TÖNKREMENT

Ilyen az a vidék, amelyik az atyai háztól messze esik. És valóban sikerült jó messzire elmennie ennek a tékozló fiúnak. És ahogy magunkra gondoltam, kénytelen voltam megállapítani, hogy nekünk is sikerült jó messzire eljönni a mi mennyei Atyánktól.
Találomra elővettem az egyik szolid, viszonylag mértéktartó tekintélyesebb napilapunk egyik múlt heti példányát. Miről van szó egy újságban? Minden cím arról árulkodott, hogy nagyon messze kerültünk az Atyától. Több háború is folyik pillanatnyilag is a földön, szakadatlanul több háború folyik. Sok helyen a félelem uralja az embereket, mert bármelyik pillanatban kitörhet valami háború. Találgatják, hogy meddig bírja még az egyik hatalmas ország vezetője. Az önjelöltek sorba állnak. Szó van a munkanélküliségről, a hajléktalanok sok problémájáról. Ilyen címeket lehet olvasni: Elégette gyermekét, azt sem nézte meg fiú-e vagy lány. Halál a homok alatt, kútásás közben is meg gyermekjáték közben is. Ismét volt vonatdobálás és súlyos sérülés is miatta. Egy kutya megmart egy kisgyereket. Az autólopások száma hatványozottan emelkedik, és tulajdonképpen karba tett kézzel nézzük. Csak Budapesten évente 7000 útjelző táblát lopnak el, mert jó áron el lehet adni alumíniumként, és emiatt sok súlyos baleset is történik, főleg ott, ahol elsőbbséget jelző táblát visznek el. Kábítószer túladagolás miatt megint meghalt több huszonéves fiatal magyar. Munkába indult valaki, és a lépcsőházban rálőttek, életveszélyes állapotban van a kórházban. Egy hosszú tanulmány a gyermekprostitúcióról, ami ugyebár terjed és félelmes következményei vannak. Már megint nem tudunk mit csinálni egy csomó veszélyes hulladékkal - gondoljunk vissza a tegnap esti igehirdetésre. És így tovább. És azon a napon is, amikor ez a lap megjelent, meg ma is, meg holnap is, több ezer éhen fog halni a földön, amelyik még ma is el tudná tartani az emberiségnek a többszörösét - azt mondják a hozzáértők.
Természetesen nem mindenki égeti el a gyermekét, meg nem mindenki marad ott a homok alatt játék közben, ezt én is tudom, de az, hogy egyáltalán megtörténhetnek ilyen dolgok, és nap, mint nap történnek, és lassan már úgy megszokjuk, hogy nem is rendül meg az ember miközben hallja vagy olvassa. Ez azért félelmesen mutatja, hogy nagyon messze vagyunk az Atyától. Nem ilyennek teremtette Isten ezt a világot, és nem erre teremtette az embert.
Azon a messze földön, ahova elkóboroltunk valami különös törvény uralkodik. Egyáltalán ki az ura ennek a messze vidéknek? Azt hiszem az előbb felsorolt címek mindegyike mutatja, hogy az, akit Jézus így jellemzett: emberölő volt kezdettől fogva, az ördög. Az ő szolgálatába kerül minden otthonról eljött fiú. A példázatbeli fiú is, akiről most azt a néhány mondatot olvastuk, elmondhatta volna azt, amit egy mai magyar regénynek főhőse mond, aki szintén nagy szabadságálmodó volt, és meg akart szabadulni a kötelékeitől, s miután teljesen összekuszálta az életét, és teljesen kilátástalannak látszott a jövője, keserű öniróniával többször mondogatja magának: szabad vagyok, mint a madár, melyet elkap a forgószél. Ez az a szabadság, amire Istennek hátat fordítva eljuthat valaki.
