Istenünk, bevalljuk őszintén, hogy pontosan ettől félünk, hogy egészen neked kelljen szentelnünk magunkat, hogy egészen te vedd át az uralmat az életünk felett. Szeretnénk mindannak az előnyét élvezni, amit kereszthaláloddal és feltámadásoddal megszereztél nekünk, Urunk Jézus Krisztus, és közben szeretnénk megtartani – legalább részben, a magunk uraságát. Köszönjük, hogy most világossá tetted, hogy ilyen nincs.
Megvalljuk bűnbánattal, hogy hova vezetett az, amikor elhitettük magunkat, hogy mi vagyunk az ura egy-egy helyzetnek, vagy a nyelvünknek, az indulatainknak, vagy egyáltalán önmagunknak. Nem tudunk uralkodni magunkon, Urunk. Egymáson akarunk uralkodni, azzal meg tönkretesszük az életünket és ezt a világot.
Bocsásd meg, hogy minden családi háborúság és minden gyűlölködő háború ebből az uralkodhatnékból származott, és ennek egyedül mi vagyunk az oka, nem te.
Könyörülj meg rajtunk, és te győzz meg minket a szelíd Lelkeddel, teremtő igéddel, hogy akkor leszünk boldogok igazán, és akkor tudjuk boldoggá tenni egymást is, ha maradék nélkül a te uralmad valósul meg az életünkben. Vedd ki szívünkből az ettől való félelmet, amit az Ördög táplál, és adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy bízzunk benned és egészen rád bízzuk magunkat.
Kérünk, Urunk, beszélj velünk most tovább is ezen az igén keresztül, és győzz meg minket, hogy ebből a hosszú listából mi az ami még elfoglalja a helyet a szívünkben, és engedd, hogy akárhány évesek vagyunk, vagy akármilyen régóta tartjuk magunkat hívőnek, hadd lássunk hozzá ehhez a nagytakarításhoz, hogy legyen hely az életünkben a Lelkednek. Köszönjük, hogy ezután adod a Lelkedet, és megtöltesz minket, hiszen éppen te akarsz minket nagy feladatokkal megbízni.
Ajándékozz meg minket bűnlátással, igazi lelki megtisztulással, valóságos újjászületéssel, és engedelmességgel. Az engedelmesség lelkével támogass minket!
Könyörgünk hozzád mindazokért, akiknek különösen nagy szükségük van most rád. Könyörgünk a betegekért, és a betegek között dolgozókért. Könyörgünk a gyászolókért, és azok vigasztalóiért. Könyörgünk a háború miatt szenvedőkért. Azokért is, akik most különösen nehéz helyzetbe kerültek itt a régi Jugoszláviában. Könyörgünk hozzád azokért, akik most vizsgáznak nap mint nap. Hadd tapasztalják meg ők is a te irgalmas segítségedet. Könyörgünk azokért, akik csendesheteken vehetnek részt ezen a nyáron. Kísérd el Urunk azt a csoportot, amelyik ma megy innen el közülünk, és ajándékozd meg őket is a te leleplező igéddel és bűnbocsátó kegyelmeddel.
Áldd meg a mi gyermekeinket, felnőtteinket és mindenkit, akinek alkalma lesz ezen a nyáron néhány napra, egy-egy hétre csak a te igédre figyelni. Segíts minket, hogy komolyan vegyük azt, amit te komolyan mondasz, és tudjunk igazat adni neked. Ne halogassuk az engedelmeskedést.
Könyörgünk az országért, hogy el ne pusztítsad azt. Könyörgünk az evangélium terjedéséért, hogy sokakhoz eljusson a rólad szóló örömhír, ahogy Efézusba eljutott annak idején. Könyörülj meg rajtunk, akik olyan régen hallgatjuk már azt, és talán még mindig használhatatlanok vagyunk. Talán még senkit sem vezettünk tehozzád. Minden egyébről olyan szívesen beszélünk, csak az életre vezető utat nem tudjuk mutatni másoknak. Tölts meg a te Lelkeddel minket, hogy a Lélek erejével és szeretetével tudjuk a lélekmentés munkáját végezni mindnyájan a magunk helyén.
