NATANAEL

Natanaelről ritkán szoktunk beszélni. Igaz, a Szentírás is mindössze két helyen említi őt. Itt a János evangéliuma 1. fejezetében, és ugyanennek az evangéliumnak az utolsó, 21. részében, ahol azt tudjuk meg róla, hogy Jézus feltámadása után együtt volt a tanítványokkal, és mellékesen megjegyzi az evangélista, hogy Kánából való volt.
Nézzük végig először ezt a történetet, amit elénk ad a Szentírás, és utána majd néhány fontos igazságot szeretnék kiemelni belőle.
Jézus tanítványokat hív el. János leírása szerint először András lett a tanítványa, András kéredzkedett be Hozzá. Együtt töltött Jézussal néhány órát, és ezalatt meggyőződött, hogy Ő a Messiás, az Istentől küldött Szabadító. Utána, amint találkozott testvérével Péterrel, azonnal elújságolta neki, „És Jézushoz vezette őt.” (Jn 1,43). Péter lett így a másik tanítvány. Aztán Jézus találkozott Fileppel, aki szintén abból a faluból való volt, amelyikből András és Péter, Bethsaidából, s azt mondta neki: Kövess engem! Ő pedig követte Jézust. És amikor Filep találkozott egy régi jó barátjával Natanaellel, azonnal elújságolja neki: Akiről írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. Azonnal bizonyságot tesz arról, amiről meggyőződött. Közben már az ő számára is világossá lett, hogy Jézus az, akinek András felismerte, akinek azóta Péter felismerte: Ő a Messiás, Ő az Isten Fia. Ezt újságolja el tehát a barátjának legfontosabb hírként, amikor találkoznak.
Kitűnik ebből a néhány mondatból, hogy Filepnek és Natanaelnek lehetett közös múltja. Talán együtt tanulmányozták az Írásokat is, amire most emlékezteti. Azt mondja: emlékszel, jó barát, mikor kutattuk, aztán Mózesnél ezt olvastuk, és a prófétáknál, és hogy vártuk a Messiást. Te azt mondtad, hogy ... én meg azt mondtam, hogy ... de jó lenne, ha már itt lenne. Majd ha Ő eljön mindent elrendez. Hát most itt van!
Nagyon kifejezően írja János evangélista, az ember szinte maga előtt látja ezt a jelenetet, milyen örömmel és meggyőződéssel emlékezteti Filep Natanaelt arra, hogy mit tanultak az Írásból, és hogy ő már tudja: az teljesedett be most a Názáreti Jézus életében. Igaz ugyan, hogy nem egészen precíz, amit mond Natanaelnek, mert azt mondja: József fia, meg azt mondja: názá-reti, pedig Betlehemben született, de úgy látszik, nem dogmatikailag kell feltétlenül precíznek lenni a bizonyságtételnek, különösen, amíg tanulatlan valaki, hanem a belső meggyőződés teszi igazán hitelessé.
Annál meglepőbb, hogy Natanael nem lelkesedik így, hanem - mivel odafigyelt arra, amit Filep neki mondott - beleköt a szavaiba és azt mondja: Názáretből? Hát Názáretre nézve semmi ígéret nincs az Írásban. Názáret neve elő sem fordul az Ószövetségben. Nem lehet ez a Messiás, tévedsz Filep. Valahol másutt van az igazság. És Filep nem vitatkozik, hanem mit mond neki? Azt mondja: Gyere és lásd meg!
Aki igazán bizonyos a dolgában, az nem szokott kétségbeesetten érvelni, bizonygatni és vitázni. Az azt mondja: én már tudom. Ott győződtem meg a helyszínen. Gyere el oda te is. Találkozz magával Jézussal, aztán majd meggyőznek a tények téged.
