ADVENTI ZENÉS ÁHÍTAT

Gyermek énekel:

Énekkar:

Szeretettel köszöntöm a testvéreket. Örülök, hogy ilyen hófúvásos időben is eljöttek, hogy egyelőre hallgassuk, hogyan dicsőítik Istent, aztán majd együtt is dicsőítsük Őt.
Tudatosan tervezte a kórus a ma este programját így, hogy mindjárt a közepén kezdtük. A karácsonyi evangélium szólalt meg ebben a két kórusműben. Egyrészt, hogy: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”, másrészt pedig Isten kegyelmének a végtelen nagysága és nem mi érdemeltük meg, nem szolgálunk rá, viszont rá szorulunk nagyon, és az Ő véghetetlen kegyelme indult el utánunk. Mi nem tudtunk vissza kapaszkodni oda, ahonnan kiestünk az Isten elleni lázadás miatt. Isten hajolt le hozzánk Jézus Krisztus személyében.
Ezzel folytatja is a kórus, hogy Jézus megjelenése egyetlen szeretetteljes hívás volt. Azt üzeni az Atya: szeretlek, gyere haza! Újra nyitva van a mennyország kapuja: jöjjetek énhozzám — mondta Jézus — mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én nyugalmat adok nektek. Erről az igéről szól a következő kórusmű.

Énekkar

Jézus hívása ma is sokféleképpen hangzik, kérdés, hogyan hallgatjuk, meghalljuk-e, mozdít-e bennünket. Olyan sok igét hallottunk már, aminek semmi jó következménye nem lett az életünkben. Olyan sokszor hallottunk fontos igéket, amikre talán nem is emlékszünk. Olyan sok ige van, amit büszkén tudunk idézni, csak éppen nem formálta gondolkozásunkat, az életünket.
Az a kórusmű, amit hamarosan hallunk, arra bátorít minket, hogy úgy hallgassuk az igét, hogy az ne legyen hiábavaló. Mert vagy nagy áldás követi a befogadott, a komolyan vett, a megcselekedett igét, vagy pedig ítélet lesz számunkra a meghallott, de komolyan nem vett ige. Ezért valóban életkérdés, hogy ne szóljon hiába Isten igéje.
Mielőtt ezt a kórusművet meghallgatjuk, hadd olvassak fel egy rövid verset, amelyik pontosan arról szól, hogy milyen sokszor hiába hangzik Isten igéje, ha nem hallják, nem akarják meghallani az emberek. Darvas Szilárdnak van egy rövid verse. A négy évszakot jellemzi röviden, és a refrénje elgondolkoztató, különösen ádventben, karácsony előtt néhány nappal.

Darvas Szilárd:

Megszoktuk Isten csodáit

Tegnapi holdföld életre zöldült, lomba borultak
A béna bokrok, pacsirta visszanyerte hangját,
Gyerekifjú, gyereklány ajka tavaszi csókba forrott,
Telet, szelet valaki messze, messze hordott…
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Élet kalász remeg, bokázik a megnyílt földön,
Barna kaszások vágva, suhintva aratják,
Kertekben dőlnek, recsegnek lombok az érett gyümölcstől,
Omlik az élet életre megejtett földből…
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Ősz van. Szőlőgerezdek, mint megtelt emlők
Duzzadt anyaságukat büszkén vallják,
Pucérra vetkező fáknak ruhái hullnak,
Szőlőlevél-szüzek véresre pirulnak…
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Havasi galambok serege hull le az égből,
Csillogó gyönggyel a tájak végig kirakják,
Örökzöld gallyak békét lehelő szaga árad,
Krisztusa született a beteg világnak…
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Hallgassuk meg tehát, azt a művet, amelyik arra biztat: Ne szóljon Isten igéje hiába. (Szerző: Draskóczy László).