Segíts, Urunk, hogy kicsivé váljunk most előtted, és a te elképzelhetetlen nagyságod körvonalazódjék előttünk, és hadd tudjuk magunkat egészen neked szentelni.
Ámen.
Mindenható Istenünk, dicsőítünk téged ígéreteidért. Köszönjük, hogy a Szentlélek kiárasztására vonatkozó ígéretedet is beteljesítetted.
Magasztalunk téged, Urunk Jézus Krisztus, hogy mennybemeneteledkor meg-ígérted, hogy egy másik vigasztalót küldesz nekünk, és küld az Atya. És köszönjük, hogy ezt a vigasztalót megkaptuk. Köszönjük, hogy mindenki, aki veled összeköti az életét, kaphatja a te Szentlelkedet. Köszönjük, hogy ezek nem megfoghatatlan dogmák, hanem ebből élhetünk naponta sokan.
Kérünk téged, áraszd ki reánk most is a te Lelkedet, és a te Szentlelked győzzön meg minket arról, hogy mi valóban az igazság. Kérünk, hogy leplezze le az életünkben mindazt, ami utálatos neked. Kérünk, hogy ragyogtasd fel előttünk azt a soksok lehetőséget, amit te tettél hozzáférhetővé mindannyiunk számára. És kérünk, ne csak beszéljünk itt ma arról, hogy mit jelent Szentlélekkel megtelni, hanem tölts meg mindnyájunkat a te Lelkeddel.
Segíts, Urunk, hogy semmi ne vonja most el a figyelmünket arról, amit mondasz, és ne maradjon bezárva a szívünk. Olyan fáradt, olyan nehéz sokunknak a szíve. Könyörülj meg rajtunk és üdíts fel a te igéddel, segíts változni a jelenlétedben, tisztíts meg, és ajándékozz meg mindazzal, ami szükséges ahhoz, hogy igazán tartalmas, értelmes, tiszta életünk legyen minden körülmények között; és hogy örök életünk legyen már itt, és majd odaát is. Ezt az ajándékozó gazdagságodat mutasd meg nekünk most, ebben a csendes órában.
Ámen.
Azt vizsgáljuk meg ma Isten igéjének alapján, hogy mit jelent Lélekkel megtelni. Mit mond erről a Szentírás ezen a szép pünkösdi ünnepen?
Pál apostol ezt a mondatot Efézusba írta. Miért volt szükség arra, hogy ez a mondat is bekerüljön az Efézusiakhoz írt levélbe? Hogyan is kezdődött az efézusi hívőknek az élete?
Azt olvastuk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben az imént, hogy amikor Pál apostol először érkezett abba a városba, talált néhány tanítványt. érzékelte, hogy valami nincs rendben az életükben. Meg is kérdezte: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” Ők csodálkoztak, és őszintén megmondták: azt sem tudjuk, ki a Szentlélek. Nem hallottunk még róla. Pál megkérdezte: „Miféle keresztséggel keresztelkedtetek meg?” Hát a Jánoséval. Ja, akkor minden érthető - mondja az apostol.
Keresztelő János még az Ószövetséghez tartozott, de éppen ő maga hirdette, hogy majd utána jön az, aki tud rajtunk segíteni. Ő nem gondolta magáról, hogy segíteni tud az emberiségen, ő csak hirdette azt, hogy jön majd Jézus. Ő az útkészítője az igazinak, de nem Keresztelő János halt meg a bűneitekért - magyarázza Pál az efézusiaknak. Jézus halt meg helyettetek és érettetek. Jézusért kaptok ti bűnbocsánatot. Jézus tisztíthat meg titeket a bűntől. Jézus nyitotta meg előttetek a mennybe vezető ajtót. Sőt, Jézus maga az ajtó és nem János. És rajta kívül senki más, csak egyedül Ő, akin át beléphettek a mennyországba. Őbenne higgyetek! És az efézusiak hittek Jézusban. ennek a bizonyságaként megkeresztelkedtek a Jézus nevére, ami azt jelentette, hogy az élő Jézus Krisztussal való közösségbe léptek. Vállalták Őt mint életük Urát, mint akihez tartoznak, aki mostantól kezdve irányítani fogja az életüket. És kapták a Szentlélek ajándékát.