A tékozló fiú itt a messze földön egészen új jelenségekkel is találkozott. Olyanokkal, amik otthon ismeretlenek voltak a számára. Itt ismerőssé vált az éhség, a drágaság, a nélkülözés, a megaláztatás, a kényszer, az üres zseb, üres gyomor, üres tekintet, üres szív. Nagy űr annak a helyén, ahol az apa és az otthon volt. Előbb persze nagy ivászatok voltak, haverok, nők, hangos zene, utána jöttek a disznók, a moslék, a kétségbeesés, a nélkülözés, a magány és a végén a kiszámítható halál. Ő maga állapítja meg: ha itt maradok, éhen halok meg. Ez az a nagy szabadság, amit sikerült elérnie. Ne szóljon bele senki a dolgaiba, őt ne korlátozzák semmiben. Isten törvényei ne szabályozzák az életet. Hát itt nem szabályozták. Itt tiszta és tisztátalan összemosódott, az ember a disznók közé került, elállatiasodott, és még ott is nélkülözött, itt más törvény uralkodott.
Itt szabad volt sok minden, amiről otthon nem is tudott. Szabad volt éhezni, szenvedni, sírni, és akár éhen halni is. Senki nem aggódott miatta, senki nem védte meg, senkinek nem volt fontos, senkinek nem fájt az, hogy mi történik vele.
Ebben a mai részben, amit felolvastam talán ez a legsötétebb szó itt a legvégén: senki. Ott maradt egészen egyedül. Isten nélkül végzetesen magányos lesz az ember, és teljesen tehetetlen. Ezt akarta ő? Nem ezt akarta. Csak, aki hátat fordít a mennyei Atyának, az ide jut. A bűn útja ide vezet, csakhogy a kísértő ezt előre nem mondja meg. Isten pedig hiába mondja sok embernek, nem vesszük komolyan. Minthogy nem vesszük komolyan azt sem, hogy a bűn törvény.
A példázatnak ez a mai szakasza félelmesen illusztrálja ezt. Mintahogy a nehézkedés törvénye érvényesül, ha az énekeskönyvet elengedem, véletlenül sem emelkedni fog, de nem is marad egyhelyben, biztos hogy lefelé esik. Van egy törvény ami hat, és érvényesül minden esetben. És a bűn is ugyanilyen törvény. Nem lehet kicsit csinálni, nem lehet csak úgy kipróbálni: milyen az, ha ott hagyom Istent, és belemerülök a világba. Persze csak ideiglenesen - szokták hozzátenni az induló tékozló fiúk, és majd ha megelégelem, akkor megállok. Nem tudsz megállni. A törvény hat és érvényesül. És egyre mélyebbre kerül az ember, és a végén ott van a pusztulás. Ne kísérletezzetek, testvérek, a bűnnel. Az oroszlánok nem arra valók, hogy kiengedjük őket a ketrecből, és játszunk velük, mert aki ezt teszi, az már nem velük játszik, hanem az életével. És a bűnnel sem lehet játszani.
A tékozló fiú példázata egyebek között ezt is félelmesen mutatja. Nem lehet következmények nélkül vétkezni. Veszélyes az, ha valaki azt gondolja, hogy átmenetileg szakít Istennel, hogy megpróbálja a világot, és aztán majd visszajön, amikor akar, mert egy idő után még akarni sem fog tudni. Legfeljebb a vágy marad a szívében, de a jó véghezvitelét nem találja - ahogy Pál apostol írja. Úgy, hogy most hagyd abba a bűnt, és mindenestől hagyd abba.
Sokszor attól félnek emberek: mit szólnak hozzá? Az ő dolguk, szóljanak, amit akarnak, az meg az én dolgom, hogy nem akarok elpusztulni. Ha Isten kínálja a szabadulás lehetőségét, akkor azt megragadom. Vigyázzunk, mert nem minden tékozló fiúnak az útja végződik az atyai házban. Sok tékozló fiú ott pusztul el a disznók között vagy még mélyebbre süllyed. És amikor kínálja Isten a szabadulást, akkor kell azzal élni, és azt megragadni.
Nos, aki ezt teszi, az nem csúszik mélyebbre. Aki ezt nem teszi, annak folytatódik a lejtő. Ennek a fiúnak folytatódott. Láttuk, hogy tegnap elkezdődött azzal: add ki... Aztán messze vidékre költözött, aztán mindenét elköltötte, mert tobzódva élt és nem tudott másként élni. Ott már érvényesült a bűn törvénye.
