SÖTÉTSÉGBEN VILÁGOSSÁG

Amikor Ézsaiásnak ez a próféciája elhangzott, Izráel népe nagyon nehéz helyzetben volt. Évek óta háború folyt már. Hol az egyik, hol a másik nagyhatalomtól kellett rettegnie. Ráadásul testvérháború volt kitörőben. A háborút mindig nélkülözés követi, a nélkülözés pedig felvirágoztatja a feketepiacot. Azon egy vékony réteg igazságtalanul meggazdagodik, a tömegek egyre inkább elszegényednek.
Abban az időben lelkileg is elesett volt az a nép. A lelki elesettséggel mindig együtt jár az erkölcsi fellazulás. Félelem, kilátástalanság, sokféle feszültség volt jellemző. Sokféle társadalmi igazságtalanság és visszaélés. Ha olvastam volna tovább, akkor ilyeneket hallottunk volna: „Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.”(Ézs 10,1).
Amikor lelkileg mélyre süllyed a nép, akkor Isten helyett mindenfelé kapkod, és sokszor sötét szellemi erők segítségét is igénybe veszik. Ezért olvasunk ugyanitt ilyen mondatokat: „Ha azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.” (Ézs 8,19-20).
Nagy lelki és szellemi sötétség uralkodott. Ekkor hangzott el ez a prófétai jövendölés: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”
Ez utóbbi kifejezések a trónfoglalás szokásos ceremóniájából vett idézetek. Tehát Ézsaiás egy gyermekről jövendöl, aki trónfoglalást tart, mint a világ királya, és akinek a trónra lépésével új világkorszak kezdődik. Azt a korszakot a békesség, a biztonság, az öröm, a bőség jellemzi - ezt is olvashatjuk itt a következő mondatokban. S mindezt azzal magyarázza: „A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”
A Biblia tudósai azt mondják, hogy Ézsaiásnak ez a próféciája Messiás-jövendölés, és Jézus Krisztus karácsonyi testtélételével teljesedett be. Amikor János evangélista az evangélium első mondataiban összefoglalja a karácsony eseményét, ezt írja: „Az igazi világosság eljött a világba, amelyik megvilágosít minden embert; a világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik azonban befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.”
Tehát Jézus Krisztusnak e földön való megjelenése azt jelentette, hogy a sötétségben világosság ragyogott fel. Mégpedig hangsúlyos a jelző is, „az igazi világosság” jött el Őbenne” - ahogy a Szentírás mondja.
Úgy gondolom, különösebb erőltetés nélkül érezzük, vagy hamarosan érezni fogjuk a hasonlóságot annak a kornak és a mi korunknak a jellemzői között. Éppen ezért azt nézzük meg most, vajon miben áll az a nagy lelki, szellemi sötétség, ami minket is, sajnos, körülvesz, és mit jelent ma, ha egy ember életébe belép az igazi világosság, a karácsonykor testté lett Jézus Krisztus.
Testvérek, aki kénytelen sok emberrel beszélni, és az emberi szív mélyebb rétegeibe is belátni, az megrémül attól a nagy lelki-szellemi sötétségtől, amiben é-lünk. Egyre növekszik a tudatlanság sötétje. Európa egyik nagyvárosának a lakótelepén fiatal keresztyének megszólítottak járó-kelőket, és ha szívesen meghallgatták, beszéltek nekik Jézus Krisztusról. Egy gyermekkocsit toló fiatalasszonytól megkérdezték: ismeri-e Jézus Krisztust? A hölgy kis gondolkozás után kedvesen így felelt: nemrégen költöztünk ide, nem sokakat ismerek még itt.
Egyik hívő fiatalunk az elmúlt hetekben a középiskolájában többektől megkérdezte: tudja-e kinek a születésnapja a karácsony? A legtöbben értetlenül és bosszúsan válaszoltak: mit tudom én, ki mikor született ... karácsony a fenyőfa ünnepe.