Ezért írja nekik az apostol: „Meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, akivel el vagytok jegyezve a teljes váltság napjára.” Az efézusiak tehát kapták a Szentlélek ajándékát.
Pál látogatása előtt nem kapták a Szentlelket, mert akkor ők nem Jézus tanítványai voltak, hanem Keresztelő János tanítványai. Amikor azonban Jézust, mint Megváltójukat és Urukat hittel elfogadták, abban a pillanatban kapták a Szentlelket. Jézussal együtt. Pálnak a kézrátétele - amiről itt olvastunk -, éppen ebben erősítette meg őket. Érzékeltette velük, hogy valami egészen új kezdődik. Egy új elkötelezettség kezdődik most az életükben. És az, hogy megszólaltak idegen nyelveken, az abban az időben mintegy jele volt annak, hogy itt most valóban Isten cselekedett velük.
Az efézusi keresztyének tehát újjászülettek. Isten gyermekeivé lettek. Beléptek a mennyországba, és a bennük lakozó Szentlélek teremni kezdte a Lélek gyümölcsét, vagyis meglátszódott rajtuk, hogy mássá lettek. A szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, szívesség, hűség, szelídség, jóság, mértékletesség megjelentek az életükön. Akkor így most már ugyebár minden rendben is volt a lelki életükben?
Nos, éppen a hozzájuk írt levélben mondta Pál apostol: nem. Teljetek meg Szentlélekkel! Hát nem teltek még meg? Nem. Kapták a Szentlelket, valóban valami új kezdődött az életükben. Jézus kezdett uralkodni és ők elfogadták Jézus irányítását, de valami híja volt még az életüknek. És ez megmutatkozott talán abban, hogy erőtelenek voltak, vagy bizonytalanok a bizonyságtételben. Ezért írja az apostol nekik: teljetek meg.
Mert ahhoz, hogy valakinek üdvössége legyen, az kell, hogy kapja Isten Szentlelkét, hogy újjászülessen. De hogy szolgálni is tudjon, és hasznos legyen másoknak, ahhoz az kell, hogy Isten betöltse őt az Ő Szentlelkével.
Mit jelent megtelni Szentlélekkel? Azt, hogy a hívő ember egész élete Krisztus uralma alá kerül. Szentlélekkel megtelni azt jelenti: a hívő egész élete Krisztus uralma alá kerül. Kész kivetni mindent az életéből, akkor is, ha az neki addig drága volt vagy észre sem vette. Akkor is, ha a szülei is úgy csinálták, meg ha körülötte mindenki azt várná. Mindent kész kivetni az életéből, ami a Szentléleknek nem tetszik. És mindent kész megtenni, amire Isten benne lakozó Szentlelke indítja. Akkor is, ha neki kellemetlen, kényelmetlen, szokatlan, nehéz. Nem ezek döntik el. Amire a Lélek indítja, kész megtenni. Vagyis: kész engedelmeskedni.
A Cselekedetek könyve 5,32-ben ezt olvassuk: „Isten ad Szentlelket azoknak, akik neki engedelmeskednek.” És Pál apostolnak ez a most olvasott mondata arra figyelmeztet minket, hogy ez hiányzik sok hívő ember és gyülekezet életéből. Hogy az egész életünk Krisztus uralma alá lenne rendelve. Ténylegesen, a hétköznapokban és minden dologban. Ezért van olyan sok erőtlenség, örömtelenség. Ezért olyan félszeg sok hívő ember, ha Jézusról lehet beszélnie. Vagy annyira félszeg, hogy meg sem szólal. Bezzeg máskor fecseg, locsog, és éppen a beszédével vétkezik sokat, mert az sincs a Szentlélek fegyelme alatt. Ezért gondolkozik és él sok hívő is ugyanúgy, mint a hitetlenek, mint a világ fiai. A gyerekeit olyan elvek alapján neveli, a szabadságát olyan szempontok alapján tervezi meg. A kicsi vagy sok pénzét úgy osztja be, hogy az nincs Krisztus uralma alatt. Ezért panaszkodnak hívők is ugyanolyan sokat, mint a hitetlenek. Ezért viseljük olyan nehezen a Krisztusért kapott szenvedéseket, mintha az valami szörnyűség lenne, és nem járna vele a Krisztus-követéssel együtt. Ezért nem tud ellenállni sok hívő a kísértéseknek és a naponta ránk zúduló hamis tanításoknak. Ezért olyan gyümölcstelen sok hívő ember élete. És a Lélek előbb felsorolt kilenc áldott gyümölcse imittamott látszik olykorolykor az életén, de nem az jellemző rá.
