Életünknek nagy kísértése az, hogy csak ismételjük azt, amit mások mondanak. Ismételjük éneklésben, imádságainkban. Hitvallásainkban. Mondjuk a mások gondolatát Jézusról anélkül, hogy ezt életünkké tettük volna. Beszélünk az életről és nem mutatjuk az életet. Hirdetjük az Igét anélkül, hogy személyes tapasztalatunkkal összekötnénk. Röviden: mondjuk azt, amit mások mondanak, és nem tesszük a mondottakat magunkévá. Mert más dolog valamiről hallani és más dolog valamit személyesen megtapasztalni. Jézusnál az ellenkezőjét tapasztalták meg, amikor megállapították: Úgy beszél, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint a farizeusok és az írástudók. Aki csak azt mondja, amit neki mások mondanak, az másodkézből veszi azt, amit mond. És nem Krisztustól, elsőkézből. Amit csak mástól hallok, az-nem kerül belső tusába, nem kell érte adni semmit. Nagy különbség hallani a csillagokról és látni a csillagokat. Az első száraz híradás másodkézből, a második tapasztalás elsőkézből. Ez nem azt jelenti, hogy a másodkézből való igazság értéktelen. Hiszen mindnyájan másodkézből vettük, amit tudunk. De a hallottakat magunkévá kell tennünk. Igy lesz a hallott igazság átélt igazsággá, életté. És milyen másképpen hat az általam megélt és követett igazság másokra!