Gyere és lásd meg! Nekünk is ezt kellene ám mondanunk mindenkinek, akit szeretnénk Jézushoz vezetni. Nem is annyira érveket sorakoztatni, hanem azt mondani: gyere és győződj meg! Mit jelent ma Jézushoz hívni valakit? Például Bibliát adni a kezébe. Gyere el a hívők közé! Gyere el istentiszteletre. Voltál már? Nem voltál még életedben. Turistaként megnéztél néhány templomot.
Gyere és hallgass végig egy beszédet. Az olyan, amilyen, lesznek benne unalmasabb részletek, lesznek benne számodra egészen új információk. Gyere és hallgasd végig! És aki ezt komolyan és meggyőződéssel teszi, az általában nagyon szokott imádkozni azért, hogy az élő Jézus Krisztus szólítsa meg azokat a Natanaeleket, akiket szeretne Hozzá hívni. Hogy az emberi beszéden keresztül eljusson hozzájuk Jézusnak a ma érvényes szava. Ma is így jutnak emberek a tagadásból, közönyből vagy a bizonytalankodásból teljes bizonyosságra, úgy, ahogy Filep is, és később Natanael is.
Ezt nem szabad elfelejtenünk, hogy sokakban van ellenállás. Talán bennünk is volt vagy van még mindig. Ez egészen természetes tulajdonsága az Istentől elszakadt, bűnbe esett embernek. Ezért tartja fontosnak Pál apostol, aki nagyon sok belső ellenállással találkozott azt, amit a 2Kor 10. részében így ír: „Noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; lerontván az okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”
Azt mondja itt az apostol és ez nagyon jellemző Filep és Natanael találkozására is, hogy aki már Jézust ismeri, az a Jézus Krisztus katonája lesz, és az Ő jó vitézeként igyekszik másokat is hozzá segíteni, hogy mások élete is megoldódjék. De ezt nem erőszakosan nem ügyeskedve, és nem trükkökkel, különböző fogásokkal akarja végezni, mint a világ, azt mondja: nem testi fegyvereket használunk. A mi fegyverünk lelki, a lélek kardja, amely az Isten beszéde. Vagyis elmondjuk azt, amiről meggyőződtünk, amit tapasztaltunk, megvalljuk az illetőnek, hogy kinek ismertük meg Jézus Krisztust, és szeretettel hívjuk Hozzá. S majd ez az Ige elvégzi benne a munkáját. Az Igén keresztül maga Isten elvégzi benne a munkáját.
Nem erőszakoskodni és ügyeskedni kell, hanem szeretettel és állhatatosan hívni. De vannak akadályok, és jó lenne, ha most egy pillanatra arra gondolnánk, hogy nincs-e bennünk is valami, amit le kell rontani? „Lerontván az okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett” - ezt nyugodtan fordíthatnánk úgy is az eredeti szöveg szellemében: hogy amely Isten elismerése ellen emeltetett. Amelyik az ellen tiltakozik bennünk, hogy Jézust az Isten Fiának tekintsük. Hogy bizonyosak legyünk abban, hogy Ő a személyes életünknek is Megváltója és Ura akar lenni. Ez ellen sok minden tiltakozik az emberben. Ezeket le kell rontani, és az okoskodásokat is, és foglyul ejteni minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.
Filep nyilván nem ismerte ezt az igét, de akkor már Jézusnak a lelkülete és Szentlelke megtanította őt arra, hogy így kell bizonyságot tenni. Nem vitatkozik a baráttal, gyere és nézd meg! És ez a hívás döntés elé állította Natanaelt. Megér ez neki annyit, hogy veszi a fáradságot és elmegy személyesen meggyőződni? Vagy olyan erősek az előítéletei, hogy legyint az egészre és azt mondja: úgy sem látnék ott semmit, tehát nem megyek el? A becsületes álláspont az, hogy pillanatnyilag nem értem, mit beszél ez a Filep, az egész távol áll tőlem, de a szívemben ott a vágy a Messiás után, a megoldás után, elmegyek és meggyőződőm. Mi történhet? Hívott is, elmegyek és meggyőződöm.
