Köszönjük, hatalmas Istenünk, hogy Jézus felhatalmazása alapján Atyánknak szólíthatunk. Köszönjük, hogy mindazok, akik hisznek benned, gyermeki bizalommal jöhetnek, jöhetünk hozzád. Köszönjük, hogy ha látjuk a te hatalmadat és szeretetedet, minden félelemtől megszabadulunk.
Köszönjük, hogy nem félelemmel is rettegéssel kell az ismeretlen jövendőre gondolnunk, hanem teljes bizalommal várhatjuk, hogy megvalósítod bölcs tervedet. Köszönjük, hogy a gonoszt is te engeded el annyira, amennyire jónak látod. De bármennyire pusztít is, te felette állsz és parancsolsz neki.
Köszönjük, hogy a magunk életét és rád bízhatjuk. Olyan sokszor úgy tudunk aggódni szeretteinkért, úgy félünk a reánk váró nehézségektől, mintha nem lennél világokon uralkodó Isten, szerető mennyei Atyánk. Bocsásd meg, hogy bántunk téged hitetlenségünkkel. Szeretnénk dicsőíteni azzal, hogy bízunk benned.
Így bízzuk rád magunkat, családunkat. Könyörgünk hozzád egyházunkért és népünkért. Könyörgünk ennek a világnak a jövendőjéért. Tartsd féken a gonoszt, állítsd meg az öldöklést, vedd ki a szívekből a gyűlöletet, és szabadíts meg mindnyájunkat a bosszútól.
Megvalljuk, Urunk, hogy miközben mutogatunk azokra, akik ezt nagyban gyakorolják, kicsiben a mi szívünkben is ott van mindez. Segíts, hogy mi legyünk az elsők, akik ettől szabadokká válunk. Megnyitjuk előtted a szívünket, és kérünk, hogy az Isten szeretete töltessék ki a szívünkbe a Szentlélek által úgy, ahogy ezt is megígérted.
Kérünk téged, hogy az az indulat legyen bennünk, ami a Krisztus Jézusban. Segíts, hogy megtanuljuk, hogy te szelíd és alázatos szívű vagy, Urunk Jézus Krisztus, és így nyugalmat találjunk a mi lelkünkben.
Segíts, hogy szenvedve se fenyegetőzzünk, és szidalmaztatván viszont ne szidalmazzunk. Formálj minket magadhoz hasonlókká. Segíts felkészülni a veled való találkozásra addig, amíg arra időnk és lehetőségünk van. Köszönjük, hogy még tart a kegyelmi idő, nem akarunk visszaélni ezzel. Add, hogy senki ne legyen közöttünk, akik most itt vagyunk, akinek azt kell majd hallania tőled: Bezáratott az ajtó, távozzatok tőlem, nem ismerlek titeket!
Szeretnénk megismerni téged a neked való szolgálat, a veled való szoros együttlét által már itt a földi életünkben. Segíts Szentlelkeddel ebben minket.
Könyörgünk, adj vigasztalást a gyászolóknak, gyógyulást a betegeinknek, bátorságot a félénkeknek. A te áldásod kísérjen minket a jövő hét útján is. Taníts minket tudatosan, örömmel és reménykedve készülni a veled való találkozásra.
Ámen.
Mindenható, örökkévaló szent Úr Isten, megalázzuk magunkat előtted és megvalljuk, hogy egyedül te vagy Isten, te teremtetted az eget és a földet és mindent, ami azokban van. Bocsásd meg, Urunk, hogy sokszor magunk is kételkedünk ebben, és nem vesszük komolyan, hogy életünk nincs kiszolgáltatva véletlenek játékának, hanem te tartod azt hatalmas és szerető kezedben.
