Istenünk, köszönjük, hogy nem egy-egy személyhez, még nem is a nagy Mózesekhez kötődik a te népednek a sorsa és jövője, hanem neked, közvetlenül van gondod reánk. Köszönjük, hogy ha a Mózesek egymás után meghalnak is, te élsz és uralkodsz örökkön örökké.
Köszönjük, hogy még ha a Mózesek is tévedhetnek, a tömeg meg hazudik sokszor úgy, hogy észre sem veszi, és mi is tele vagyunk annyi képmutatással, álnoksággal és hazugsággal, neked minden szavad igaz. Köszönjük, hogy miközben sok mindent elfelejtünk, te az ígéreteidről nem feledkezel meg.
Dicsőítünk azokért, amiket már beteljesítettél, és áldunk azért, hogy reménységgel várhatjuk a hátralevők valóra válását. Növeljed a hitünket, Urunk, hogy valóban rá merjünk állni a kijelentett szavadra, mint szilárd fundámentumra. Ebben a világban, amelyikben minden inog és bizonytalan, hadd legyen a lábunk alatt biztos talaj a te igéd. Taníts meg ezt naponta úgy tanulmányozni, hogy átalakíthasd a gondolkozásunkat. Taníts meg Isten szerint gondolkozni mindenről. A legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgoktól kezdve a reánk bízottak örök sorsát is meghatározó nagy döntésekig.
Segíts minket, hogy hallgassunk a hívásodra és kövessük az egyenes utat és így tudjunk az üdvösség, az élet, az örök élet útján járni és megmaradni. Sőt, oltsd a szívünkbe azt a szeretet mások iránt, amelyik arra sarkall, hogy másoknak is tudjuk mutatni. Hadd szólaljon meg az igéd az ajkunkon is, és hadd tudja az egész életünk azt illusztrálni, hogy mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek.
Újíts meg mindnyájunkat a Biblia-tanulmányozásban. Add a Szentlelkedet, hogy azonnal tudjunk engedelmeskedni mindennek. Adj bátorságot, hogy merjük vállalni azt, amit az igédben mondasz. Hogy ne jobbra, balra pislogjunk és mindenkinek akarjunk tetszeni, hanem az legyen a döntő nekünk: neked tessék az életünk, hogy neked kedves, megszentelt, tiszta életet éljünk és így megérkezzünk abba a célba, amit te tűztél ki előttünk, és oda tudjuk vezetni a többieket is.
Könyörgünk hozzád, Istenünk, különösen az iskolákért. Az egyházunk iskoláiért is. Könyörgünk a tanárokért: ne csak oktassanak, hanem tudjanak nevelni és közben tudjanak ők is formálódni. Adj neked elkötelezett, élő hitű nevelőket, pedagógusokat. Könyörgünk a diákokért, azokért is, akik most kezdik egy új iskolában és talán sokféle félelem, szorongás van bennük. Azokért is, akik már nem akarnak semmit: tanulni sem, megérkezni sem sehova, csak úgy vannak. Könyörülj rajtunk, Urunk, és adj az ifjúságunknak tőled kijelölt célokat. És adj lelki ébredést a fiatalok között is, hogy lássák a célt, hogy mi mindannyian hozzád lehetünk hasonlóak, Jézus Krisztus, aki egyedül tudtál igazán Isten szerint gondolkozni, de aki mindannyiunk gondolkozását újjá tudod teremteni.
Kérünk, beszélj velünk tovább is ezen a gazdag igén keresztül és formáld, alakíts az életünket.
Ámen.
Mindenható Istenünk, személyes vallomásként is mondjuk most neked: jó és igaz vagy te. Jó vagy akkor is, ha mi olyan sokszor nem vagyunk jók egymáshoz, és veled szemben is lázadunk. Igaz vagy minden ítéletedben és cselekedetedben, mert te magad vagy az igazság.