Natanael ezt tette. Nem volt ez könnyű neki, mert az Írásokat ismerte - ez kiderül Jézus elismerő szavaiból is később. És az Írás nem beszél Názáretről. Názáretből nem jöhet próféta, a Messiás pedig végképp nem! Tehát nem stimmel, amit Filep mondott. Most miről győződjön meg, arról, hogy ez nem stimmel? Hát ezt már most tudja! Én tudom ... a legnehezebb azoknak az embereknek mutatni a Jézushoz vezető utat, akik „tudják.” Akik a maguk igazában, a maguk elveiben - sokszor nagyon tiszteletreméltó és nemes elveiben - meg vannak győződve és ahhoz makacsul ragaszkodnak. És még a lehetőségét sem képzelik el annak, hogy valami új információ érkezhet.
Isten segítsen minket, hogy az igazunk, az elveink, a hagyományok, az ismereteink, az okoskodásunk ne legyen akadálya annak, hogy igazán találkozzunk az élő Krisztussal, és azzal a boldogsággal folytassuk tovább az életünket, ami itt az Ő tanítványairól kiderül. És Isten segítsen minket, hogy hallgasson el az, hogy én tudom ... én már jobban tudom... én mindent tudok. Nem tudunk mi semmit, amíg a Krisztus-titok ki nem bomlik előttünk. Akkor kezdjük igazán megismerni Őt.
Amikor Natanael közeledik Jézushoz, Jézus ezt mondja: „Íme egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen.” Honnan ismeri Jézus Natanaelt? Ez lepi meg őt is, és ezért kérdezi azonnal: „Honnan ismersz engem?” Ez a történet hasonlít a samáriai asszony történetére. Ő is csodálkozhatott: honnan ismeri őt Jézus? És Zákeus is meglepődhetett, amikor fölszól a fára Jézus és nevén szólítja: „Gyere le hamar, mert éppen hozzád készülök”. Ő mindenkit ismer, és rólunk is mindent tud. Egy valaki van, aki rólunk mindent tud, mert mi sem tudunk mindent önmagunkról, de Jézus mindent tud. Ettől egyrészt megijedhet az ember: borzasztó, ha mindent tud. Másrészt ennek nagy vigasztaló ereje is van: akkor Ő a szívem legtitkosabb rezdüléseit is ismeri. A vágyaimat, a fájdalmamat is. Mindent. Ezzel mi nagyon komolyan számolhatunk.
Ugyanakkor ez a mondat győzi meg Natanaelt arról, hogy ezt csak természetfeletti módon tudhatja róla valaki. Tehát akkor ő itt nem emberrel áll szemben. Ez kétségtelenül elgondolkoztatta őt, hiszen a kérdésére Jézus azt válaszolja: Mielőtt Filep hívott, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.
A Biblia-kutatóknak izgalmas kérdéssé vált ez: mit csinálhatott Natanael a fügefa alatt? Erről nem ír a Szentírás, és javasolom, hogy ne találgassuk azt, amiről nem ír. De hogy mit szoktak az Írástanulmányozók a fügefák alatt csinálni, azt tudjuk, erre nézve több feljegyzés is van. Mivel a palesztiniai házak többnyire egyetlen helyiségből álltak és ott zajlott az élet, ezért, akik az Írást komolyan akarták tanulmányozni, vagy az imádságba bele akartak mélyedni, sokszor kimentek a szabadba, és az alacsonyan elágazó és lefelé hajló ágú eperfügefák alatt szívesen időztek. Nagyon valószínű, hogy Natanael ott az Írást tanulmányozhatta, mivel Filep arra emlékezteti: tudod, ami Mózesnél meg van írva, a prófétáknál... Talán akkor is a Írást tanulmányozta, vagy imádkozott és azt hitte, egyedül van és senki nem látja. S kiderült: Jézus azt is látta. Jézus még a szívünkbe is lát.