Köszönjük, hogy tudhatjuk rólad, hogy te, a szent és igaz úgy szeretted ezt a világot, hogy a te egyszülött Fiadat adtad, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Köszönjük az első ádventi várakozás beteljesedését. Köszönjük azt a nagy szabadítást, megváltó Urunk Jézus Krisztus, amit kereszthaláloddal és feltámadásoddal szereztél nekünk. Köszönjük, hogy aki benned hisz, annak nem kell félnie a jövőtől, annak nem bizonytalan a sorsa. Köszönjük a te ígéreteidet, azt is, amit második eljöveteledre nézve tettél nekünk. Köszönjük, hogy egyszer majd megjelensz nagy hatalommal, és dicsőséggel minden szem meglát téged, véget vetsz minden nyomorúságnak, és a tieidet magadhoz veszed a te dicsőségedbe örökre.
Bocsásd meg, hogy erre is ritkán gondolunk. Küszködünk mindnyájan a magunk nehézségei között. Cipeljük a terheinket, zúgolódunk és elégedetlenkedünk, s ritkán emeljük fel a tekintetünket tereád, aki az egész világtörténelmet irányítod, és akinek mi mindannyian személy szerint fontosak vagyunk.
Köszönjük, hogy irántunk való szereteted bizonyítéka az is, hogy most idehívtál minket. Köszönjük, hogy várhatjuk a csodát, hogy itt veled, az élő Úrral találkozunk, hogy tőled hallhatunk meg olyan igét, amivel a világot teremtetted, és amivel minket is egészen újjá tudsz formálni.
Kérjük tőled alázatosan, cselekedd meg ezt. Munkálkodj itt most igéd és Szentlelked által. Vedd munkába az életünket is. Tisztogass, erősíts és újíts meg egészen. Hadd tudjuk a te akaratod szerint eltölteni a testben hátralevő időt, és hadd tölthessük majd veled az örökkévalóságot.
Készíts magadnak kiváltképpen való népet úgy, ahogy azt megígérted. Hadd lehessünk mi is ennek a népnek a tagjai. Köszönjük, hogy mindnyájunkról mindent tudsz, és így is szeretsz minket, amint vagyunk.
Kérünk, vedd le rólunk a bűnterhet, adj erőt a többi terhünk hordozásához. Beszélj velünk most a te igéden keresztül. Hisszük, hogy a te igéd igazság.
Ámen.
Karácsony előtörténetéről ritkán szoktunk beszélni Az evangélisták közül is csak Lukács írja le ilyen részletesen, ahogy azt hallottuk. Pedig sok ószövetségi prófécia szól arról, aki majd az eljö-vendő Messiás útkészítője, előfutára, hírnöke lesz. Ez a jeles ádventi személy Keresztelő János volt.
Szánjunk most két vasárnapot arra, ha Isten éltet minket, hogy a felolvasott igerész alapján vizsgáljuk meg, mit üzen Isten nekünk Keresztelő János születése történetén keresztül.
Kik a felolvasott történetrész szereplői? Először Heródes nevét olvastuk. Ő az a nagy Heródes, aki a gyilkolásban volt csak nagy, aki Krisztus előtt negyventől Krisztus előtt négyig uralkodott, s aki a hatalmának biztosításáért mindenre képes volt. Egész élete egyetlen helyezkedés, ügyeskedés és kegyetlenkedés volt. Sorba kivégeztette legközelebbi hozzátartozóit is hatalomféltésből. Véreskezű diktátor volt, olyan, akihez hasonló néhány sajnos előfordult még a történelem során. Egyfolytában kereste hol a rómaiaknak a rokonszenvét, akiket kiszolgált, hol a saját népének a rokonszenvét, amely utálta őt, hiszen ő maga is félpogány volt.
Aztán olvasunk Zakariásról, erről az idősödő papról, aki vidéken élt és dolgozott, de az előírások szerint évente kétszer egy hétre felment Jeruzsálembe, és ott elvégezte a számára előírt papi feladatokat. Azt olvastuk róla, hogy komolyan vette az istenfélelmet, a kegyességet. Megszentelt, tiszta életet élt, és sokat imádkozott azért, hogy Isten adjon neki gyermeket.
Itt is éppen a szolgálatát végezte, amikor legnagyobb meglepetésére az oltár mellett, ahol egyedül volt, megállt egy angyal és közölte vele: Isten meghallgatta imádságát. Fia születik majd, akit Jánosnak nevezzen. Annyira meglepődött, hogy hirtelen nem is tudta ezt elhinni. Hitetlenségének a következménye az lett, hogy amíg a gyermek megszületik, néma lesz, nem tud majd beszélni.
