Jézus születésének történetében egymás mellett van a dicsőség és a szegénység, a nagy és a kicsi. Amikor megszületik Jézus, Ő a legszegényebb. Egy jászolbölcsőt is másoktól kap kölcsön. De ennek a szegény gyermeknek az égen csillaga van. A bölcsek ezt mondják: Láttuk az Ő csillagát. A jászolban gazdagabb, mint Heródes a palotájában. Alig vesz Róla tudomást a föld, de megmozdul a menny. A pogány világ képviseletében bölcsek jönnek hozzá drága ajándékokkal. Milyen szegény és milyen gazdag egyszerre. Földi életében is így járt az emberek között. Szegényen és ugyanakkor gazdagon. A napkeleti bölcsek szerepét az élet megváltoztatta, mert Ő gazdagított minket s nem mi vittük ajándékainkat neki. Ő volt a legszegényebb és mégis Ő tett gazdaggá legtöbb embert. Igy mondja ezt Pál: Gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Amikor a csillag a ház fölé ért, a bölcsek már nem nézték a csillagot. Miért is nézték volna? A követ már elvesztette jelentőséget, ha a királyhoz vezetett. Milyen hitük volt ezeknek a bölcseknek! Tudakozódásukra Heródes haragra gerjedt. Jeruzsálemben a király születéséről semmit sem tudnak. Az írástudók tudják ugyan a születés helyét, de nem mennek a bölcsekkel. A keleti bölcsek példája arra tanít, hogy az igazi hit nem a környezetétől függ, hanem Urától, akinek engedelmeskedik.