Itt kezd kinyílni előtte Jézus Krisztusnak a titka, és kimondja ezt a szép hitvallást: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya! És nagyon érdekes: Jézus nem éri be ezzel. Azt gondolhatnánk, hogy Natanael felérkezett a csúcsra. Ez a felismerés, és ennek a megvallása sokat jelent. De Jézus tudja: ez kevés ahhoz, hogy erre tartós hit és a Krisztussal való tartós kapcsolat épüljön. Még valamit mondania kell magáról, és akkor mondja Natanaelnek: most hogy ezt mondtam: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobbakat is fogsz látni. Ez csak a kezdet Natanael. Egy kicsi előleget kaptál abból a sok mindenből, ami még el van készítve. Egy pillanatra lebbent fel a függöny és láthattál valamit, de még nem tudod igazában, mi van mögötte.
Mostantól fogva látni fogjátok - és itt már a többiekhez is szól - a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára. Megnyílt az ég ... Amikor az ember a bizalmát megvonta Istentől a bűnesetben, akkor bezárult az ég. Megszakadt a kapcsolat Isten és az ember között. És az ember emiatt a rettenetes árvasága miatt szenved ma is. Jézus itt egy mondatba tömörítve elmondja jövetelének a célját. Újra kinyitja az eget, mutatja az Atyához vezető utat, sőt Ő maga az út, Ő az ajtó - Ő használja ezeket a képeket. Visszavezet minket az Atyához. És a megnyílt égből angyalok szállnak le és fel, és szolgálnak Őneki, Akiben maga Isten van itt. Ebben benne van az - anélkül, hogy Jézus hosszasan magyarázná: igazad van Natanael, pontosan fogalmaztál: az Isten Fia van itt előtted, maga az Isten jött el közétek, hogy titeket felemeljen magához.
Ez a kép egyébként emlékeztet arra, amikor Jákób a pusztában vándorolt és egy álmot látott: nagy lajtorja emelkedett az égbe, és angyalok jöttek-mentek azon. Ez Jákóbnak álom volt. Jézus azt mondja: most valóság. Ő kinyitotta az eget, az ember újra kapcsolatba kerülhet Istennel.
Az, hogy így vezeti be: Bizony, bizony mondom nektek - azt jelenti, hogy ünnepélyes és fontos deklaráció jön. Valami isteni kijelentést fognak hallani. Valamit, amit nem lehet könyvekben olvasni, amire nem jön rá magától senki, amit csak Istentől lehet hallani. Itt az Isten Fia beszél, az Atya küldetésében. Titkok nyílnak meg: bizony, bizony mondom nektek. Valahányszor ezt a kifejezést olvassuk, gondoljunk mindig erre.
Szeretnék ebből az izgalmas párbeszédből néhány dolgot kiemelni .
1. Bizonyságtétel. Olyan jellemző ezekre a tanítványokra, hogy mihelyt megismerik, kicsoda Jézus, azonnal mondják másoknak. Senki nem biztatta őket rá. Nem szereznek ezzel érdemeket, nincs ranglétra, amin előbbre jutnak, ha bizonyságot tesznek. Egyszerűen tele lesz a szívük bizonyossággal, és ez kibuggyan a szájukon is. Mondják azt, aminek az igaz voltáról meggyőződtek. Lehet, hogy még tanulatlanok és tudatlanok - mint Filep volt itt, és mond ilyet: Józsefnek a fia, meg názáreti. Ott lakik most, de ő még nem tudta az eredetét annak a Jézusnak, akivel találkozott. Majd később megtanulja. De amiben már bizonyos volt: kicsoda Ő, ami meggyőződésévé vált, azt mondta tovább másoknak. És nem bénította meg őt Natanael ellenállása. Ez nagyon kemény kérdés: származhat-e Názáretből valami jó? Ez azt jelentette: Filep, amit mondasz, az nem felel meg a valóságnak. De Filep nem jött zavarba. Azt mondta: gyere és győződj meg! Lehet, hogy itt-ott pontatlan még a tudatlanságom miatt amit mondok, de a veleje igaz. Akiről szól, az igaz, gyere és győződj meg!