Ha valaki belép egy otthonba, oly sokszor találkozik sötéten farkasszemet néző házaspárokkal, és sejtve, hogy mi lesz annak a következménye, sötétség van a gyermekek tekintetében, látva a saját sötét jövőjüket. Olyan sok sötét szobában, sötét gondolatokkal foglalkozó ott felejtett magányos öreghez lehet bekopogtatni; és a tudatlanság sötétje van a mögött is, amikor a szülőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogyan mérgezik a gyermekeik önmagukat sok mindennel, ami ártatlan, vagy szemükben egyenesen hasznos foglalkozásnak tűnik. Hogy az egyre jobban tért hódító szerepjáték, ami fejleszti úgymond a fantáziát, de szétzilálja a személyiséget, hogy az a sok video és tv-játék, amit néznek, (és addig jók, addig nincs velük probléma, s addig is otthon vannak), az a legjobb esetben üres, de nagyon sokszor rombol és maradandó károsodást okoz a lelkükben, - erre nagyon sokan oda sem figyelnek.
Ugyanaz a vakság ez, amivel abban a faluban találkoztam, ahol néhány évig segédlelkészként szolgáltam, ahol szokás volt a kisgyerekeket pálinkába áztatott kenyérrel etetni, mert akkor jók voltak. És a falu tele volt véreres szemű, tétova tekintetű, enyhén degenerált emberekkel, akiknek nem nehéz kiszámítani, milyen utódaik születnek. Az ember sokszor nem érti azt a vakságot, amit mások egyszerűen természetesnek tartanak.
De nő a hitetlenség sötétje is. Éppen a vallásos, az olykor templomba járó emberek életében, akik sok mindent tudnak Istenről és a Bibliából, csak éppen nem aszerint élnek. Akik nem veszik komolyan, hogy Isten parancsai és ígéretei ma is és mireánk is érvényesek.
A hitbeli sötétséggel mindig együtt jár az erkölcsi sötétség is. Nem tudom, történelmünk melyik korszakában kötöttek olyan sok sötét üzletet és ügyletet, mint éppen napjainkban, a legfelsőbb szinttől a kisemberek mindennapi ügyleteiig. Hogy mikor volt annyira természetes a csalás, lopás, hamisítás, sőt erény és dicséretes, ha valaki mindezt arcrándulás nélkül és nagy fantáziával tudja gyakorolni. Ha becsületesek vagyunk, rajtakapjuk magunkat, hogy nemcsak a diplomácia és a politikai élet épül hazugságra, úgy, hogy én is tudom, te is tudod, hogy mind a ketten hazudunk, és közben mosolyognak és fényképezik őket, és aláírnak dolgokat, és egészen másként történik. És nemcsak a tömegtájékoztatás tájékoztatja félre a gyanútlan és tudatlan olvasót és hallgatót, hanem egymást is szakadatlan félretájékoztatjuk. És ezt nem is tartjuk bűnnek, mint ahogy azt sem, hogy egyik-másik kollégiumunk a nyilvánosházhoz hasonló, és a jövő értelmiségijének egy része dohányfüstben, alkoholgőzben és paráznaságban nő fel. És mi van ebben rossz? - kérdezik nagyon sokan.
De van ám másfajta sötétség is, amikor attól sötétül el valakinek a tekintete, hogy teljesen bizonytalanná válik a megélhetése, hogy semmi hasznosat nem tehet, hogy a lehetőségeitől fosztják meg, hogy mindennapos kenyérgondok nehezítik az életét.
De behatol a sötétség az egyházba is. Luther Márton országában nem illik hinni a bibliai csodákat, Jézus Krisztus feltámadását és visszajövetelét, az egyházon belül sem. Viszont vannak olyan területek, ahol köteles a lelkész templomban összeadni az egynemű párokat is, és ha a homoszexualitást a Biblia alapján bűnnek nevezi, akkor az emberi jogoktól foszt meg némelyeket. De a jogait ilyen jól ismerő és fennen hangoztató ember közben annyira sötét, hogy mindenféle szellemi értéktelen bizsut, bóvlit, sőt mérget el lehet neki adni nagy pénzért, s van vevő minden tévtanításra és hamisságra, csak ügyesen kell felcímkézni, hiszen a vevőnek nincs viszonyítási alapja, oly nagy a sötétsége, és könnyen be lehet csapni.
