János szerint mindazok, akiket Jézus elhívott, akik az Ő bizonyságtevői lettek, nem a „magukéból" dolgoztak érte, hanem azzal munkálkodtak, amit Jézus teljességéből merítettek. Aki érte dolgozik, azzal dolgozik, amit Tőle kapott. Nemcsak kegyelemből élünk, hanem kegyelemből is munkálkodunk. Bármennyire különböznek egymástól a munkások, mindegyik Tőle kapott ajándékkel dolgozik. Senki nem kapta az egész teljességet. Jézus mindig nagyobb marad, mint az Ő követői; mint minden hívő. Mindenki az Ő teljességéből egy részt kap, kegyelemből. És ez a kegyelem nem kiérdemelt kegyelem. AZ Ő teljességéből való részesedés: folyamatos részesedés. A kegyelmet nem egyszerre kapjuk, hanem állandóan: Kegyelmet kegyelemért. Ajándékozásának soha nincsen vége. AZ Ur az övéit állandóan vezeti előre, új megismerésekre, új szolgálatokra, jóságának, bölcsességének új megtapasztalására. Életünk nyomorúságának oka nem abban van, hogy Urunk teljessége fogytán lenne, hanem abban, hogy mi nem veszünk belőle. Mert a kegyelemért az ember semmit sem tehet. De egyet mégis tennie kell: a kegyelmet el kell fogadnia. E nélkül szegény leszek a gazdag Isten mellett, szomjúhozó a bővizű forrás mellett, éhező az élet kenyere mellett.