele van az lKor. 9 a sportból, és a harcászatból vett szakkifejezésekkel. Egy harcos ember, aki dolgozik, aki küzd másokért. Nem azért, mert meg akar gazdagodni, vagy mert védi az igazát, hanem hogy másokat Jézussal összehozzon. És ebben elfárad, de közben megedződik, és egészséges lesz lelkileg, mert mozog.
Ismerős-e nekünk a tusakodás imádságban másokért? Amikor megfeledkezünk a saját gondjainkról is, olyan fontos lesz egy másik ember lelki vagy testi nyomorúsága, és győzködünk Istennel, mint Ábrahám, meg Mózes, meg sokan mások ... Eközben izmosodik, ám lelkileg és lesz egészséges, és marad egészséges a hívő ember. Ha pedig valaki csak hallgatja az Igét vasárnap, meg hétközben egy bibliaórán, meg van győződve, hogy mindent megtett - esetleg elhájasodik lelkileg, és egyre nehezebben mozog. És egyre nehezebb lesz neki megmozdulni, s szinte elképzelhetetlen, hogy ő menjen valahova, beszéljen Jézusról. És ha nehezeket kérdeznek? Mit fog válaszolni? Legjobb el sem kezdeni...
Isten könyörüljön rajtunk, és segítsen meg az egész valóságot komolyan venni, az egész embert gondozni, és így egészséges életre eljutni. És tanítson meg minket egészségesen táplálkozni lelkileg. Engedjük, hogy megújítsa a mi talán nagyon lapos, és szürke imaéletünket, és engedjük, hogy mozgásba hozzon bennünket!
Kezdjük el még ma ezt a mozgást! Egy valakinek be lehet számolni arról, hogy mit hallottunk itt, vagy mit olvastunk a Szentírásban, aztán majd Isten adja a további feladatokat is. Jézus minket egészségesekké akar tenni lelkileg is.