Énekkar

***

A karácsonyi történeteknek ezt a részletét szeretném most a testvérek szeme elé helyezni, amikor a bölcsek meglátogatták Jézust.
Hányan is voltak a háromkirályok? Csak azt tudjuk róluk, hogy biztos, hogy nem királyok voltak, és nem tudjuk hányan voltak. Sok mindent kitaláltak később az emberek. Mi ragaszkodjunk ahhoz, amiről a Biblia szól.
A Biblia azt mondja, hogy ezek a csillagászok, akik valószínűleg Babilonból érkeztek ide, fölfigyeltek egy különös jelre, a Jupiter és Saturnus együttállására, és az ő nyelvükre lefordítva ez azt jelentette, hogy Izráelben egy nagy király született. Elhatározták, hogy elmennek és imádják ezt a nagy királyt.
Ennek a mondatnak az első fele az érthető: ezt látták, abból mire gondoltak. De mások is látták és mégsem mentek el imádni a Megváltót. Ott van e mögött Isten hívása. Ott van az a végtelen szeretet, kegyelem, amely utánunk jár, utánunk szól és magához vonz. Így kerültek ők oda, és most az ő útjuknak három szakaszára szeretném felhívni a figyelmet:
— Babilontól Jeruzsálemig több mint ezer kilométer,
— Jeruzsálemtől Betlehemig nyolc kilométer, és
— Betlehemtől vissza a hazájukba, de egy másik úton, mint amelyiken odaérkeztek.
1. Babilontól Jeruzsálemig, nagyon messziről indultak el a Megváltót imádni. Lelkileg is messziről. Ők annak a sötét végzett hitnek a vallói voltak, amelyik azt állította, hogy mindannyiunk sorsa megvan írva a csillagokban, és ezen változtatni nem lehet. Innen jutottak el a betlehemi bölcsőig, Jézusig.
Mindig megtelik a szívem hálával, amikor egy-egy beszélgetés során, ahol bizonyságtételek is elhangzanak, vagy egyszerűen csak beszámol valaki, hogyan került a gyülekezetbe, és mi történt vele, mióta itt van, az ember elképed, hogy milyen messzeségből vonz magához Isten. A lelki sötétségből, ahogy a múltkor mondta egy tizenéves: a tök hitetlenségből, amelyikben felnövünk sokan, s egyszer csak elérkezik Isten hívása. Enged, annak az ember sokszor maga sem tudja miért.
Egyszer valaki azt kérdezte, hogy kerültem én ide? Aztán rájött, hogy. Ó véghetetlen szeretet, kegyelem, mely így utánam jár. Isten hívása elér egy embert, enged annak, de utólag rájön, hogy még az engedelmességben is Isten erősítette, és bátorította, és elindul egy ilyen teljesen ismeretlen útra, a nagy messzeségbe.
Nagy kegyelem, hogy hangzik Isten hívása és az Ő szeretete vonz minket magához.
2. Megérkeznek Jeruzsálembe. A megszületett királyt keresik. Hol kaphatnának hitelesebb információt, mint a királyi udvarban. A fővárosban az ország első emberétől érdeklődnek: hol született meg a zsidók királya?
Heródesről tudnunk kell, hogy kegyetlen ember volt. Betegesen féltette a trónját. Saját gyerekei közül többet képes volt megöletni, nehogy idejekorán az ő trónjára lépjenek. Még a feleségét is megölette.
A kedves naiv tudósok bekopognak és egy ilyen vérszomjas vadállattól kérdezik: hol született meg a zsidók királya? Hát az én vagyok — mondta volna Heródes, de ő diplomata volt, és színlelte ő is az érdeklődést.
Az első csalódás ez lehetett a bölcsek számára, hogy ezek nem tudják. Nem is érdekli őket? Előkeresik a tekercseket. S végül is az írástudók a Mikeás könyvéből idézik. Ha olvastam volna tovább, itt megtaláljuk a karácsonyi történetben. Megvan írva, hogy Betlehemben kell megszületni. Az hol van? Itt egészen közel. No, menjetek. Arra kell menni. Senki nem kíséri el őket, senki nem mer örülni ennek, hogy megszületett a zsidók királya? Nem tudják. Ott kell előguberálni, hogy hol… Aztán ilyen udvariatlanul elküldik őket. Csalódások sorozata. Csoda, hogy nem fordultak vissza.
Milyen nép ez? Milyen népnek a királyáról van itt szó? Mi megtettük ezt a nagy utat, ők meg így viszonyulnak hozzá?
Ó de sokan megtorpannak, amikor csalódások érik őket egy-egy gyülekezetben. Amikor találkoznak egy képmutató hívővel, aki mondja a kegyes szöveget, de ismerik, hogy otthon hogyan viselkedik, meg mi szokott kihallatszani a lakásukból, és egy világ omlik össze.
Vannak képmutató hívők is, és van sok ok a botránkozásra, de ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a világ királya megszületett, hogy a Megváltó ott van nyolctíz kilométernyire Betlehemben, és menjünk csak tovább… Menjünk végig! Mert ők a Messiás királlyal akartak találkozni.