Sokan érzékelik ezt, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, de úgy gondolják: nem lehet rajta változtatni. Pedig alapigénk azt mondja: lehet. Sőt, kell. Az efézusi levél pontosan azoknak szól, akik szeretnének eljutni oda, hogy az egész életük Krisztus uralma alá kerüljön.
A negyedik részben azt írja az apostol részletesen és konkrétan, hogy mit kell elhagynunk, ha meg akarunk telni Szentlélekkel. Az ötödik részben pedig azt, hogy mit lehet elfogadnunk Istentől, vagy mit kell komolyan vennünk, ha azt akarjuk, hogy megteljünk Szentlélekkel.
Arról, hogy mit kell elhagynunk, ilyeneket ír: hagyjátok abba a hazudozást. Szoktak hívő emberek hazudni? De még mennyire! És addig nem telnek meg Szentlélekkel. Azt mondja: el kell vetni minden haragot és haragtartást. Minden lopást, az indulatos beszédet, a mérgességet, a káromkodást és így tovább. Ezt hívőknek írja. Ezeket kell elhagyni tehát. És mire kell törekednünk? Arra, hogy megteljék a szívünk hálával. Minden körülmények között hálásak legyetek. Hogy megteljék a szívünk egyre teljesebb bizalommal Isten iránt. Hogy igazán tudjuk szeretni egymást, de nem szólamszerűen, hanem leírja konkrétan: a családban, a házasságban, a gyerekeinket, rabszolgáknak és rabszolgatartóknak, munkaadóknak és munkavállalóknak a kapcsolatát. Mit jelent a hívőnek szeretni a másikat: Egészen elfordulni önmagától, minden tekintetben Istentől függeni, és a másikért élni.
Ez jelenti azt, hogy Krisztus uralma alá kerül az élete. A másik mindig fontosabb lesz, mint ő maga. Legfőképpen Isten igéje lesz olyan fontos, hogy az a norma, ahhoz igazodik mindenben. Éppen ezért tele is lesz Isten igéjével. - „A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon.” ezzel tudjuk egymást erősíteni, inteni és bátorítani is.
Amíg ezek a dolgok elfoglalják a helyet egy hívő ember életében, addig nincs hova jönnie a Szentléleknek. A Szentlélek nem erőszakos, sőt azt olvassuk: hamar megszomorodik. Visszavonul. Ha valaki megveti Őt, nem törődik vele, mégis csak a maga uralmát akarja érvényesíteni. Érvényesítheti, tessék! De akkor nem számíthat arra, hogy megtelik Isten Szentlelkével.
Éppen ezért ennek az igének az a világos és konkrét felszólítása most hozzánk, hogy minden helyet fel kell szabadítanunk az életünkben Isten Szentlelke számára. Engedd, hogy Isten betöltsön az Ő Lelkével! De ehhez ezeket a dolgokat ki kell vetni, bűnnek kell ítélni, abba kell hagyni. Amit pedig Isten kínál, bizalommal elfogadni, és akkor tartalomcsere történik az ember lelkében. Kikerül onnan sok minden, ami Isten Lelkének utá-latos, és Isten betölt az Ő Szentlelkével.
Miért olyan nagy feladat ez, miért nem megy ez magától, vagy miért nem megy ez könnyen? Azért, mert a legtöbb ember önmagával van tele. Gondoljunk csak az önérzetességünkre, az öntudatosságunkra. A magunk akarata. Családon belül is: minden kicsi és nagy konfliktus akaratok ütközése. Az igazam ... körömszakadtig védem. Akkor is, ha már tudom, hogy nincs igazam. Sokszor annál elszántabban. Az, hogy a szívünk mélyén a legtöbb embernél különbnek tartjuk magunkat. A hiúság, a kényelmem vagy a szenvedéseim, amiről annyit tudok beszélni, és olyan keserűen. A betegségeink, amikről olyan büszkén tudunk beszélni. Vagy a sikereink. Még a hívő életben is. Aki önmagával van tele, abban nincs hely a Szentléleknek.
