Jézus élete az emberek világossága. Ez a világosság ragyogott fel erre a világra a betlehemi mezőkön. Urunk életében minden világosság volt. Az volt a beszéde. Mennyire bevilágítottak szavai az élet sötétségébe és nyilvánvalókká tették az élet elrejtett titkait. Világítottak Jézus tettei. A jótettek megmutatták a gonoszság cselekedeteit. Világosság volt még Jézus keresztje is. Nem világította meg Isten szeretetét semmi jobban a világon, mint a kereszt. Ez a világosság volt a feltámadása, mely fényt gyújtott a halál éjszakájában. Az Ő világossága világít, akár látom, akár nem. A millióknak is, akik nem látják. János evangéliumában olvassuk a szomorú híradást: A világosság a sötétségben fénylik és a sötétség nem fogadja be a világosságot. Amilyen örvendetes kijelentés, hogy Ő lett az emberek világossága, annál szomorúbb a híradás, hogy a világosság mellett lehet vaknak maradni, a legnagyobb fényt lehet nem látni. Vígasztalhat bennünket, hogy a sötétség nem tudja kioltani a világosságot. A sötétségnek van ereje arra, hogy ellenálljon az igazságnak, de arra már nincs, hogy legyőzze az igazságot. Krisztus világossága független a sötétség ellenállásától. Ez a világosság egy élet volt, nem egy tanítás. Nincs olyan tanítás a világon, mely az emberek világossága lehetne. Ez csak egy tiszta élet lehetett.