Mik a további állomások? Nézzük meg röviden. „Miután mindent elköltött” - így kezdődik a mai szakaszunk. Megint előjön a kérdésünk: miért költött el mindent? Nem vette észre, hogy vészesen fogy a tartaléka? Ennyire nem szabad az ember, ha Isten nélkül él, és ennyire ki van szolgáltatva a bűn törvényének. Aki kibújik Isten igéjének a fegyelmező ereje alól, az kiszolgáltatta magát a bűn törvényének. Ott sokszor még a józan eszét sem tudja használni, vagy ha használni tudja is, nem tudja megvalósítani, amit a józan esze diktálna. Egyszerűen sodródik az árral.
Kétségbeesem olykor, amikor látom ezt emberek életében, fiatalok életében már sokszor, hogy ő csak ki akarta próbálni, s elkapta az ár és viszi magával, s emberileg nincs visszaút, ha csak Isten hatalmasan bele nem nyúl az életébe.
Tehát mindent elköltött. „Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken.” Éppen akkor. A legrosszabbkor. Ha egy kicsit előbb támad, akkor még van tartaléka, ha később, akkor talán még rendezi valahogy az életét. De éppen akkor támadt a nagy éhínség, amikor mindent elköltött. Utóbb látja majd ő is, meg mi is, hogy a legjobbkor támadt, mert ezt az éhínséget használta fel Isten arra, hogy visszafordítsa a szívét magához, mert Isten még a legnagyobb rosszat is a javunkra tudja fordítani.
A nagy éhínség idején kezdett szükséget látni, nélkülözni. Isten minket tágasságba helyezett. Aki Istentől távolodik, az egyre inkább érzi, hogy ott szükség van. Az megismeri a félelmet, szorongást, annak beszűkülnek a lehetőségei. Isten ugyan minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Isten nélkül megcsappan a lehetőségeink száma. Egyszerűen korlátozott életet él az, aki Isten nélkül él. Szükséget lát. Fogyni kezd minden és elfogy, amit az Atyától kaptunk. Fogy az erőnk, fogy a mosolyunk, fogy a reménységünk.
A múltkor mondta el egy többgyermekes édesanya megrendítő vallomásként. Istennek vallott, én mint csak tanú voltam ott. Attól kezdve, hogy elkezdett kísérletezni azzal: milyen lenne az félig a világban, félig az Istennel való közösségben élni, hogy szakadt el egyre jobban Istentől. Azt mondta: azon kaptam magam, hogy már nem marad mosolyom a gyerekeim számára. Pedig az előtt, ha fáradtan ment is haza, vidám anyukát láttak viszont a gyerekek. Mindene elfogy az embernek, ha Istentől elszakadt.
És mit csinál akkor ez a fiú? Hozzá szegődött a vidék egyik polgárához. Valahol munkát kell keresni, mert nincs miből élni. Éhínség is van. Hozzá szegődött a vidék egyik polgárához. Rendkívül sokat mondó szó ez: hozzá szegődött. Azt jelenti betű szerint: belecsimpaszkodott, mint a bogáncs mikor beleragad az ember zoknijába vagy nadrágszárába. Bekönyörögte magát valakihez, hogy alkalmazza akármire éhbérért, hogy valahogy túl élje az éhínségnek ezt a nehéz idejét.
Figyelitek: ez az Istentől elszakad ember tragikomédiája. Ő szabad akar lenni mindentől, és a végén bekönyörgi magát valakihez, hogy szolga lehessen éhbérért. Ide vezet minden ilyen ember útja. Otthon gazda lehetett volna, itt meg szolga volt. A vidék egyik polgárához. Sokféleképpen hívják ezeket a polgárokat, akiknek a zsarnokságába kényszerülnek a tékozló fiúk. Lehet ennek a polgárnak a neve ital, pénz, szex vagy siker, vagy a ráktól való félelem, a holnaptól való félelem, vagy a karriernek az egyengetése. Bármi alkalmas arra, hogy zsarnokává váljék annak, aki nem akart az Isten szolgálatában maradni, hanem eltávolodott tőle.