Bocsásd meg, Urunk, hogy sokszor hitetlenül kétségbe vonjuk ezt. Bocsásd meg, hogy összetévesztjük a magunk igazát az igazsággal. Bocsásd meg, hogy sokszor fogalmunk sincs arról, hogy micsoda az igazság, csak ismételgetjük azt, amit annak vélünk, a magunk szűk horizontján belül, sok mindentől elhomályosult tekintettel. Áldunk azért, hogy te akkor is igaz és jó maradsz.
Köszönjük, hogy a te nagy szereteteddel a bűnösöket ma is téríted az igaz ösvényedre. Köszönjük a hívást. Köszönjük, hogy minket is idehívtál és fáradtan, kételkedve is eljöhettünk. Támassz a szívünkben egészséges éhséget a te igéd után és ajándékozz meg minket a te igaz beszédeddel, igéddel, amelynek ma is teremtő ereje van, amelyikkel tudsz vigasztalni, amelyik, ha kell összetöri a keménységünket, vagy felemel elesettségünkből, de amelyik által mindig te cselekszel, és te mindig a javunkra cselekszel.
Így cselekedj most is az igén keresztül, és legyen az a számunkra vigasztalássá, vagy állítson meg, ha valami rossz úton indultunk el. Mindenképpen kérünk: mutasd meg nekünk a helyes utat. A te igaz ösvényeden akarunk járni. Adj ehhez világosságot és eltökéltséget, hogy megmaradjunk azon és ne térjünk le arról se jobbra, se balra.
Köszönjük, hogy adtad nekünk a Szentírást. Legyen a te igéd valóban mindannyiunk lábainak szövétneke és ösvényünk világossága. Így adj nekünk világosságot most is, tanácsot a döntéseinkhez, bátorságot az élethez.
Könyörgünk most különösen egy asszonytestvérünkért, aki súlyos műtét előtt áll. Vedd ki a félelmet a szívéből és tanítsd meg őt tereád nézni. Engedd tapasztalnia, hogy akik benned bíznak, azok nem szégyenülnek meg.
Segíts most igazán elcsendesedni mindnyájunknak: minden gondolatunkkal, egész szívünkkel rajtad akarunk csüngeni és előtted állni. Szólj, Urunk, mert hallják a te szolgáid.
Ámen.
Ma a gyermekek menetrendje szabta meg, hogy erről az igéről legyen szó, mert az ő többéves munkatervük szerint ma kezdik tanulmányozni a Józsué könyvét. Mivel ma 10 órakor gyermekistentisztelet lesz itt, és reméljük, hogy Isten sok kicsit is küld ide, elkezdjük már ma, úgy, ahogy az ő rendjük követeli.
Elsősorban azt a központi üzenetet, ami ebben a fejezetben van, próbáljuk megemészteni és magunkkal vinni, de azon kívül még azt a soksok gondolatot, ami ezt körülveszi, azt is vigyük magunkkal.
A honfoglalás történetét írja le a Józsué könyve. i.e. 1200 táján érkezett meg Izráel az Egyiptomból való szabadulás és a hosszú pusztai vándorlás után az ígéret földjének a határához úgy, hogy akkor már át is léphették. Korábban is megérkeztek, csak - emlékszünk rá -, ítéletek következtek ott. Most azonban úgy voltak ott, hogy nemcsak benéztek: majd ott túl az lesz a miénk, hanem munkához is kellett látni, hogy elfoglalják azt a földet. A nagy baj az volt, hogy éppen ekkor halt meg Mózes.
Mi lesz most? Megszokta a nép, hogy volt egy határozott, kemény ember, aki azonban minden keménysége ellenére is jobban szerette őket, mint saját magát, mert egyszer azt mondta Istennek: inkább engem törölj ki az élet könyvéből, csak ennek a lázongó, bűnös népnek kegyelmezz meg. Tehát volt egy határozott ember, aki biztos szót mondott mindig, aki engedte, hogy Isten vezesse, és ő így vezette a népet. Aki tudott vezetni, tudta mindig: hova megyünk, melyik út vezet oda, és arról nem volt hajlandó letérni se jobbra, se balra, még akkor sem, ha többször a saját népe agyon akarta kövezni. És most ez a biztos hang elnémult.