Olvastuk Erzsébet nevét is, aki az ő felesége volt. Korban ő is előrehaladott már. Sok megaláztatásban volt része egész élete során, mert a gyermektelen asszonyról azt feltételezték, hogy valami nagy bűne lehet, s annak a büntetése, hogy nincs gyermeke. Ő csendesen hordozta a gyalázatot, és férjével együtt hűségesen ragaszkodtak Istenhez.
Hogy milyen nehéz lehetett neki, az kiderül ebből a félmondatból, hogy amikor áldott állapotba kerül, akkor ezt mondja: „Ezt cselekedte velem az Úr, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”
Olvastunk Jánosról, akiről egyelőre még csak hallani lehet. Ő az ígéret fia, ugyanúgy, mint Izsák. Nevének a jelentése szép, azt jelenti: az Úr kegyelmes. Ő lesz a Messiás útkészítője. Ő fordítja majd a kemény szíveket Isten felé, ő lesz a kiáltó szó a pusztában. Ő fogja beleharsogni a világba: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.
Ezek ennek a történetnek a szereplői. Én azonban ma a főszereplőről szeretnék beszélni. Arról, aki mind e felett áll, aki ezeket az embereket ezekkel a feladatokkal megbízta; akinek a terve lépésről-lépésre feltartóztathatatlanul megvalósul; aki még ellenségeit is befogja a maga céljainak a teljesítésére, a mindenható Istenről.
Mert karácsony előtörténete, aminek egy részletét itt most olvastuk mindennél jobban bizonyítja, hogy miközben a Heródesek helyezkednek, ügyeskednek és kegyetlenkednek, miközben vannak csendes Zakariások, akik végzik az Úrnak való szolgálatot, és hűségesen imádkoznak, miközben az Erzsébetek alázatosan hordozzák a gyalázatot, és minden körülmények között ragaszkodnak az Úrhoz, miközben János élete elkezdődik édesanyja szíve alatt, aközben mindezek felett a mindenható Isten cselekszik.
Karácsony előtörténete azt hirdeti, hogy ennek a világnak van gazdája. Abból akar kigyógyítani minket, hogy ne tévesszen meg a látszat. Ne ijesszen meg minket a világon elhatalmasodó gonoszság, a szétterjedő bűn soksok tragédiája, mert végső soron minden úgy történik, ahogy azt Isten akarja. Ő itt a főszereplő. Változatlanul Ő tartja kezében a világ kormányát, és azt onnan senki ki nem veheti.
Karácsony előtörténete gyönyörűen mutatja, hogy Isten tervez, ígér, és utána cselekszik. És mindent a mi érdekünkben cselekszik. Minden tettének, szavának a mozgatórugója az irántunk való kimondhatatlan szeretet. Az a meg nem érdemelt és érthetetlen szeretet, amivel az az atya is szereti a gyermekét, aki ellene fordult, megrágalmazta őt, meglopta, kincseit megrabolta, és az atyai szív akkor sem tud másként viszonyulni hozzá, csak szeretettel. Isten mindent idejében cselekszik, és neki megvannak az eszközei, és megvan a hatalma ahhoz, hogy ígéreteit valóra váltsa, tervét megvalósítsa.
Ennek érdekében, ha kell, angyalfejedelmeket mozgósít, de felhasznál megvetett, életük alkonya felé közeledő egyszerű embereket is, mint ez az idősödő házaspár. Sőt, még az ellenségeit is, mert Ő mérhetetlenül felette áll mindennek és mindenkinek. Ez a történet, ha belemélyedünk, hatalmasan prédikál arról, hogy ez a hatalmas Isten mozgatja, irányítja a mi kicsi életünk eseményeit is, és a világmindenségnek a történetét is.