Ezek a szegény tékozló fiak nem hiszik el, hogy Isten parancsai és tilalmai nem azért vannak, hogy korlátozzák őket a szabadságukban, hanem Isten ezeket éppen azért adta, hogy az ember szabad maradjon olyan megkötöző erőktől, amikkel nem bír a későbbiekben. Éppúgy védenek minket Isten törvényei, mint hegyi utakon a kanyarokban a korlát vagy a közlekedési jelzőlámpák. Nem azért vannak a lámpák, hogy akadályozzanak engem a haladásban, hanem segítenek abban, hogy épségben érkezzem meg. Pontosan erre valók azok a kötöttségek, amik az atyai házban vannak. Istennek törvényei, tanácsai, parancsai, tilalmai, igéi ebben segítenék az embert.
Csak egy példát mondok, hátha sikerül érzékelni ki a szabadabb. Az-e, aki hűséges a feleségéhez, vele mindent megbeszélhet, minden terhét megoszthatja, ha hívő emberek, még a bűneit is együtt vihetik Isten elé, és együtt köszönik meg a bocsánatot. Vagy az a szabadabb, aki párhuzamosan több kapcsolatot és viszonyt üzemeltet, és a végén már nem tudja kinek mit hazudott, és bedilizik abba, hogy az időpontokat nem tudja egyeztetni, és egyik reggel meg azzal a félelemmel ébred, hogy vajon nem AIDS-s e? Az előbbit köti a hűség, és ezen belül totálisan szabad. A másik azt gondolja nem köti semmi, ő túlteszi magát minden kötelmen, és megkötözi magát. A végén már ő maga sem tudja hányféle kötelékkel.
Nos, Isten nekünk az előbbi szabadságot kínálja. Kössön minket a hit, a hála, az iránta való szeretet hozzá, és ezen a közösségen belül átéljük az Isten fiainak a szabadságát. Vagy ha ez nem kell, akkor szabadok leszünk, mint a madár, melyet elkap a forgószél. Melyik kell nekünk inkább?
Nos, van-e még mélyebbre valami ezen a lejtőn? Azt olvassuk: van. Elszegődött ehhez a bizonyos polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Hát ilyenkor baj az, hogy nem ismerjük azt a kort, amikor ez elhangzott, mert Jézus hallgatói biztos hogy beleborzongtak ebbe a megállapításba. Disznókat legeltet egy zsidó fiú! Az egyik legszörnyűbb dolog az volt, hogy a tisztátalan állathoz akár csak hozzá is érjenek, vagy ránézzenek, nem az, hogy egész nap köztük legyen valaki és etesse őket. Volt egy ilyen zsidó mondás: átkozott mindenki, aki disznót etet. Átkozottá lett ez a fiú. És ezt neki is tudnia kellett. Még mélyebb állomás a lejtőn.
Aki optimista, az ilyenkor mondhatja: majd csak vége lesz az éhínségnek, aztán kikerül a disznók közül. Egyelőre kibírja, aztán majd más munka is vár majd őrá. Fontos az, hogy ilyen ínséges időkben legalább a gyomrába tehessen naponta valamit. A kérdés azonban az: tehet-e?
A következő állomásról ezt olvastuk: „Szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” Ez a senki sem adott neki azt jelenti: megtiltották. Megtiltotta a gazda. Ez nem a mi moslékunkhoz hasonló eledel volt, hanem az úgynevezett Szent Jánoskenyérfának hüvelyes termését etették a disznókkal úgy mint nálunk a makkot, amelyik - azt mondják - émelyítő ízű, gyakorlatilag ember számára élvezhetetlen, nem embernek való eledel. Sertéstakarmánynak használták. A legínségesebb időkben a legszegényebbek ráfanyalodtak, ha semmi más nem volt, hogy ebből is egyenek, de egyáltalán nem volt élvezetes táplálék.
Kívánta, hogy ezzel legalább megtölthetné a gyomrát, de meg volt tiltva. Munkát kapott, kosztról, kvártélyról gondoskodjék magának. Oldja meg, ahogy tudja. Nem lehet kapni sehol, drága minden és nincs is pénze. A vidék egyik polgárának erről már nem kötelessége gondoskodni. Nem ő akarta alkalmazni, ő könyörögte be magát. Akkor örüljön, hogy van mit csinálnia. És még a disznóeledelből sem ehet.