Mi lesz most? Ki mondja meg: hova megyünk? Ki mondja meg: mikor indulunk? Ki tudja bizonyosan: melyik út vezet oda, és a több vezet? Melyik a mi utunk? Ki az, aki menet közben is olyan szoros kapcsolatban áll az élő Istennel, hogy nem vét hibát, nem lehet befolyásolni, nem lehet megvesztegetni, nem lehet megijeszteni? Ki lesz a nép vezetője?
Erről azonban maga Isten gondoskodott. Ő jó előre kiválasztotta már magának Józsuét. Nem azért, mintha Józsué okosabb vagy szebb lett volna mindenki másnál, hanem azért, mert Józsué kipróbált hívő volt. Néhány kényes, kritikus, életveszélyes helyzetben kiderült, hogy sok emberi tulajdonságban különbözik ugyan Mózestől, de ugyanúgy ragaszkodik Isten igéjéhez, mint ő. Neki mindennél fontosabb: mit mondott az Úr, és azt halálosan komolyan veszi. Akkor is, ha a tapasztalat ellene mond annak. Isten igéje mindenek felett. Isten szava igaz, Isten ígéretében lehet bízni akkor is, ha a tények ellentmondani látszanak annak. Majd a tényeket Ő elsöpri az útból, és a végső tény és tapasztalat azt lesz: beteljesítette, amit megígért. Ezt kell készpénznek venni. Még akkor is, ha megáll az ész! Ha az emberi képzelőerőt felülmúlja az Isten ígérete. Az ígéret igaz és nem a mi képzelgésünk.
Leginkább akkor derült ez ki, amikor felderítőket küldött Mózes az ígéret földjére, hogy nézzenek körül mi vár ott rájuk, ha honfoglalásra kerül a sor. A tizenkét emberből tízen sápítoztak és rémüldöztek, amikor visszaérkeztek. Mindenféle ostobaságot beszéltek: ott óriások laknak, azért mert magasabb termetűek voltak valamivel, mint ők, bevehetetlen várak vannak, és nem lesz az sohasem a miénk. A tizenkét férfi közül kettő volt, akinek eszébe jutott Isten ígérete: Isten múlt időben ígérte nekik - néktek adtam azt a földet ... Ez az úgynevezett perfektum prófétikum, amikor még nem történt meg, de olyan biztosan lehet számolni vele, mintha már megtörtént volna. Miért? Mert Isten így döntött. Ő elvégezte, ezt a végzését közli a benne hívőkkel - ezt úgy hívják: ígéret, és a benne hívők, ha valóban azok, akkor erre ráállnak és úgy számolnak vele, mintha már megtörtént volna.
És akkor Józsué és Káleb szembeszegült a tízzel, meg azzal a közvéleménnyel, amit a ti már manipulált és Mózes ellen hangolta az embereket, és azt mondták: nem kell itt rémüldözni. Persze, láttunk magasabb termetű embereket, vannak megerősített váraik, miért ne lennének, mindenfele vannak ilyen várak. Nem szoktunk a várak ostromához, de nem nekünk kell itt bevennünk a várakat, az Úr azt mondta: nekünk adta azt a földet, úgy hogy induljunk el nyugodtan.
Erre nekik estek: micsoda felelőtlen beszéde ez, látszik, hogy nem értenek a harcászathoz, meg semmihez sem, és megakarták kövezni Mózest meg őket is. Józsué itt bizonyította be először igazán, mit jelent, hogy ő hívő ember. Elhiszi, amit Isten mondott. Bizonyosra veszi azt, ha meg kell halnia miatta, akkor is. És a későbbiekben még jó néhány alkalommal kiderült ez. Ilyen ember kellett népvezérnek, olyan, akit lehet vezetni. Az fog tudni jól vezetni, aki engedi, hogy Isten vezesse őt. Aki nem maga akar naggyá lenni, - sőt egyre kisebb lesz, hogy Isten legyen nagy, ő ennek csak eszköze akar lenni.