Nálunk is járt nemrégiben egy világhírű vallási vezető, aki messiásnak állítja magát, és vannak hívei, akik a igézetébe kerültek. Otthagyják a tanulmányaikat, munkájukat, családjukat, mindenüket, ami van, odaadják neki, és rabszolgaként követik. Az Isten világos, életünket védő és gazdagító parancsai nem kellenek, egy magát istennek képzelő szektavezér zsarnoksága igen ... Ijesztő ez a szellemi-lelki sötétség, ami tömegeket rabságában tart. És magukat modernnek, képzettnek nevező fiatalok elmennek a boszorkányhoz, és tőle kérnek segítséget és tanácsot horribilis összegért.
Kár becsukni a szemünket, és kár úgy tenni, mintha ünneprontás lenne a valóságról beszélni karácsony ünnepén. Téved az, aki azt gondolja: be kell vonni valami hangulati mázzal a valóságot, és a mázról kell prédikálni karácsonykor. Isten annyira szeret minket, hogy nyitogatja a szemünket. Ő szabadítót küldött karácsonykor. És a felolvasott prófécia végén is ez van: „A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” Isten megmondja nekünk, mitől félt, annyira szeret. Nem ködösít, mint azok, akik a sötétséget szeretik. - Mint ahogy mi is olyan szívesen ködösítünk, amikor a bűneinkről, a mulasztásainkról van szó, és azonnal kész a védőbeszéd, hogy fáradtak voltunk, felidegesítettek, hogy mindenki így csinálja, hogy ma ez így szokás ... Mintha ez változtatna azon, hogy vétkeztünk Isten és egymás ellen.
A sötétség tanúsága az is, hogy emberek megint csak nagy összegekért és sok időt rááldozva, rátékozolva mindenféle tréningeket elvégeznek, s különféle technikákat igénybe vesznek, hogy szabaduljanak a félelmeiktől, a szorongásaiktól, megoldatlanságaiktól, és a tréningek végére is marad a nyomorúság, de a kudarcot büszkeséggel kell leplezni. Ez újabb energiákat von el, és folyamatosan megy tönkre a házasság, a család, az egészség, és fogy az embernek az életkedve is.
Testvérek, mi csakugyan a halál árnyékának a völgyében járunk. A prófécia azonban így szól: „A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Olyan értelemben is a halál völgyében járunk, hogy itt munkálkodik közöttünk az említett módokon is, meg olyan értelemben is, hogy végül mindannyiunkra ez vár. S ráadásul ezzel nincs mindennek vége. Mert ez is a sötétség hazugságai közé tartozik, amit sokan elhisznek, hogy a nagy megmentő, a halál, véget vet mindennek.
Isten világosan mondja nekünk a Bibliában: „elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak, és utána az ítélet.” Nekünk mindnyájunknak meg kell egyszer állnunk az ítélő Isten előtt, akár hiszünk benne, akár nem, akár jóknak tartjuk magunkat, akár van valamelyes önkritikánk. És abban a ítéletben csak az állhat meg, aki nem egyedül áll oda az ítélő Isten elé, hanem az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztussal. De mi erről sem szeretünk beszélni. Ez is ünneprontás.
A napokban részt vettem egy temetésen. Egy ötvenéves fiatal férfi hunyt el. A lelkész - miután röviden méltatta az ő munkásságát, és röviden kibontotta a felolvasott ige üzenetét - néhány igazán megrendítő mondatot mondott arról is, hogy ha ennyire fiatalon el lehet menni, akkor mindannyiunknak készülnünk kellene arra, hogy egyszer biztosan bekövetkezik a mi életünkben is, hogy ki kell innen lépnünk. Feltűnő volt az emberek arcán a figyelmetlenség, a szétszórtság, az értetlenség. Sokan be sem jöttek a ravatalozóba, kinn beszélgettek és cigarettáztak. A sötétség fejedelme fogja a foglyait ... Ő nagyon tartja azokat, akiket óv és véd az igazi világosságtól, amelyik életre segíthetne bennünket.
Mindig voltak, akik igyekeztek világosságot csiholni ebben a nagy szellemi és lelki sötétségben. Igazán tiszteletre méltó a fáradozásuk, de úgy tűnik, minden erőlködésük körülbelül olyan eredménnyel jár, mint amikor valaki erős szélviharban egy szál égő gyufával akar megkeresni valamit, ami elveszett a sötétben. Sok ilyen emberi erőfeszítés annyit ér, mint papírzacskón a lakat.