A tékozló fiú utjának ez a mélypontja. Ilyen mélyre süllyedhet az, aki hátat fordít a mennyei Atyának, és kénytelen ilyen minimálisra csökkenteni az igényeit. Beérné moslékkal is, de abból sem szabad ennie.
Nem tudom, testvérek, látjátok-e, hogy az élet milyen sok területén találkozunk ezzel? Amikor valaki ízes, szép beszéd és a másikat gazdagító gondolatok helyett már csak disznó viccekkel tudja traktálni környezetét, és akkor van sikere, ha nagyokat röfögnek vagy röhögnek a viccein. Amikor valaki odajut, hogy csak akkor érzi már jól magát, főleg másokkal együtt, ha valami émelyítőt töltenek a poharakba, amiben alkohol vagy kokain van. A puszta jelenlétünk, az egymás iránti szeretetünk, a gondolataink, vagy az igazságkeresésünk nem üdítő. Csak akkor bírható ki a társaság, ha valami ilyet is lehet odalöttyinteni. Vagy amikor gazdag, szép szerelmi élet helyett már beéri az ember alkalmi fölgerjedéssel, amit a disznók csinálnak vagy a kutyák az utcasarkon. Amikor feltúrja az ember mások jól ápolt életét, és elhőz onnan a mélyről különféle kacatokat, ahogy azt a disznók szokták csinál így ősszel a kertekben. Amikor valakinek a képzelete már csak malacságok körül tud forogni. Vagy amikor valaki már csak úgy tud járni az utcán, hogy a másneműek idomait figyeli s szinte semmi mást nem vesz észre Istennek ebből a gazdag és szép világából. És amikor az olvasmányait is úgy válogatja meg, hogy az moslék, mert őt állítólag az üdíti, és az szórakoztatja. És amikor a tv-ből is habzsoljuk órákon át a moslékot. Órákat eltölt az ember, hogy nézze hogy ölik egymást mások, de az idős édesanyjára, a gyerekére, a párjára, a lelkére, az Istenre nincs ideje. Amikor valaki odasüllyed - amit egy ismerősöm mondott egyszer - én már csak disznóságokat tudok csinálni, hogy a korábbi disznóságaimat leplezzem. Kívánta megtölteni a gyomrát abból az eledelből, amit a disznók ettek. Amikor idesüllyed Isten gyermeke.
Lehet, hogy minket ez így nem jellemez. Ez így durva volt - mondanák némelyek. Nem tudom, néha nem jut-e eszünkbe az, mikor mások életében látjuk, hogy irigyeljük őket, hogy ők megengedik maguknak. Vagy a tudatalattinkból egy-egy álomban nem jön-e felszínre soksok malacság. Az is belőlünk jön felszínre, bennünk van, csak mélyebb rétegekben. Vagy lehet, hogy ez sem áll, de akkor is naponta halljuk és látjuk ezeket a disznóságokat, és milyen sokszor együtt röfögünk a többiekkel, hogy ki ne lógjunk a sorból, és nem merjük vállalni a jobb meggyőződésünket, vagy ha valamennyire ismerjük és szeretjük Isten igéjét, azt, ami abból következne.
Az otthonról eljött fiak ide süllyedhetnek le. És mindezt súlyosbítja még az a totális magány, amit át kell élnie ennek a fiúnak. Az idegenek, akik között él, nem vállalnak vele közösséget, mert jöttment. Akiket tisztelt, nem vállalják a disznóságait s ezért magára hagyták. Akiket nem tisztelt, de együtt volt velük, a barátok, rég elillantak, mert ők csak addig voltak ott, amíg fizetett nekik. Senki ... - itt van ez a sötét szó: senki nem volt ott vele. Csak a disznói röfögnek körülötte, mint bűneinek eleven jelképei.
Ha lenne valaki, aki odaülne mellé, akinek kiönthetné a szívét, aki még valami segítséget is tudna kínálni, az lenne a megoldás. Van-e ilyen valaki?