Józsué félt ettől a parancstól. Nem véletlenül bátorítja őt itt Isten négyszer egymás után: csak ne félj és ne rettegj, légy bátor és igen erős. Nem nagy önbizalommal és öntudattal indult ő neki ennek a feladatnak. Látta a feladat nagyságát, és nagyon is látta a maga kicsinységét. De mindeneknél jobban akarta látni az Isten múlhatatlan és felülmúlhatatlan nagyságát, és ezért lett ő Isten kezében áldott eszközzé. Ragaszkodni Isten kijelentett szavához. Igaznak venni azt, amit Ő mondott. És az Ő ígéreteire ráállni.
Nos, ő vezeti tehát a népet, és itt is igyekszik komolyan venni, amit Isten megismétel most az ő bátorítására. „Senki sem állhat ellened egész életedben, veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem maradok el tőled, nem hagylak el. És nektek adok minden helyet, ahová léptek, úgy, ahogyan megígértem Mózesnek. Csak - és itt jön a feltétel, és erről szeretnék ma beszélni - légy igen bátor és erős, és őrizd meg és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt - a boldogul szó héberül azt jelenti: célba érkezni -, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel és nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” - Vagyis megérkezel oda, ahova elindultál. Célba érsz.
Ez a „csak” a feltétel. Ragaszkodj az igéhez, mind azt, amit Mózes megírt. Az akkori Biblia a Mózes öt könyve volt, és lehet, hogy csak az első négy volt készen, az ötödik az első négynek az összefoglalása, azt egy kicsit később fogalmazták meg. Tehát az volt a Szentírás, a Biblia. Azt mondja Isten: ahhoz ragaszkodj. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, akár merre igyekeznek befolyásolni, akkor célba érsz és célba érkezik veled együtt a nép is.
Ha egy egyszerű képet mondanánk, akkor az jut eszünkbe: Isten térképet adott Józsué kezébe. És miközben Józsué kétségbe van esve: Jaj, Uram, merre kell menni? Azt látom, hogy ez a cél, de melyik várral kezdjük, mikor induljunk, hányan menjünk? Mindenki vagy csak egy része? Hányad része, hogy kell munkához látni? Akkor Isten azt mondja: kapsz egy térképet, ebben menetrend is van: a térképre figyelj nagyon és akkor nem fogsz eltévedni. Ne attól rettegj, hogy el ne tévedjen miattad a nép, hanem te figyelj nagyon a térképre, ahhoz igazodj. Ez objektív mérce, ne a magad ötletei szerint, ne mások javaslatai után, hanem Isten beszéde alapján dönts el mindent. Itt van a térkép, azt kell nézni.
Egyszer régebben kirándulni mentünk az egyik ifjúsági csoporttal, amelyiknek roppant öntudatos, mindent tudó vezetője volt, és estére meg kellett volna érkeznie a csapatnak egy kulcsos házba. Már erősen alkonyodott, amikor többünknek az volt az érzésünk: igen messze járunk még attól a kulcsos háztól, és nem is jó irányba menetelünk. Óvatosan megjegyeztük: nem kellene megnézni a térképet? Nem, ő tudja ... A bükkös után egy fenyves jön és íme, elhagytuk a bükköst, itt a fenyves, jó felé megyünk. Igen ám, csak közben ránk esteledett, s ő is tudta: már rég oda kellett volna érnünk. Nagy nehezen sikerült rávennünk: nézze már meg a térképet. Zseblámpánál bogarásztuk, és kiderült: a bükkös után tényleg fenyves jött, csak a dombnak a másik oldalán. Ő elvétette az irányt, aztán a teljes sötétben nehéz a jelzéseket valahogy észrevenni, hogy jó felé menjünk, s bizony éjfél után érkezett meg a társaság oda, ahova délután kellett volna megérkeznie. Jobb lett volna mégis megnézni a térképet, és nem a maga fejében, vagy emlékeiben bízni valakinek. Egyáltalán nem magában, hanem valami objektívhez igazodni. Egyáltalán igazodni. Ne ő dirigáljon, hanem neki is hadd dirigáljon valami, ami le van írva, s ami tévedhetetlen. De őt az nem érdekelte.