És átlépnek ezeken az akadályokon, mint amikor az ember rossz úton megy és a gödrökön, árkokon átlép, mert a cél lebeg a szeme előtt.
Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy sose álljon meg akármilyen ilyen botránkoztató eseményekkel, emberekkel találkozik. Lássunk túl és lépjünk túl ezeken, és legyen a szívünkben az olthatatlan vágy, hogy mi az élő Krisztussal akarunk találkozni.
El is érkeztek Betlehembe, útjuk második szakaszát is megtették, és találkoznak Jézussal. Megrendítő az a mondat itt: „leborulva imádják Őt.” A kisdedet, nem az édesanyját. Ez kiderül abból, hogy hímnemű névmás van ott. Jézus előtt borulnak le.
Honnan tudják, hogy ki lesz ebből a kisdedből? Honnan tudják, hogy ki ez a kisded már most? Lehet, hogy sok mindent nem tudnak erről, de akiket Isten vezet, azokat Ő lépésről-lépésre meg is világosítja. Azoknak a szívébe bizonyosságot ad. Azok tudják, mit csinálnak, amikor Jézust imádják. Otthagyják az ajándékaikat, azután elindulnak vissza.
3. Azt olvassuk a történet végén, hogy más úton tértek vissza hazájukba. Miért? Mert kijelentést kaptak Istentől, hogy ne legyenek besúgok, ne mondják meg Heródesnek hol van, és hogy megvan, és hogy ők megtalálták.
Kijelentést kapnak. Itt már közvetlenül beszél velük Isten. Aki Jézussal találkozott, az elkezdi érteni Isten gondolatait, Isten igéjét. Aki kapta a Krisztussal való találkozás nagy élményét, örömét, tapasztalatát, az tovább is adja másoknak.
Bár csak ez lenne a célja és gyümölcse ennek a karácsonynak is! Két rövid szóba hadd foglaljam össze, hadd lüktessen, mint a szívverésünk: venni és vinni.
Venni Istentől azt a meg nem érdemelt nagy szeretetet, amiről az eddigi kórusművek is szóltak, meg amiről az egész Szentírás szól, és
Vinni másoknak. Személyválogatás nélkül. Nem vizsgálva, hogy megérdemli vagy nem. Fogja-e viszonozni vagy nem. Ő eddig szeretett-e engem vagy nem. Vinni tovább azt, amit mi is ajándékba kaptunk.
Venni a bűneink bocsánatát és újra és újra csodálkozni azon, hogy milyen nagy az Isten kegyelme, és vinni másoknak és feltétel nélkül megbocsátani azoknak is, akik nem kérnek bocsánatot.
Ez, hogy más úton tértek haza, arra a belső változásra is utal, ami bennük végbement. Más emberekként is tértek haza. Nekik, mikor hazaértek, olyan mondanivalójuk volt a többiek számára, abba a pogány környezetbe, ahova visszamentek, ami senki másnak nem, amiről csak azok tudnak beszámolni, akik valóban találkoztak az élő Krisztussal.
Isten hívogat, vagy kihívott már minket is a nagy pogányságból. Lépjünk keresztül mindenféle akadályon, ami előttünk van, és menjünk el egészen Jézusig. Aki pedig már elmondhatja, hogy már ismeri Őt, hiszek benne, találkoztam vele, az adja tovább mindazt, amit tőle kap. Minél többet adunk tovább, annál több utánpótlást kapunk. Ez különös törvényszerűség az Isten országában. Adjam tovább a tőle kapott ajándékokat és egyre gazdagabb leszek.
Venni és vinni.
Így figyeljünk majd az igére az ünnepekben is. Így vegyük elő a Bibliát naponta otthon. Így gondoljuk végig, hogy mi-mindent kaptunk már eddig Istentől, és szabaduljunk fel arra: adni, adni, adni tovább, másoknak, ennek a szegény pogány világnak, amelyikben élünk. Küldetést is kaptak ezek a bölcsek, amikor találkoztak Jézussal. Küldetésben járni.
Ez a karácsonyi történetnek egy része, de van egy szép oratórium, amelyik az egész karácsonyi történetet feldolgozta.
A Máté 2. részt és a Lukács 2. részt ötvözte, pontosabban a Lukács 2. részével kezdi, Jézus születése, a pásztorok, az angyalok, később jöttek a bölcsek. Hallgassunk meg néhány részletet ebből az oratóriumból. Heine Schütznek a Karácsonyi történet c. oratóriuma, amit az első német oratóriumnak szoktak nevezni.
Az egészet nem tudja az énekkarunk most előadni. Néhány részlet hangzik el belőle, és ami nem hangzik el, annak a szövegét jobb híján én majd felolvasom. Ez tisztán a bibliai szöveg. Tehát a karácsonyi történetet fogjuk most hallani, az egészen elejétől végig. Részben úgy, hogy szóló énekli, kórus énekli, részben pedig, ahol nem ének hangzik, ott a bibliai szöveget majd olvasom a Szentírásból.