Ezért nagy ígéret, amit Ézsaiás mondott, hogy a nép, amely sötétségben jár, egyszer látni fog nagy világosságot. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Mert egy gyermek születik nekünk, akit Erős Istennek hívnak. Ez az ígéret teljesedett be karácsonykor Jézusban. Az igazi világosság eljött, amely megvilágosít minden embert. Eljött a gyermek, akit Erős Istennek hívnak. És ezt tudták róla már azok a bölcsek is, akik messziről felkerekedtek és leborulva imádták őt. És ezt hirdették az angyalok karácsony éjszakáján, s mint ahogy az éjszakán a betlehemi mezőn a sötétben fény támadt, úgy támadt Jézus Krisztus eljövetelével igazi szellemi-lelki világosság ezen a földön.
Mit jelent az: Jézus világosságába kerülni? Azt jelenti: akinek az életébe Ő belevilágít, az egyszerre annak látja magát, aki. Az meglátja, hogy addig sötétségben élt. Mert annyira megszokjuk már a sötétet, hogy fel sem tűnik. Sok ember nem is tudja, hogy van alternatíva, hogy egy másik lehetőség is van. Másként is lehetne élni. Karácsonnyal Isten éppen ezt mutatta be nekünk. Lehet világosságban is járni. Világosságra lehet hozni a sötétség dolgait. Néven lehet nevezni mindent. Bibliai szóval: aki világosságba kerül, az bűnnek látja a bűnt, és nem akar együtt élni többé a bűnével. Az eljut a bűnvallásig. Aztán elkezd világosságban járni. Nem érzi jól magát hamisságok között. Abba is hagyja a bűnt. Nem a saját erejéből, a világ világossága, Jézus Krisztus ad ehhez erőt. Mert Ő kezd belülről egy nagy átalakító munkát abban, aki mindezekre kész. Éppen ezért az ilyen ember kezd Jézushoz hasonlítani, vagyis kezd világítani.
Előbb kilép a sötétségből a világosságra, sok mindent világosságra hoz, amit addig rejtegetett, aztán elkezd járni a világosságban - egy egészen más élet ez, - és egyszer csak kiderül: ő maga is világít. Fényt fogott a megváltó Krisztustól, és ő is tudja másoknak mutatni az utat. Elfordul az addigi sötét életétől, és teljes szívével és akaratával odafordul Jézushoz. Ebből ered az igazi önismeret, a helyes Isten-ismeret és a pontos helyzetismeret. Az ilyen emberek egyszerre észreveszik a másik embert. Emberszámba veszik a másik embert. Még az ellenségüket is. Meglátják a feladataikat, az Istentől kapott küldetésüket. Kirajzolódik előttük az az út, amelyet Isten készített nekik, és amelyen kibontakozhatnak és boldogok lehetnek, és amelyik vezet valahova, mégpedig az egyre teljesebb életbe, és örömmel járnak is azon.
Hadd mondjak egy egyszerű példát, ami jól mutatja, mit jelent világosságba lépni és aztán világítani. Ismerek egy fiút, aki komisz, gonosz természetű volt. Rengeteg keserűséget okozott a szüleinek, családjának, szinte mindenkinek, aki kapcsolatba került vele. Többször figyelmeztettük szeretettel és keményebben is. Ő mindig megvédte magát. Történt egyszer, hogy Isten különös csodája folytán elkerült egy nyári ifjúsági konferenciára, és ott megismerte Jézust, és az életét átadta Jézus Krisztus rendelkezése alá. Még ott egy megrendítő életgyónásra került sor. Sorolta azokat a gonoszságokat, amik rettenetesen fájtak neki akkor már. Azokat a gonoszságait, amiket mi soroltunk neki évekkel előbb, s mindig védekezett. Most világosságba került, és Isten a sötétséget világosságra hozta. És ő erre igent mondott, és a bűnt bűnnek vallotta. Aztán természetesen egészen megváltozott az élete, fokozatosan, folyamatosan minden téren.