Nos, Isten itt Józsuét arra figyelmezteti: igazodj a térképhez, ne magadban bízz. Az Úrban bízz, az Úr nem téved. És Ő igazat mond. Ennek a könyvnek minden szava igaz, akkor is ha nem érted vagy nem értesz egyet vele. Előbb-utóbb kiderül, hogy igaz. Ami még nem teljesedett be, azt majd beteljesíti az Úr. Nála mindennek rendelt ideje van és nem kapkod, és nem is késik el. Ki kell várni néha az ígéretek teljesedését, de bízni kell az ígéretekben. Az ilyen nagy ígéretekben is: el nem maradatok tőle, egy pillanatra sem hagylak egyedül, és mindaz a tiétek lesz, amit nektek adtam. De, Uram, még be sem mentünk oda, és mások laknak ott? Akkor is a tiétek! Már most? Már most! És ez a nép a mai napig ott lakik, amit Isten nékik adott.
Isten valóban igazat mond. Ma összefog a világ és a teológusok egy része is, hogy Isten igéjének a hitelességét megkérdőjelezzék. Hogy Isten igaz beszédét nevetségessé tegyék. Hogy aláássák azokat a fundamentumokat, mikre lehet építeni úgy, hogy az nem fog megsüllyedni. Nagyon fontos, hogy a fejünkben is, a szívünkben is egészen egyértelművé váljék: elhisszük-e, hogy Isten igéje igaz. Akármilyen modern, meg még modernebb lesz is sok minden, az ember akkor is marad ugyanolyan nyomorult. Ahogy Göthe mondta: az emberiség halad, de az ember marad. Ugyanaz mindig. Nekünk ugyanerre az Istenre van szükségünk. Az Ő szeretetéből él a modern meg nem modern, meg a poszt modern ember is, és az Ő igéjére támaszkodhatunk, mert az nem változik.
A különböző izmusok követhetik egymást, és mindről kiderül: van valami fogyatkozása, valamiben tévedett, aztán korrigálja magát vagy nem; vagy védi a hamisságait is, de Isten igéjének minden állítása érvényes és igaz. Úgy ahogy itt meg van írva. Ez a könyv egészen más, mint az összes többi, amit ezen a világon írtak vagy kinyomtattak. Emögött maga Isten áll ott. Ő maga inspirálta azokat, akik ezt a szöveget írták. Ezért van ennek nemcsak akkori - aktuális -, hanem örökké időszerű mondanivalója is. Még a Józsué történetének is.
Ezért mondja most Isten nekünk is: ha helyes úton akarunk járni, vagy ha olyan nagy a felelősségünk, hogy másokat is vezetnünk kell valamerre, és azokat nem akarjuk félrevezetni, hanem helyes úton akarjuk vezetni, akkor: tartsd meg mindazt a törvényt, amit Mózes, az én szolgám parancsolt, vagyis a Szentírást; ne térj el tőle se jobbra, se balra, és akkor célba érsz. És ne hagyd el ennek az igének az olvasását, hanem tanulmányozd azt éjjel és nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben írva van, akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megérkezel. Célba érkezel.
Ez bizonyos munkát jelent. Azt mondja: ne hagyd abba az olvasását. Van olyan fontos ez, mint a napilap a napi hírekkel és napi friss hazugságokkal. Van olyan fontos ez, mint a mindennapi táplálék. És ezeket az előbbieket nem szívesen hagyja el sok ember. Ha sokáig elhagynánk a napi táplálkozást, el is pusztulnánk. A lélek is ugyanúgy belepusztul, ha nem kap lelki táplálékot, ha nem kap igét. Azt mondja: ne hagyd abba az olvasását, hanem tanulmányozd azt. Ez több, mint az olvasás. Sok vallásos vagy hívő ember olvasgatja a Bibliát, átfut naponta néhány mondatot. Ez nem táplálkozás. Ez nyalogatás. A táplálkozás: megrágom, befogadom, megemésztem, ha nem szeretem ige volt, akkor is. Tanulmányozd azt - azt jelenti emlékszem is rá, sőt azt jelenti: el tudom mondani másoknak is. A magamévá tettem, bensőmmé vált, megemésztettem. Aztán ez egy idő után összeáll értelmes képpé. Kirajzolódnak az összefüggések, és elkezd az ember igeszerűen gondolkozni. És így lesz Isten igéje igazán térképpé, ami mutatja az utat.