Nagyon jó lenne, ha engednénk, hogy Isten Szentlelke ilyen használható eszközökké formáljon minket. Nem nagy nekidurálás után, izzadságosan kellene kipréselni az összeszorult torkunkon néhány erőtlen mondatot, hanem a Krisztus beszéde lakoznék gazdagon mibennünk. Krisztus lakozna hatalmasan mibennünk. És az Ő Szentlelke indításának engedve mondanánk azt, ami Róla eszünkbe jut, amit az Ő Lelke eszünkbe juttat mindjárt. Nem halogatva. Mondani azt, amit Ő ad. Néha egy-egy egyszerű mondatot.
Amikor a filippi börtönőr megkérdezte Pálékat, akik rabként voltak a börtönben, hogy mit cselekedjem, hogy üdvözüljek, akkor Pál nem keresgélte a szavakat, hanem egyszerűen válaszolt: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz. Ezzel az egyszerű természetességgel kellene bizonyságot tennünk. Nyilván ezt nem mi csináljuk, erre Isten Lelke érlel meg és indít, de engedjük, hogy indítson. Ha nem indít, legyünk szomorúak amiatt, ha erőtlen a bizonyságtételünk, ha nincs mondanivalónk, és ha mindig csak utólag jut eszünkbe. Akkor ez azt jelenti: beteg a hitünk. Vagy nem vagyunk meggyőződve az Igazságról. Akkor meg engedjük, hogy meggyőződésre segítsen minket, s addig könyörögjünk, s legyünk készek mindig erre. Isten a legegyszerűbbet is mindig hatalmasan megáldhatja ebben a szolgálatban, ha engedelmes neki. Az ilyen ellenállás ne zavarjon minket. Attól az igazság még igazság, majd ő is rájön. Lehet, hogy néhány hónap múlva ő fogja mondani másoknak, de most tőlem kell hallania, ha Isten küldött engem. Megint mondom: nem erőszakosan, nem ügyeskedve, nem trükkökkel - meggyőződéssel és szeretettel.
2. Ahogyan Jézus viszonyult Natanaelhez. Elfogadta őt a kételyeivel együtt. Nem oktatja ki, nem küldi vissza: még gondolkozzál egy kicsit, mert az Írások kevéssé hatottak rád. Nem szégyeníti meg. Ez mind távol állt Őtőle. Sőt, majdnem elismerően nyilatkozik róla: te az Írásokra építve kételkedtél abban, amit hallottál, s ebben igazad van. Majd rájössz, hogy miben nincs igazad, és hol van az igazság. De ami Natanaelben pozitívum volt, azt Jézus megdicsérte: igazi izráelita, akiben hamisság nincsen. Az Írásokat ismeri, tanulmányozza - a fügefa alatt is azt csinálta, komolyan veszi Isten beszédét.
Tamást is elfogadta Jézus a kételyeivel együtt. Azt mondta, ha nem tudtad elhinni nekik, amit hallottál, gyere ide. Itt van még a szög helye, s ha akarod, dugd az ujjadat a sebbe. Ez volt a feltételed: akkor hiszel, ha bedughatod. De nem olvassuk, hogy az ujját bedugta volna hanem azt mondta: én Uram, én Istenem. Felismeri a támadottban az Istent, felismeri a Krisztust, és elismeri Őt.
Jézus olyan gyöngéd szeretettel várja, míg kételyeink eloszolnak, és meggyőződésre jutunk. Csak akarjuk konzerválni kételyeinket! Engedjük, hogy Ő meggyőzzön minket, ne ragaszkodjunk a Nélküle kialakult elveinkhez, meg igazunkhoz. Ne mentegessük fáradt közönyünket, az nem erény, hogy valaki megfáradt, közömbös, vagy lemond arról, hogy fejlődjön. Engedjük, hogy előbbre vigyen minket onnan, ahol vagyunk.