Aki mindezeket kiveti magából, vagyis mindezeket bűnnek vallja, és ott áll nyitottan Isten előtt: Uram, tölts meg engem azzal, ami belőled árad, ami tőled jön, aki te magad vagy, annak az élete telik meg Szentlélekkel.
Ez nem azt jelenti, testvérek, hogy az akaratát az ember sutba vágja és akarattalan bábbá lesz. Ellenkezőleg. Az akaratát tudatosan alárendeli Isten akaratának, és naponkénti őszinte kérése lesz: taníts engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem. „A te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” (Zsolt 143,10) Itt van az akaratom, amit tőled kaptam. Irányíts te mindenestül, és nem beszélek bele. Azt akarom akarni, ami a te jó, kedves és tökéletes akaratod. Az ilyen ember nyitott arra, hogy Isten Szentlelke megtöltse. - És az Istentől kapott képességeinket, adottságainkat is így rendeljük alá mindenestől Istennek. Ő kezdjen velük azt, amit akar. Nem baj, ha nem derül ki, hogy értek ahhoz, vagy jobban értek. Nem baj, ha nem nekem lesz hasznom abból, hogy Isten ehhez adott valami képességet. Másoknak lesz hasznos, az borzasztó? Nem ez lenne a cél? Nem ezért adta, hogy az élet gazdagodjék körülöttünk?
Van egy ének, amelyik végigveszi az ember testrészeit és azt mondja: Uram, ezt te adtad és én most odaszánom neked. Csinálj a kezemmel, lábammal, szememmel, fülemmel azt, amit akarsz. A tied vagyok mindenestől.
A Szentlélek uralom mindig Krisztus-uralom. Van, amikor az az akadálya, hogy Isten betöltsön Szentlélekkel, hogy önmagunkkal vagyunk tele. Van, amikor az az akadálya, hogy üres az ember, nincs benne semmi. Se akarat, se elképzelések, se önbecsülés, se Isten iránti tisztelet, se emberek iránti szeretet. Semmi. Üres. Akkor meg ezt kell megvallani bűnként. Mert ez sem véletlenül van. Isten nem azt akarja, hogy üres legyen az ember. Ő önmagával akar megtölteni bennünket.
Van olyan is, hogy kapta már valaki Isten Szentlelkét, - ha hívő, akkor kapta - de nem enged neki. Halogatja az engedelmeskedést, és azért nem ismeri ezt az állapotot. Mi kell ahhoz, hogy valakit megtöltsön Isten Szentlélekkel? Hely. Ez konkrétan azt jelenti, hogy aki eljut őszinte bűnlátásra, tehát bűnnek látja a maga életében azt, ami bűn, és ebből bánvallás lesz, ahogy Péter a pünkösdi prédikációjában részletesen kifejtette, annak az életében kezd felszabadulni a hely. Aki igazat ad Isten igéjének, és azt mondja: Uram, amit te bűnnek mondasz, azt én is annak mondom. Sajnos ez is megvan bennem, meg az is, és nem akarom, hogy ezután is meglegyen. Igazat ad az igének. Már felszabadul a hely. Akiben ott van az az őszinte és szenvedélyes vágy, hogy csakugyan Krisztus uralma alatt akarok élni, és nem akarok a magam ura lenne, annak a szíve kész arra, hogy Isten Szentlelke betöltse őt.