Néhány vonatkozását említem meg ennek. Egyrészt a napi döntésekben segít így bennünket Isten. Az egészen egyszerű döntésekben is. Ma kezdődik a tanév, ezt megelőzően sok családban gond volt az: melyik iskolába menjen a gyerek, ha már a továbbtanulásnál tartott: hova jelentkezzék, ha nem vették fel: mi legyen vele, ha felvették: mit tanuljon még a kötelező iskolai anyag mellett. Sok szülő azt szeretné: mindent, aztán előbb-utóbb rájön: nem lehet. Válogatni kell, mi legyen az. Azt a kevés pénzt, amit erre szánhat a család hogyan ossza be és így tovább. Na már most ez így nincs megírva a Bibliában.
Nincs benne: Piroska, a néhány technikum közül melyikbe jelentkezzél. De ha valaki így, ahogy itt van, éjjel, nappal folyamatosan, rendszeresen tanulmányozza Isten igéjét, akkor - hogy népiesen mondjam - arra a srófra kezd járni az agya. Így írja Pál apostol a Római levélben: igeszerűen kezd gondolkozni. Olyan szempontok jutnak eszébe a döntésnél, amiket Isten igéje sugall neki, mert tele van a feje, szíve igével, és mert a szívében egyszer eldőlt: az igéhez akarok igazodni. Nem fantáziálok, hogy a dombnak melyik oldalára kanyarodjunk: itt van a térkép, nézzük meg. Nem akarok eltévedni. Nem akarok zsákutcákba futni, vargabetűket tenni, éjszakába nyúlóan fárasztani a rám bízottakat, hanem célba szeretnék érni. Ez a döntés, meg a Szentírás folyamatos, komoly tanulmányozása átalakítja az ember gondolkozását.
Most nem sorolom azokat a görög szavakat, amik hemzsegnek a Szentírásban arra nézve, hogy az Istenhez fordulás, a megtérés a gondolkozás alapvető megváltozását jelenti. Más lesz fontos, mást veszek észre, sokkal több mindent észreveszek ebből a gazdag világból, és arra kerül a hangsúly, ami Isten szerint hangsúlyos. Isten szerint fogok gondolkozni.
Emlékezzünk arra, amikor Péter apostolnak megadatott a nagy kijelentés, hogy Czézárea Filippinél Jézus kérdésére: ti kinek mondotok engem? A tanítványok hallgatása közepette kimondhatta a nagy hitvallást: te vagy a Krisztus, az élő Isten fia. Jézus ezt mondta neki: nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. És amikor közvetlenül ezután Jézus beavatja őket az Ő küldetésének titkába, s mintegy megsúgja a tizenkettőnek, hogy mi vár Őreá, hogy Jeruzsálembe megy majd, összeverik, megkínozzák, megölik és a harmadik napon feltámad. Akkor ugyanez a Péter - a hitvallás után néhány perccel - azt mondja: Szó sem lehet róla, Uram! Veled ilyen nem történhet meg. S akkor Jézus azt mondja: Távozz tőlem Sátán; mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint. A te emberi jó szíved mondatja ezt veled. Szerette Jézust, és sajnálta volna, hogy megölik. Ez nagyon tiszteletre méltó, csak éppen semmi köze nincs az Isten üdvtervéhez. A teljes értetlenségről árulkodik: még mindig nem fogta fel Péter Jézus küldetését. Hogy Ő pontosan ezért jött, hogy ez bekövetkezzék. Mert annak, ha ez bekövetkezik, milyen világra szóló, kozmikus jelentősége, kihatása lesz. Fogalma sincs erről. Ő csak béka perspektívában gondolkozik: én szeretlek téged, ne bántsanak téged. Ez rendben, ez kedves, de itt, ezen a helyen azt jelenti: nem az Isten szerint gondolkozik.