Ne tévesszen meg tehát minket az, hogy egyre szívet szorítóbb tragédiákról értesülünk, amiket az emberi bűn produkál ezen a világon. Ez csak a felszín. Ne ijesszen meg, amikor egyszer-egyszer beláthatunk a színfalak mögé, és kiderül: ezeket a gonosz eseményeket elképzelhetetlenül nagy és sötét erők működtetik, amik meghúzódnak, meglapulnak az események mögött. Ez még nem a teljes valóság. A teljes valóságot csak a hit érzékeli. Az a hit, amelyik már ismeri Istent. Az a hit, amelyik kapcsolatba hoz minket, kicsi emberkéket, a hatalmas Istennel. Akik már tudjuk, hogy Ő kicsoda és mit akar. Akik merünk bízni benne. Az ilyen ember előtt nyílik meg a teljes valóság, mert az ilyen ember tudja komolyan venni azt, hogy egyedül ezé az Istené az ország, (azt jelenti: uralom, uralkodás), a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ő felette állva a bűn szörnyű rombolásának is, viszi célja felé a világtörténelmet, és közben építi, készíti az Ő országát, amibe magához veszi majd a benne hívőket.
Istennek van ideje. Ő nem kapkod, és soha nem alkalmaz szükségmegoldásokat. Az Ő tervét tökéletesen valósítja meg, és ennek a hatalmas isteni tervnek csak kicsi epizódjai, részletei az ilyen templomi jelenetek, amiről itt olvastunk, az angyallal és Zakariással.
Ő olyan hatalmas, hogyha akarja, egészséges gyermeket szül egy idős asszony, aki egész életében nem került áldott állapotba. És akit szül, az olyan hatalmas erővel fog prédikálni, noha nem tanulta, csupán betöltetett a Szentlélekkel, hogy prédikációjára Isten ellenségei és Istent kereső megvetett emberek, a társadalom minden rétegéből bárki összetörik, felismeri bűneit, megvallja azokat, A Jordán partján hosszú kígyózott, amikor Keresztelő János bűneik megvallásának jeleként bemerítette őket a vízbe.
Ez az Isten olyan hatalmas, hogy ezek az események egy csendesen szolgáló és szenvedő idős házaspár imádságainak a meghallgatásaként is megjelennek. Sőt, ha a hittel az események mélyére lát valaki, még az is feltűnik, hogy arra is Isten indította ezt a házaspárt, hogy azért imádkozzanak, amit Ő meg akart adni nekik.
Ezek az összefüggések azok, amit a hitetlen ember nem ért. Amin sok vallásos is csak mosolyog, de ami a hívőknek valóság, mert ők nem akadnak el a felszínen, nemcsak jelenségeket látnak, hanem a lényeget, sőt a leglényegesebbet, az események mozgatóját, a mindenható Istent. Ő az üdvtörténetnek, a világtörté-nelemnek, és mindannyiunk kicsi élete történetének a teljhatalmú, szuverén ura, aki maga a megtestesült bölcsesség, erő és szeretet.
Miközben karácsony előtörténete arról szól, hogy Isten ilyen hatalmasan készítette elő és csodálatosan valósította meg Jézus Krisztus első eljövetelét, és adott így nekünk, a benne hívőknek, szabadulást, új életet, örök életet, ugyanez az Isten, ugyanígy készíti most Jézus Krisztus második eljövetelét. Az ádventi időszak különösen is felhívja a figyelmünket erre. Tulajdonképpen minden nap kellene erre emlékeztetni magunkat. Tudatosan várni a mi dicsőséges Urunk megjelenését és a vele való találkozást. De ez a karácsony előtti néhány hét kiváltképpen való alkalma annak, hogy el ne felejtsük: amilyen hatalmasan megígérte és beteljesítette Isten az első ádventet, ugyanúgy ígérte és fogja beteljesíteni ezt a másodikat.