Sokszor sajnos éppen ezek maradnak el az életünkből. Éppen az Ő igéjének a komoly tanulmányozása marad el. Éppen az istentisztelet marad ki - sokszor még a vasárnapunkból is. Mert nem érvényesül Isten uralma. Nem magától értetődő sok hívőnek sem az, hogy Isten az életünkben abszolút elsőbbséget kap. Ez azt jelenti, hogy akinek elsőbbsége van, a többi vár, amíg ő keresztülhalad. A többi félreáll az útjából. A magam elképzelésével félreállok és azt mondom: Uram, a te elképzeléseid valósuljanak meg. Igazán kreatív csak te vagy. Te teremtetted ezt az egész világmindenséget. Valósítsd meg szeretettel az én kicsi életemben is azt, amit elgondoltál. Én beállok ennek a szolgálatába, ennek a munkálásába. Te vagy a főnök, én a szolgád. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Az ilyen ember alkalmas arra, hogy aztán Isten Szentlelkével betöltse.
És hogyha ezeket megcsinálja valaki, akkor már betelt Lélekkel? Nem. Mikor fog betelni? Amikor Isten akarja. Az engedelmes hívő ezt is mindenestől Istenre bízza. Nem erőszakoskodik, nem rendeli meg, nem türelmetlenkedik. A Biblia hívőiről mindig az derül ki, hogy amikor Jézusban hinni kezdtek, kapták a Szentlelket, és elkezdték tenni a dolgukat. Engedelmeskedtek a bennük lakozó Léleknek. Aztán, ha valami különösen nehéz feladattal bízta meg őket az ő Uruk, akkor betöltötte őket az Ő Szentlelkével. Ezt nem ők rendelték meg, ezért a legtöbbször nem is imádkoznak. Végzik a dolgukat, engedelmeskednek. Tudja azt az Úr, mikor van szükségünk arra, hogy betöltsön egészen az Ő Lelkével.
A Cselekedetek könyvét végigolvastam most ebből a szempontból. Kiírtam az összes helyet, ahol ez van: betelt Szentlélekkel. Ezek az emberek nem ezért könyörögtek, hogy tölts be a Lelkeddel, ezek engedelmeskedtek. Tették mindig azt, ami akkor az Isten akarata teljesítése volt. És amikor Isten valami különlegesen szép, vagy nagyon nehéz, az erejüket messze meghaladó feladattal bízta meg őket, betöltötte őket az Ő Lelkével.
Péter idemegy, odamegy, ezt mondja, azt mondja, és akkor betelvén Szentlélekkel, ezt csinálja ... És a legfelsőbb bíróság előtt, a nagytanács előtt, ahol valószínű lehetett az is, hogy halálra ítélik őket, azt mondja: elnézést kérek, uraim, mi nem tehetjük, hogy amit láttunk és hallottunk, azt ne mondjuk. Tudniillik előtte azt parancsolták nekik, hogy ha még egyszer Jézusról beszéltek, vége az életeteknek. Azt mondja: akkor vége. Nem tehetjük. Teljes tisztelettel, de rendíthetetlen határozottsággal. Mert akkor betöltötte Isten az Ő Szentlelkével őket. Ott rendkívüli bátorság kellett ahhoz, hogy ez az ingatag Péter ilyen sziklaszilárdan vallást tegyen Jézusról. És nem is tudtak velük mit kezdeni, elengedték őket.
Sorolhatnánk még a helyeket. Tették a dolgukat, Isten Lelkének engedelmeskedve, és időnként egészen betöltötte Isten őket Szentlelkével. Folyamatos engedelmeskedés a Léleknek, és amikor különösen nehéz feladattal bíz meg az Úr, akkor különösen nagy mértékben adja az Ő Lelkét. De ezt Ő intézi.
Az engedelmes hívő ebbe sem akar beleszólni. A mi dolgunk az engedelmeskedés, Ő pedig adja az ajándékait akkor és olyan mértékben, ahogyan akarja. Mi pedig dicsőítjük Őt ezután. Tőlünk a készséget várja. Hogy ha Ő adni akar valami számunkra elképzelhetetlenül nagy ajándékot, legyen hova tenni azt. Ha tele vagyok magammal, ha azt gondolom: megy ez nekem egyedül is, önbizalom, öntudat, önakarat, minden megvan, akkor enged magamra. Csináld! Aztán majd meglátod mi lesz a gyümölcse. Ha pedig eljutok oda: Uram, ne az én akaratom, hanem a tied valósuljon meg, nem magamban, hanem benned bízom, nem öntudatoskodom itt, hanem tudom, hogy neked minden lehetséges, és itt állok, használj arra, amire akarsz, - közben csinálom a mindennapi feladataimat, akkor, ha Ő akar adni, van hely, hova adnia. És amikor Ő jónak látja, betölt az Ő Szentlelkével.