3) A legfontosabb mondanivalója ennek az egész fejezetnek ez: Kicsoda Jézus? Ezt nem tudta András sem, csak megsejtette, hogy van valami különleges benne. Mester hol laksz? Ebben az volt: szívesen lennék veled, de nem akarok tolakodni. Jézus azt mondta: gyere nézd meg. S miután együtt töltöttek bizonyos időt, eljutott a felismerésre kicsoda Jézus. Megy Péterhez - ő sem ismerte Jézust. Péternek azt mondja az Úr: te Simon vagy a Jóna fia; Péter lesz a neved. Honnan tudja mindezt Jézus? Őt is ez lepte meg. Aztán eljut ő is a felismerésre, és így tovább a többiek is.
Az Ő csodálatos isteni lénye lassan tárul fel az ember előtt amikor kijelenti magát. János evangelista mindjárt az 1. fejezetben több mint tíz névvel nevezi meg Jézust. Nem tudjuk egy szóba tömöríteni: kicsoda Ő. Ilyeneket olvasunk: Ő az Ige, az Élet, a Világosság, az egyszülött Fiú, Krisztus - ami héberül: Messiás. Ő az Úr, amit csak az élő Isten elnevezésére használtak. Van aki úgy szólítja: Rabbi. Keresztelő János úgy mutatja be: Isten Báránya. Filep úgy beszél róla Natanaelnek, hogy akiről írt Mózes és a próféták - akiről a Szentírás szól. Natanael azt mondja: te vagy az Izráel Királya, az Isten Fia! Jézus azt mondja magáról: az Emberfiát meglátjátok az ő dicsőségében. Filep azt mondja: József fia. Sokféle elnevezés, mind egy-egy más aspektusból, mert nem tudjuk egy szóval kifejezni, ki Ő.
Ebben a mi részünkben azonban ez a három kifejezés sorakozik egymás után: József fia, Isten Fia, Emberfia. Anélkül, hogy tudálékoskodni szeretnék: jó lenne, ha megértenénk - különösen a két utóbbi jelentését, mert ez végig fog vonulni a János evangéliumán, és sok ige sokkal többet mond, ha ez világos lesz a számunkra.
Igazat mondott-e Filep, amikor azt mondta: megtaláltuk a József fiát, a názáreti Jézust? Bizonyos értelemben igazat mondott, mert jogilag József vállalta Jézust. Pontosan tudta, hogy Jézus nem tőle nemzetett, és elfogadta Isten magyarázatát, hogy a Szentlélektől fogant Mária. Így várta meg Jézus születését, és így nevelte őt, nevelt fiaként. Nevelőapja volt Jézusnak, de jogilag Józsefet lehetett felelősségre vonni, ha Jézussal akármi történik. Ma is így van ez nagyon sokszor. De mi tudjuk: fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától - ez az igazság, tehát József nem volt test szerinti apja Jézusnak.
Azt mondja Natanael: te vagy az Isten Fia. A Bibliában ez a kifejezést azt jelenti: akiben maga Isten jött el közénk. Ne valamiféle biológiai leszármazás képe elevenedjék meg bennünk, itt egészen másról van szó. A fiú teljhatalmú képviselője volt az apának. Külsőre is hasonlított rá sokszor, meg a szokásai, értékrendje, s intézkedhetett az apja nevében. Erről van itt szó, aminek az ókorban sok fontos jelentése és következménye volt. Tehát Jézus mindenestől azonos a mindenható Istennel, az Ő nevében jár el, az Ő akaratát hajtja végre, az Ő üzenetét adja tovább. „Nem azért jöttem, hogy a magamét mondjam, hanem azét, Aki elküldött engem.” Nem a magam akaratát cselekszem, hanem azét, Aki elküldött engem. Isten Fia azt jelenti: maga Isten van itt közöttünk, és Ő végzi a munkáját.