Maga Jézus is feltűnő részletességgel szólt erről. Egyszer a tanítványai félrevonták és bizalmasan megkérdeztek tőle valamit, amiről tudták, hogy nem illik megkérdezni, mert egyszer már mondta nekik Jézus, hogy az időpontját senki nem tudhatja meg, de azért mégis visszatértek rá és ezt mondták: „Mondd meg nekünk, mikor lesz a te eljöveteled, és mi lesz annak a jele, és mi lesz a világ végének a jele? Jézus ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról és hallotok háborús híreket. Ne rémüljetek meg. Ennek meg kell lenni, ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” (Mt 24,3-14)
Amiről itt Jézus beszélt, azokat a jeleket naponta olvassuk a sajtóban, — pedig az csak az igazságnak egy töredékét mondja el mindig, azt is sokszor manipulálva, elferdítve. Sorban láthatjuk, hogy szaporodnak, sokasodnak ezek a jelek. Nem is sejtik a testvérek, hogy milyen sok keresztyén vértanú van. Csak az elmúlt esztendőben Több tízezer hívő testvérünknek kellett meghalnia pusztán azért, mert Jézus Krisztust urának és megváltó-jának vallja, mert Őt vallja annak, és nem valaki mást.
Szaporodnak ezek a természeti csapások is — most nem akarok statisztikát ismertetni —, és aki emberekkel beszélget, látja, hogy rohamosan halad előre ez a folyamat, hogy a szeretet sokakban meghidegül. A hozzájuk legközelebb állók iránti szeretet is meghidegül az emberekben.
Mind-mind olyan jelzés ez, amikkel Jézus az éberségünket akarja frissen tartani. El ne aludjunk! Bele ne szédüljünk valamiféle hajszába, amibe bele akar kényszeríteni a gonosz, meg az életkörülmények. El ne feledkezzünk arról, hogy bármelyik napon megjelenhet Ő és az nem tréfadolog, amit erről a Biblia mond.
Akkor az történik majd, hogy egy pillanat alatt megáll a történelem, mint amikor egy film megszakad, megáll, és az utolsó kép kimerevítve ott marad, és nem fog megmozdulni soha többé. Utána már nem lehet pótolnunk semmit, semmi mó-don. Ott nem lehet engedélyt kérni, magyarázkodni, meg haladékot kapni. Amilyen állapotban a Krisztus megjelenése talál minket, úgy telik el az örök sorsunk. Aki pedig halogatta azt, hogy komolyan vegye az előtte való meghódolást, akinek mindig a mások bűnei voltak fontosak, és soha őszintén, töredelmesen, konkré-tan nem vallott bűnt Istennek és nem kért arra bocsánatot, aki nem kötötte össze az életét az érettünk is meghalt és feltámadott Krisztussal, annak erre soha többé nem lesz lehetősége.
Minket nem félelemmel kell, hogy eltöltsenek ezek az egyébként valóban ijesztő jelzések, hanem arra kell, hogy serkentsenek, hogy amíg arra lehetőségünk van, addig hódoljunk meg a Messiás király előtt és hívjuk be az életünkbe. Kezdjünk el ténylegesen Jézussal élni. Mindenféle formális vallásosságból kilépve, a magunk gőgjét, önhittségét, fáradtságát megtagadva és félretéve, legyünk valóban keresztyének, krisztusi jellemű emberek, akik az általa hozott szabadítást és váltságot hittel megragadják, és ezért bármikor érkezik meg az ő Uruk, készen találja őket.
A hívőket is váratlanul éri majd Jézus megjelenése, de nem készületlenül. Ne hitegessük magunkat semmi mással. Jézus világosan beszél erről. Ha addig nem hisszük el neki, akkor majd keserűen kell látnunk, hogy csakugyan minden egyéb hiábavaló a Jézussal való találkozás fontossága mellett. Hiába az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall, az életét elveszíti.
A mi Urunk minden alkalommal, amikor Őróla van szó, s amikor Ő szólíthat meg minket igéjén keresztül, ezt az ajándékot kínálja nekünk. Boldog az a szolga, aki felkészült az Ura hazatérésére, sőt várja azt, s éppen ezért nem találja őt készületlenül. Ahogyan Isten hatalmasan előkészítette és megvalósította Jé-zus első eljövetelét, úgy készíti most, és fogja megvalósítani az Ő második eljövetelét. Ugyanez a hatalmas Isten készítget minket is erre a találkozásra.