Történt egyszer, hogy egy karácsony előtt - amikor ment haza -, feltűnt neki, milyen piszkos a lépcső. Persze a házfelügyelőt mindenki szidta is: keveset takarít. Neki most nem ez jutott eszébe, hanem az: felmossa. Most éppen van ideje. Nem spekulált sokat, fogta a vödröt, egy kis mosószert bele, vizet, rongyot, elkezdte fönt, és szépen haladt lefelé. Meghallotta a furcsa zajt a házfelügyelő néni. Kijött és leteremtette: hogy jut ilyen eszébe, miért avatkozik a más dolgába? Egy kicsit megszeppenve mondta a fiú, hogy csak örömet akar szerezni a néninek, meg a lakóknak. Ettől megnémult a néni, és megtelt a szeme könnyel. Neki örömöt senki sem akar szerezni. Legkevésbé a férje, gyerekeik nem voltak, a lakókkal meg feszültségben éltek. Ilyet még nem hallott. Zavarában azt kérdezte: hol tanultad ezt? A fiú azt mondta: a templomban. A néni megkérdezte: elmehetne-e oda ő is? Igen.
Azon a karácsonyon egymás mellett ült a templomban a házfelügyelő néni, meg ez a fiú. Egy fél év múlva a néni is megnyitotta a szívét Jézus előtt. Akkor meg ő lépett ki a világosságra, és becsöngetett sorba a lakókhoz, és kitől ezért, kitől azért bocsánatot kért. Nem hiszem, hogy bármi más eszközzel ezt az asszonyt oda lehetett volna vezetni: tessék megnyomni a csengőt, és bocsánatot kérni. Ez Jézus Krisztus munkája. Amikor valakinek a sötét életébe beárad az Ő világossága, egyszerre látni kezdi, kicsoda ő, nem akar sötétségben maradni, bűnnek vallja a bűnt, és ő maga is világítani kezd.
Ez a fiú nem prédikált a néninek. Világított. Megjelent benne valami abból a Jézusból, akiben a mindenható Isten öltött testet karácsonykor, aki pontosan azért jött, hogy ne pusztuljunk el ebben a sötétségben, amiben élünk, hanem lépjünk ki a világosságra, és kezdjünk el világítani. Nem a magunk erejéből, mert erre senki nem képes. De aki Jézust valóban behívja az életébe, abban a benne élő Krisztus világít. Ezért történt a karácsony. És ezért folytatódott a karácsony nagypéntekkel, mert az a sötétség, ami ezen a világon van, megölte az egyetlen igazat, de Jézus vállalta ezt a halált azért, hogy nekünk ne kelljen belepusztulnunk sötét dolgainkba.
Szeretném megkérdezni egészen személyesen: te mit szoktál a sötétségben csinálni? Mi az, amit egyedül vagy másokkal, sötétben (a szó fizikai vagy átvitt értelmében) szoktunk csinálni? Lépjünk ki a sötétségből! Mondjuk el Istennek még ma a sötét dolgainkat, és azt az elhatározást, hogy nem akarok tovább sötétségben maradni. Itt most az imádság és a Mi Atyánk között is lesz egy perc, az úrvacsoraosztás alatt lesz rá félóra, és ha igazán akarjuk, akkor a zsúfolt ünnepi programból is tudunk otthon még időt szakítani arra, hogy odaálljunk az elé a Jézus elé, aki maga a világ világossága, és nevén nevezzük neki a sötét dolgainkat, a bűneinket. Megköszönjük, hogy ezekre van bocsánat, mert volt karácsony és nagypéntek, és világosságban akarunk járni.
Ő az a világosság, akit, ha követ valaki, nem járhat sötétségben. És aki Őt követi, csak az érkezik meg majd ott az út végén az örök és teljes világosságba.
Gerhardt Pálnak van egy nagyon szép karácsonyi éneke. Annak az egyik versszaka találóan foglalja össze a világosságot megtalált ember örömét:

Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled.
Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet.
A lélek ékességei; belőlük hitnek mennyei szép tisztasága árad. (329,3.)

Isten adjon nekünk olyan karácsonyt, amikor felcseréljük a sötétségünket a jézusi világossággal, és aztán belőlünk is ez a szép tisztaság árad!