Hogyne dicsérném az Istent zengedező énekkel,
ki dolgában oly bölcs, oly szent, és jól tesz mindenekkel!
Minden áldás, bőség Atyja, örök jóság, szeretet!
Ki engem bölcsen vezet, és hű szívét hozzám hajtja.
Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.
Nem kímélte szent Fiát sem igaz szeretetében,
kárhozatból, hogy kimentsen, odaadta énértem.
Nagy az Isten szent kegyelme, melynek csodás mélyére
bármint kutat, nem ér le az emberi véges elme.
Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.
Mindennap megújul rajtam, Atyám, nagy szereteted.
Hogyne zengne Néked ajkam hálát, dicséretet!
Te vagy az én boldogságom! Összeteszem két kezem
hő imára Istenem. Minduntalan hozzád vágyom,
míg ott fenn szól énekem, megdicsőült nyelveken.
dallam: J .Schop, szöveg: P. Gerhardt, ford.: Zábrák Dénes (1852-1913)