Nem tudom, kinek nyílt már ki a szeme arra, hogy a maga életében tetten érje a cselekvő Istent. Hányan vagyunk, akik sokszor elmondtuk már, amit itt Erzsébet spontán őszinteséggel mond: íme ezt cselekedte velem az Úr, amikor rám tekintett, és elvette gyalázatomat. Isten tetteit olyan sokszor láthatja a hívő ember a maga kicsi életében. Hogyan készít el találkozásokat, hogyan időzít eseményeket, hogyan helyez el különböző nehézségeket, próbatételeket azon az úton, amelyiken vezet, hogy éppen ezekben láthassuk meg az Ő hatalmát újra és újra. Hogyan tesz le ugyanezen az úton ajándékcsomagokat, amit a Biblia áldásnak nevez, amiért nem dolgoztunk meg, amit nem érdemlünk meg, de amivel az Ő gyermekeit meg akarja gazdagítani. És hogyan vezeti az övéit azon az úton, amelyiken járnak — már hogyha járnak azon.
Vannak, akik sohase léptek még rá, csak tudnak róla. Vannak, akik elindultak, de leültek valahol az út szélén, lógatják a lábukat az árokba, és panaszkodnak a nehézségek miatt. Márpedig a mi Urunk nem azt mondta, hogy elmélkedjetek az én gondolataimról, hanem ezt: kövessetek engem! Ez azt jelenti, hogy ma egy kicsit előbbre vagyok, mint tegnap voltam. Most mélyebben tudok imádkozni, mint tavaly ilyenkor. Most többet értek az Ő igéjéből, mint amikor elkezdtem olvasni. Változik a jellemem, mégpedig határozott irányba változik, Jézushoz hasonlítunk egyre jobban.
Ez volt a célja az Ő első eljövetelének.
Mi várjuk az Ő második eljövetelét, és közben bizonyosak vagyunk abban, hogy túlláthatunk a világ sokszor szörnyű eseményein. Mindig feljebb emelhetjük a tekintetünket Őreá. Láthatjuk az Ő cselekedeteit. A Bibliából ismerhetjük az Ő tervét, és láthatjuk, hogy csakugyan ez valósul meg lépésről lépésre.
Láthatjuk a munkálkodó Istent a magunk életében is. Engedjük-e Őt teljes szabadsággal munkálkodni? Sokszor nem mi próbáljuk-e akadályozni, nehezíteni az Ő munkáját? Legyen áldott az Ő neve, hogy megakadályozni nem tudjuk, de sokszor késeltetjük az áldásokat az okoskodásunkkal és a hitetlenségünkkel, mint itt Zakariás. Miért nem lehet elhinni azt, amit az Úr mond? Azért mert szokatlan a fülünknek? Az lenne furcsa, ha nem lenne szokatlan. A mindenható Isten a gyarló, nyomorult ember számára szokatlan, meglepő dolgokat is közöl. De ha tudjuk, ki közölte azt, ki ígéri, ki akarja elvégezni, akkor ott lesz a szívünkben a teljes bizalom és bizonyosság, hogy minden ígérete igaz és ámen, és be fogja azokat teljesíteni.
Sok félelemtől megszabadítana, és soksok bizalmat öntene a szívünkbe az, ha a cselekvő Istent egyre jobban megismernénk, számítanánk az Ő cselekedeteire a magunk életében is, és teljes bizalommal reá bíznánk ennek a világnak a jövőjét. Valahogy úgy, ahogy a Biblia utolsó verseiben olvassuk. A Jelenések könyve végén, amikor ezt ígéri a mi Urunk: „Bizony, hamar eljövök.” A hívő nép ezt feleli rá: „Bizony, jövel, Uram Jézus.” (Jel 22,20)
Erről a hatalmas és erős Istenről szól a következő zsoltár:
Az erős Isten uraknak Ura,
Szól és e földet mind előhívja,
Támadatról és napenyészetről,
Nagy szépséggel a Sion hegyéről
Eljő az Isten ő fényességében,
Semmit el nem hallgat ítéletében.
(Zsoltár 50,1)