Mi mindnyájan így születünk. Képtelenek vagyunk az Isten szerint gondolkozni, mert nem tanultuk meg. Az újjászületett ember, a Szentírás rendszeres tanulmányozása során, amit úgy tanulmányoz, hogy azt csinálni is akarja, és elkezdi is cselekedni, aközben alakul át a gondolkozása, és Isten szerint fog tudni gondolkozni. És a legegyszerűbb kérdésben is Isten szerinti szempontok alapján dönt.
Nos, Józsuénak ez megadatott és ebben gyakorolta magát. Isten itt arra figyelmezteti, hogy ettől el ne térjél - se jobbra, se balra. Ezt állandóan fogják támadni, ez nem tetszik a közvéleménynek, ezt nem értik a nem hívők. Mindig valami jobb ajánlatot fognak tenni neked. Te csak ragaszkodj ahhoz, hogy ezen az úton menj, mert ezen az úton fogod célhoz vezetni a népet. Tehát a napi döntések során nagy segítség ez. Aztán bizonyos kényes helyzetekben. Az egyetlen jó megoldást így találja meg az ember.
Hadd mondjak erre egy egyszerű példát, ami nem olyan régen történt. Valakit nagyon megbántottak, megaláztak, sőt azt a tizenéves fiút, akiről szó van, az illető meg is verte. Ez kiderült otthon. Felforrt a méreg a családban. A családi tanács elkezdte tervezi a bosszút: hogy kell őket megtanítani móresre. Majd elveszik a kedvüket attól, hogy még egyszer ilyet. Ha ők úgy, akkor mi így ... És ahogy folyt a tanácskozás, ez a fiú, aki a nyáron jutott hitre, nem tudott szabadulni ettől a mondattól: szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket kergetnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Ez azt jelenti szó szerint: jót mondjatok azokról, akik rólatok rosszat mondanak.
Tudta, hogy ez sehogy sem jó, amiről ott szó van: bosszú, meg visszaütni, meg megtanítani ... Van egy ilyen lehetőség is: megbocsátani. Miért kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni. Igaz, őt verték meg, őt szégyenítették meg, és őt érte ez a kellemetlenség, de van ilyen lehetőség is - senkinek nem jut eszébe - megbocsátjuk, kibékülünk és megy tovább a dolog ... Az osztálytárs részéről jött a sérelem, akivel naponta együtt kell majd lenni. De nem ilyen praktikus megfontolások vezették, az ige nem hagyta békén. És amikor az édesapja ki is mondta: most pedig azért indul a nagy ellenakció, mert ez ellenségünk, akkor ez a fiú nem tudott tovább hallgatni és azt mondta: édesapa, akkor minket az kötelez, amit Jézus így mondott: szeressétek ellenségeiteket. És ez ebben az esetben ezt meg ezt jelentené.
Nekiesett az egész család: megbolondultál, hova vezet ez? Mit csináltak veled ott a nyáron? Ő azonban ragaszkodott az igéhez, ha csendesen is, és azt mondta: én ezt szeretném csinálni, engedjétek, hogy ezt én intézzem el vele. Mit szeretnél csinálni? Megbocsátani. Ő ragaszkodott ehhez, szomorúan legyintett a család, így tönkretették ezt a fiút a nyáron az egyháznál. Kibékültek, és a napokban mondta: tulajdonképpen nagyon kedves jó barátság kezd alakulni azzal a másik fiúval, mert közben kiderült sok minden más.
