Nem véletlen a sorrend. A megváltásban első a kegyelem, egy tett, Isten tette, a magát odaadó, megbocsátó, megváltó kegyelem. A kegyelem áll elől, mert Isten lényének a fő vonása: a szeretet. Isten szeret minket, bár nem vagyunk szeretetre méltóak. A kegyelem Isten szeretetének a közlése. A szeretet Igéje lett testté. Ha a sorrendet megfordítanánk, az Ige így hangzana: Teljes vala igazsággal és kegyelemmel. Ebben az esetben a hangsúly Isten igazságára esnék. Ez azonban azt jelentette volna, hogy az Ige szóvá lett. De Isten legfontosabb tulajdonsága nem az igazság, hanem a szeretet. A bibliai híradások soha nem azt mondják: Isten igazság. Ez a meghatározás a keresztyén hitet merő tantétellé tenné. A keresztyén hit elsősorban nem egy gondolkodásmódon, hanem mindenekelőtt a szeretet tettén alapszik. Mi az Isten szeretete? Kegyelem a cselekvés folyamatában. De a kegyelmet az igazság: követi, mert az igazságot látni kell, nem elég róla hallani. Ha az ember az igazságot nem látja tettben, akkor nem látta az igazságot. Az igazság, amely nem cselekszik, nem a teljes igazság. Igy az igazságot is a kegyelem által látjuk.