Ezek különösen szép csúcsai az engedelmes hívő életnek. De csak a folyamatosan engedelmes hívő emelkedhet ilyen csúcsokra, és az kaphatja Istennek ilyen mértékben ezt az ajándékát. Itt éli át a hívő ember, mit jelent Jézus Krisztus kezében eszköznek lenni. Csak eszköz vagyok, és ha bármi történik, az nem az én érdemem. De az Ő kezében vagyok eszköz, és ez a legnagyobb méltóság, amit egy bűnös, egy bűnbocsánatot nyert ember elérhet.
Jó lenne, testvérek, ha világosan értenénk és továbbgondolnánk a Szentírásnak erről szóló tanítását ma, amikor egyrészt a rajongás hamis tanításai vesznek körül bennünket naponta, másrészt egy hűvös, langyos, semmire se való, formális, fáradt közönyös vallásoskodás van a másik oldalon. Isten nekünk az engedelmes életnek ezt az útját mutatja. Ezt a keskeny utat, ahol neki olyan emberekre van szüksége, akiket betölthet az Ő Lelkével akkor, amikor Ő akar. Akik készek mindig, mindenben engedelmeskedni neki. Nekünk nem új pünkösdre kell várnunk - az megtörtént, az történeti és üdvtörténeti esemény, ami a Biblia tanítása szerint nem ismétlődik. Mint ahogy új nagypéntekre sem várunk. Ez Krisztus-gyalázás lenne. Amikor Ő azt mondta: elvégeztetett, az azt jelenti, hogy tökéletes váltságot szerzett. Nem lehet és nem kell megismételni. Nekünk engedelmeskednünk kell.
Aki Jézust befogadta az életébe és urának vallja, az kapta az Ő Lelkét. Ettől kezdve képes az ember arra, hogy helyet készítsen a Léleknek. Hogy egyre több bűnt bűnnek valljon és a tisztátalanságot abbahagyja, és Isten az Ő Lelkét adhassa gazdagon. Nekünk nem valami újabb áldás után kell áhítoznunk, ami a megtérésünket kell hogy kövesse, hanem engedelmeskedni kell, aztán Isten majd ad újabb és újabb áldásokat, tesz csodákat, és használ bennünket.
Elhangzott tehát ma egy kérdés és egy felszólítás. Pál apostol kérdése így hangzik: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Hadd kérdezzem meg: kaptatok-e? Hivőkké lettetek-e már? Aki nem, az akár most hívővé lehet. Ez a csodálatos Isten szeretetében, hogy Ő újra és újra alkalmat készít nekünk arra, hogy Jézust behívhassuk az életünkbe. Aki ezt most őszintén megteszi, kapja az Ő Szentlelkét. Ez az első kérdés.
A második az felszólítás: teljetek meg Szentlélekkel! Vagyis vizsgáljátok meg, mióta vagytok már hívők, és még mindig ott van az életetekben egy csomó hazudozás, mérgesség, a magatok indulata és nem a Krisztus indulata. És így tovább ... ahogy ezt a listát olvastuk. Aki erre legyint, aki azt mondja, hogy ebben a világban nem lehet másként, azon nem lehet segíteni. Az nem fog megtelni Szentlélekkel. Nincs hova jönnie a Léleknek. Nincs hely. Aki igazat ad Istennek, meghajtja a fejét, és elkezdi a bűnvallást, annak a szívében egyre több hely szabadul fel, és Isten adni fogja az Ő Szentlelkét. Az egyre kisebb lesz a maga szemeiben is, csak eszközzé válik, de megtapasztalja, hogy milyen hatalmas az a Krisztus, akinek a kezében eszköz lehet. így lesz igazán hasznos az élete, és így valósul meg abban Istennek a terve.
Aki valóban vágyik erre, az most a saját imádságaként énekelje:
Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.
(486,9.)