Felrémlett előttem, hogy talán évtizedeken át tartó gyűlölködéssé fajulhatott volna ez. Most ők sikeresen visszaütnek, ami - szinte biztos - nagyobb lesz, mint ami őt érte, erre a másik családi tanács is összeül, azok is megbeszélik hogy kell visszaütni ... Ez így történik a nemzetközi életben is. Ezért nincs végük a háborúknak. Vagy valaki már az ige szerint dönt egy kényes helyzetben. De ő húzza a rövidebbet, ő marad alul. Igen, és mégis így nyeri meg a csatát. Valakinek abba kell hagyni a visszaütést, ha nem akarjuk, hogy elvérezzünk. Ki hagyhatja abba? Akinek erre már ereje van. Akiben ott él az a Krisztus, aki engedte, hogy agyonverjék, keresztre szögezzék, hogy mi éljünk. Akiben ilyen indulat mozdul meg az ott kezdődik: térképem lesz a Szentírás. Kényes helyzetben ragaszkodom Isten igéjéhez. Világosan meg van írva mit kell ilyenkor csinálni, most már csak az kellene aki csinálja. És ha van, akkor kiárad valami a mennyországból.
Egyebek között ilyen gyümölcse is van annak, hogy olvasd azt, tanulmányozd, cselekedd és ne térj el tőle se jobbra, se balra.
Végül még azt említem: ez a térkép mutatja meg a mennyországba vezető utat is - hogy egyszerűen mondjam. Az üdvösségbe visszavezető utat, amit mi elvétettünk, ahonnan eltévelyegtünk, és ami nélkül mindnyájan elpusztulunk. És amit nekünk senki más nem tud megmutatni csak az Isten igéje. Nem a Biblia visz be a mennyországba, mint ahogy a térkép sem viszi el az embert valahova, de mutatja, hogy arra kell menni, ha célba akarsz érni. Ebből a könyvből tudhatjuk meg merre vezet ez az út, innen tudhatjuk meg: hol az a keskeny kapu, ahol be lehet lépni, és innen tudhatjuk meg, hogy ki fizette ki helyettünk a belépődíjat. Ez Jézusnak az életébe került, hogy ne tévelyegjünk tovább egy életen keresztül, másokat, még a tulajdon gyerekeinket is eltévelyitvén, hanem egészen határozottan tudjuk hova akarunk megérkezni, hol vár minket Isten, ki az, aki utat készített, sőt, hogy megismerhessük azt a Jézust, aki maga az út és egy másik képpel azt mondta: Ő a jó pásztor, aki előttünk meg, és az Ővéi ismerik az Ő hangját, és azok megmaradnak azon az úton, amelyik az életre vezet.
Úgy gondolom, minden istentisztelet, minden bibliaóra és minden gyermek-istentisztelet, és minden hittanóra ilyen közös térkép-tanulmányozás. Kiterítjük a nagy asztalra középre, körülálljuk s valaki, aki egy kicsit már jobban ismeri, mutatja, a többi meg követi, és igyekszik megtanulni. Ezért szükséges, hogy imádkozzunk azért: minél többen jöjjenek ebben a tanévben is majd a kicsinyek közül, és minél komolyabban vegyük mind nagyok és okosak is azt, hogy Isten igéje nélkül menthetetlenül eltévelyedünk. De Isten igéje megtanít a napi apró döntésekben, a sorsdöntő kényes kérdésekben és helyzetekben és az üdvösség dolgában is megtalálni a helyes utat, csak aztán le ne térjünk arról, se jobbra, se balra.
Amikor otthon elővesszük a Bibliát, vagy amikor a család a Szentírás fölé hajol, az is ilyen életet mentő térkép-tanulmányozás. Ezért jó lenne minden családban elkezdeni az áhítatokat. Talán este 5-10 percre a térkép fölé hajolni. Ellenőrizni: ma milyen utat tettünk meg, jó irányba haladunk-e? S hanem, akkor pályaigazítást alkalmazni. A hívő ember élete szakadatlanul pályaigazítás. Ezért marad rajta a pályán és ezért ér majd egyszer célba.
Isten adjon új kedvet nekünk ehhez. Vegyük elő a Bibliánkat és tanuljuk meg így tanulmányozni és így engedni neki.