És mit jelent: Emberfia? Többször volt már arról szó, hogy nem azt jelenti: egy embernek a fia, mintha Jézus emberi természetére utalna. Hanem azt jelenti, amit a Dániel könyve 7. részében olvasunk. Ott fordul elő először ez a kifejezés, és erre utal vissza Jézus mindig, amikor önmagát Emberfiának nevezi. „Láttam éjszakai látásokban, ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jött; és ment az öreg korúhoz, és adott neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgált; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely nem múlik el, és az ő országa nem rontatik meg.” (Dán 7,13-14).
Az öreg korú a mindenható Istent, az Atyát ábrázolja a könyv sajátos nyelvén, s mintegy emberfiát láttam, aki egészen olyan, mintha ember lenne, de a mindenható Isten a maga teljhatalmát adja neki, és minden ország és nép és nyelv felett úr lesz, az övé minden hatalom mennyen és földön, és az ő uralmának nincsen vége.
Lényegében ugyanazt mondja el, amit a Biblia az Isten Fiáról mond. Isten Fia és Emberfia szinonimák. Azonos jelentésű kifejezések. Csak az Isten Fia Jézusnak a méltóságára utal, az Emberfia elnevezés a küldetésére. Isten Fia azt mondja el, kicsoda ő, az Emberfia azt, hogy mit csinál, mi végett, mi célból jött el ide közénk. Az Isten Fia a rangja, és Emberfia a feladata. Végrehajtja Isten akaratát, legfőképpen a mi megváltásunkat, és mint - a Dániel 7-ből kitűnik - az Emberfia a világ ítélő bírája, majd egyszer eljön ítélni élőket és holtakat.
Amikor a Biblia arról beszél, hogy egy ember kinek vallja Jézust, akkor mindig hozzáteszi: ez üdvösség-kérdés. Ezeknek az embereknek itt lett üdvösségük, amikor erre a felismerésre eljutottak és azt meg is vallották. Amikor Zákeus számára nyilvánvaló lesz, hogy ki van ott az ő házában és elkezd neki engedelmeskedni, akkor mondja neki Jézus: ma lett üdvössége ennek a háznak. (Lk 19,9).
Egyáltalán nem mellékes, hogy a gondolatainkban mi él Jézus Krisztussal kapcsolatban. Ma este rendet kellene ott csinálni, testvérek. Sok ember, aki rendszeresen templomba jár, mégsem hiszi, hogy Jézus Isten. Számos beszélgetés jutott eszembe készülés közben. Ha erre direkt rákérdeztem, elbizonytalanodtak. Ott ülnek a kedves híveink a templomban, és nem hiszik, hogy Jézus Isten. Azt mondja a Szentírás - pl. a Jn első levelében többször is -, hogy ezeknek nincs üdvösségük. „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Enélkül nincs üdvösség! Enélkül nyilván nincs bizonyságtétel sem, mert ezek a tanítványok akkor tettek így bizonyságot Jézusról, mikor már tudták, kicsoda, és erről vallást is tettek. Enélkül nincs bűnbocsánat, nincs békesség, nincs bizonyosság. Ennek az igének talán a legfontosabb felhívása számunka: tisztázd, hogy ki neked Jézus! Rontasson le minden okoskodás és minden magaslat, ami az Isten igazi megismerése ellen emeltetett bennünk, és jussunk el erre a teljes meggyőződésre: igazat adok Istennek, az Ő kijelentett Igéjének ebben is: te vagy az Isten, az Isten Fia - nemcsak Izráel Királya, a világ Királya - ahogy a samáriaiak mondták a végén: mi tudjuk, hogy Te vagy a világ Megváltója! (Jn 4,42).
A világban én is benne vagyok. Te vagy az én Megváltóm is! Isten segítsen el mindnyájunkat erre a rendíthetetlen bizonyosságra, amiről aztán nagy szeretettel tudjunk másoknak is vallást tenni!