A vers egy tusakodást ábrázol, mely Jézus lelkében lejátszódott. Az alkalmat az adta rá, hogy görögök keresték fel. Ebben a látogatásban az volt a szokatlan, hogy a látogatók pogányok voltak. De Jézus válaszol a szokatlan látogatóknak. Ha Urunk csak ember lett volna, akkor ez a látogatás örömöt okozott volna neki, munkájának sikeréről, népszerűségéről beszélt volna. De Urunk a felszín alá látott. A látogató görögök benne egy bölcset láttak csupán, akit el lehetne hívni Athénbe és ott csodálkozására járnának. Jézus a pogány világ által nem csodáltatni akarta magát, hanem meg akarta azt váltani. Ez pedig nem történhetett meg halála nélkül. Mert ha a búzamagot nem vetik a földbe, egyedül marad, de ha elvetik, sok gyümölcsöt terem. Ezt a vergődő tudakodást olvassuk az Igében? Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyán, ments meg engem ettől az órától." Jézusnak a látogatás alkalmával választania kellett Athén vagy Jeruzsálem között. Elmegy-e Athénbe, de akkor a mag nem hullik a földbe. Vagy Jeruzsálemben marad és meghal a világért. Jézus az utóbbit választotta. Ő megüresítette magát, engedelmes lévén mindhalálig, mégpedig a, keresztfának haláláig". Ő elvesztette életét, hogy számunkra megtalálja azt. Milyen nagy ajándék, hogy ennek a választásnak én is megajándékozottja és gyümölcse lehetek.