Énekkar

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Énekkar, szólók

Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: ”A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd el küldte őket betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”
Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták Őt. Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.”

Énekkar, szóló

„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza, és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják Őt nevezni.

Énekkar, szóló

Köszönjük szépen. Köszönöm az angyalkának a tiszta éneket. A férfi szólistának, a hangszeres testvéreknek, és köszönöm a kórus egész évi szolgálatát is. Ebben a naptári évben ez volt az utolsó szolgálatuk.
Szeretném megemlíteni, hogy 24-én gyülekezetünkben nincs istentisztelet, mert szeretnénk azt, hogy minden keresztyén családban otthon legyen családi áhítat. Most olyan sokszor hangzott el, hogy megjegyezhetjük, hogy a Máté 2. részében és a Lukács 2. részben van a legismertebb karácsonyi történten. Be lehet tenni egy könyvjelzőt oda, és mielőtt a fenyőfánál az ajándék kicsomagolásához hozzákezd a család, el lehet olvasni, szabad imádkozni, szabad Istent dicsőíteni valamelyik ismerős énekkel. Legyen otthon családi áhítat.
25-én, karácsony első napján viszont három alkalommal (8,3o, 11 és este 6-kor) is lesz istentisztelet, mind a háromszor úrvacsorával. Az ünnep másnapján 10 órakor van istentisztelet, és vasárnap a szokott rendben: 8 és 10 órakor van istentisztelet.
Szeretettel hívogatom a testvéreket ezekre az alkalmakra.
Megemlítem, hogy van egy kis református kollégiumunk, ahol lehetőség van arra, hogy lányok szállást kapjanak. Aki Budapesten tanul, vagy itt dolgozik és szeretne megnyugtató helyen, megfizethető áron szállást találni, van rá lehetőség. A Lelkészi hivatalban megkapható a telefonszám.
Minden kedves testvérünknek Istentől lelki áldásokban is gazdagon megáldott karácsonyi ünnepet kívánok.