Mielőtt erre a kérdésre válaszolok, hadd olvassak fel néhány mondatot az Ézsaiás könyvéből, ahol a mi Atyánk arról beszél, hogy nem kellene nekünk moslékra vágyakoznunk. Nem kell az embernek disznóeledelt ennie vagy arra vágyakoznia. Ezt mondja az Úr: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok énrám és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek énhozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.” -
Ez az Atya hangja. Azt mondja: nem adnak neked disznóeledelt sem? Jöjjetek énhozzám, itt van kenyér bőven, és van víz. A víz az életet jelentette, és jelenti még ma is Palesztinában. Nem kell fizetni érte semmit, gyertek és vegyetek amennyi kell, ingyen. Sőt, megint csak mondom: ismerni kellene a kort és felcsillanna a szemünk: gyertek, vegyetek bort és tejet! El már luxus volt. Ritkán engedhette meg magának a szegény ottani ember, hogy bort igyék, és kevés tejet adtak azok a sovány legelőn kóborló kecskécskék. Gyertek, bőven, amennyi kell, ingyen! Miért adjátok a keresményeket azért, ami nem kenyér, ami moslék, ami méreg sokszor, ami tönkretesz és tönkreteszitek a gyerekeiteket is vele, és nem laktok jól? És akkor négyszer egymás után - szinte már fárasztó -: figyeljetek rám, hallgassatok énrám, jöjjetek énhozzám és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek. Az Atya kínál szövetséget annak, aki rávágta az ajtót és elszórta azt, amiért Ő dolgozott meg? Az Atya kiált a tékozló után, aki még moslékot sem kap, hogy jöjjön vissza!
Ha emlékszünk az első esetére, akkor csendesen rábólinthatunk: igen. Ilyen az Atya, és nemcsak kiált onnan, ahonnan mi már nem igen szoktunk üzenetet érteni, mert elveszítettük az érzékünket az Ő igéjére, hanem utánunk jött az Atya, ide a disznók közé. Jézus Krisztusban ez a mindenható Atya Isten hajolt közel hozzánk, és leül a disznóságaink közé, és ez a Jézus az egyetlen, akit érdekel mi van velünk, aki tud segítséget kínálni, sőt, aki megszabadít minket disznóságainktól úgy, hogy magára veszi minden bűnünket, nekünk pedig kínálja az életnek kenyerét, és az életnek vizét.
Van valaki, aki nem fél leülni az ilyen tékozló fiak mellé. Aki nem számon kér rajtuk semmit, és nem kér tőlük semmit, hanem ad. Aki önmagát is odaadta ezek helyett, csak azért, hogy legyen visszaút innen a biztos pusztulásból. Így ült le Jézus a samáriai asszony mellé a Jákób kutjánál és adott neki élő vizet. Ennek az asszonynak kicserélődött az élete. Így ült le egyszer Zákeus otthonában, amelyik otthon tele volt lopott pénzzel, és adott Zákeusnak új életet. Így várta azon a reggelen a Genezáreti tópartján Pétert, aki teljesen kétségbe volt esve amiatt, hogy képes volt letagadni, hogy ismeri Jézust. Így ül le a mi Urunk Jézus ma este ide mellénk is. Csak akkor nem csúszunk tovább a lejtőn, ha Őbenne megkapaszkodunk. Aki érzi már, hogy rászorul ennek a nagy mennyei Barátnak a segítségére, és elfogadja azt a segítséget, amit Ő kínál, az megmenekült. Az nem csúszik tovább a lejtőn, hanem azt Ő maga kiemeli abból a helyzetéből, sőt kiemeli innen a sötétség birodalmából, és átteszi a határon az Ő országába, ahol más törvények érvényesülnek.
Pál apostol külön hálát ad ezért a Kolossé-levél elején: Áldott az Isten, aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából és átvitt az Ő szeretet Fiának országába. Akarod-e ezt? Meg lehet sértődni, amikor Isten igéje elénk tárja disznóságainkat, vagy el lehet mondani ezeket a mi Urunknak, aki most itt van, és ma még lehetőséget ad arra, hogy ne csússzunk tovább. Ha engedjük, ha akarjuk, - mert akarunk ellenére nem, áttesz minket a sötétség birodalmából az Ő országába.